Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

200. országos Uiés január 23. 1877. 345 viselői immunitásnak pajzsa alatt; de kétlem, hogy a képviselő ur képes volna állítását fentartani, ha ezt oly helyen riskirozná meg, a^hol az immunitás nem védi. (Igaz! Ugy van!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy hiszen a törvényjavaslatnak egyébként sem czéljamás, mint a nemes adóst védelmezni a nem nemes hitelező ellen (Mozgás.) T. ház! Intentiókat tulajdonítani egy törvényhozásnak, vagy kormánynak, a melyek nem léteznek, azon intentiókat a gyűlölség színében előtüntetni és a külföldre hivatkozni, mely irányunkban bizalommal nem viseltetik: bocsánatot kérek-, szabad legyen nekem ebből logikai következtetést vonnom. (Halljuk! Halljuk:) Ez nagyon köuynyen azon véleményre vezetheti az embert, hogy az ilyen nyilatkozatok a külföldön ébresztendő bizalmatlanság magvainak eíszórásából származnak és ezek egyes szálai azon mozgalomnak, melyek Magyarország consolidatioja, Magyarország létele, Magyarország becsülete ellen bizonyos helyről irányulnak szándékosan és nem tisztességes módon, (jüénk helyedét.) Azt méltóztatik mondani, hogy nem gondolunk a polgár-hitelezővel. Vajon számba vette-e a t. képviselő ur, mikor ezen állítását riskirozta, hogy csak nem rég hozatott meg az igen szigorú váltótörvény, mely kivetül nélkül váltóeljárás szigora alá helyez mindenkit, a ki váltókötelezettséget vállalt. Privilégiumról, egy osztály védelméről beszélni, mikor minden eddigi törvényeink kivétel nélkül a jogegyenlőség elvén alapulnak, azt mondani, hogy az aristokraíikus irányt védjük, — és szemközt állítani Magyarországon a nemest a nem nemes osztálylyal: engedje meg a t. képviselő ur, az én felfogásom szerint egy magyar törvényhozásnak szempontjával alig egyeztethető össze. (Élénk helyeslés) És a kereskedelmi törvénykönyv, a mely annyi időn át, előkészíttetett, a nemesi osztály érdekében hozatott-e? Legyen szives bárki is megjelölni azon törvényt, a mely akár implicitéi* magában rejt valamelyik osztály iránti kedvezményt, vagy pedig egy más osztály iránti szándékos ellenségeskedést. Én is meglehetősen ismerem, hivatásomnál fogva sokat foglalkozom hazám régibb és ujabb törvényeivel; és bennem él azon meggyőződós, hogy mióta Magyarországban a jogegyenlőség elve kimondatott, ezen házban és Magyarország parlamentjében a jogegyenlőségnek elvét egyetlen törvényhozási munkájával sem sértetett meg soha. Ez meggyőződésem és mig ellenkező szavakat idézni nem fog nekem valaki : addig azon állítást, a melyet most czáfoltam, azok közzé sorolom, a melyekből az intentióra vonatkozólag ama logikai következtetést vonni bátor voltam. (Élénk helyeslése) kÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IX KÖTET. És hogy végezzem hosszura nyúlt beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) szabadjon azokra nézve, a melyek minduntalan a mi javuló félben levő, a mi sok küzdelmeket küzdő nagy fáradsággal előkészített törvényhozási munkálatainkra vonatkozólag mondattak, egy nagy férfiú, egy nagy jogásznak nyilatkozatát idéznem, (H lljnk!) Az emberi intézmények természetében

0, rejlik, hogy csak lassan fejlődnek és a bennök rejlő tökélyt is csak munka, fáradtság és tapasztalat utján fejthetik ki. Bátor vagyok a t. háznak a, törvényjavaslatot elfogadás végett ajánlani. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Molnár Aladár jegyző: Ifjú Eáday Gedeon gr.! Steinacker Ödön : Szót kérek! Elnök: Mi jognál fogva kivan képviselő ur szólani ? Steinacker Ödön: A t. elnök ur meg fogja nekem engedni, hogy személyes kérdésben felszólalván, arra feleljek, a mit a t. államtitkár ur mondani méltóztatott. A t. képviselő ur szememre vetette, hogy én a törvényjavaslatnak bizonyos intentiót tulajdonítottam. En ezt nem tettem, en csak e törvényjavaslatnak bizonyos általam igen valószínűnek tartott következményeire utaltam; de nem tudom, hogy tévedek-e. ha azt állítom, hogy az igen t. államtitkár ur nekem oly intentiókat imputált, a melyeket egyenesen vissza kell utasítanom. (Mozgás.) A mi a bírói karra nézve mondott szavaimat illeti: azt mondhatnám, a mit ő nekem mondott, hogy igen erősen túlzott, midőn szavaimnak azt az értelmet adta, hogy én erkölcstelenséggel vádoltam volna a bíróságot. Azt mondtam, midőn én azt fejeztem ki, a miben ugy hiszem csakis viszhangja vagyok igen gyakran a közvéleményben és a sajtóban nyilvánult nézeteknek. (Ohó!) Meglehet, hogy nem szerencsésen fejeztem ki magamat; de midőn azon erkölcsi fokra mutattam : azzal ugyhiszem, még nem jogosítottam fel senkit, azt mondani, hogy ón egyenesen erkölcstelenséggel vádoltam volna az egész birói kart. Az, hogy bizonyos kellemetlen igazságoknak kimondása, minő a külföld bizalmatlansága. . . (Nagy mozgás. Eláll!) Elnök: Én azt gondolom, hogy a t. képviselő ur szavainak értelmét már megmagyarázta. Bátor vagyok figyelmeztetni, hogy szavainak értelmét tovább is megmagyarázhatja, de polémiába bocsátkoznia nem lehet. Steinacker Ödön: Az igen tisztelt államtitkár ur egy másik irányban ugy értelmezte szavaimat, mintha ón, midőn rámutattam arra, hogy bizonyos tekintetben a külföld irányunkban mily 44