Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-181
181. országos Ülés deezember b. 1876. 29 szent előttünk ezen hon polgárainak egyetértése s békéje : ne óhajtsuk ezen viszonyoknak, kérdéseknek elhamarkodott és rohamos megoldását; mert akkor igen lehet félni attól, hogy a kellő nyugalom, a kellő idő hiányában ezen kérdések megoldása csak forrásává vállhatik ujabb bonyodalmak és ujabb eonflietusoknak. Végül azt mondja a t. képviselő ur, csak mondja ki a törvényhozás: akarunk, és az ige testté lesz. Eszembe jut a sz. irás ezen szava : fiat lux, et facta est lux! T. képviselő ur, ha istennek bölcsessége nekünk rendelkezésünkre állana, akkor bátran, jó lélekkel felkiálthatnánk: Fiat lux! vagy pedig: Akarjuk! ós az ige testté lesz. De miután igen távol állunk az isten tökéletességétől : igen lehet tartani tőle, hogyha mi ily elhamarkodottan fogjuk ezen kérdéseket megoldani akarni, ha rohamosan haladunk ezen terrénumon : oly lejtőre lépünk, melytől a visszatérés vajmi nehéz leend. Ezeknek elmondása után ujolag megjegyezvén, hogy én a tanügy terén az eddigi tapasztalt eredmények által meglehetősen kielégítve vagyok és a jövőre nagyobb eredményeket várok: a költségvetést átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Somssich Pál: T. ház! Nem szójárás, ha mondom, hogy valóban nem volt szándékom ez ügyben felszólalni. (Bálijuk!) Két esztendeig voltam előadója e költségvetésnek, a jelen évben tagja voltam a pénzügyi bizottságnak, ismerem e költségvetést mind előnyeiben, mind fogyatkozásaiban, ismerem a, körülményeket, melyek közt a bizottság azt elfogadásra ajánlotta s magam is szavazatommal ebez járulok. Szükségtelen tehát ezen szavazatomat tovább indokolnom. Ezen, — hogy ugy mondjam — közömbösségemben nem zavart volna meg Irányi képviselő ur nagy lelkesedéssel és magas pathoszszal tartott előadása sem; mert megvagyok győződve, hogy azon ügy, melyet ő megpendített, kivitelében annyi nehézségekre és akadályokra fog találni, hogy csak hosszabb tanácskozás után, hoszabb idő alatt lehetne valami eredményre jutni. Ezen idő alatt a hevesség, mely — legyen bár a legnemesebb, mindig rósz tanácsadó a határozatok hozatalában — le fog lohadni azon mértékre, melyen a kellő higgadtság az igaz utat megmutatja. Nem is ezért szólalok fel; hanem azért, mert Helfy Ignácz t. képviselő ur engem egyenesen megnevezve reám hivatkozott, az alapokra nézve tett felszólalásában. (Halljuk]) Nehogy tehát, ha erről hallgatok: az gyanittassék, hogy én a mostani állapotot talán helyesnek tartom, vagy azon visszaéléseket, melyek — meglehet — létezhetnek, takargatni akarom; vagy a czélszerütlen kezelést továbbra folytatni óhajtom; nehogy mondom bárki is ezen véleményt tarthassa rólam : kénytelen vagyok egy pár szóval röviden nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem t. ház, hogy az alapok mostani kezelési módja nem czélszerü. nem ad megnyugvást sem az országnak, sem a felekezetnek ; elismerem, hogy a kezelési mód magában a systemában — s itt nem egyéneket gyanúsítok — oly régi slendrián és nem czélszerü, hogy szükségkép be kell következni azon rósz eredményeknek, melyek több oldalról mutatkoznak. Annyi hosszú évek sora után például nincs egy tökéletes szerződési minta, mely a bérletek kiadásánál kielégítő szabályul szolgálna; hanem e szerződések sok pontja oly szövevényes, hogy azok egyikébe, másikába az illető fél mindig bekapaszkodhatik, és ez utón nem csak felmentetheti magát a bérlet fizetése kötelezettsége alól, hanem még jelentékeny, az alapra nézve érzékeny kárpótlást is követelhet magának (Mozgás.) Magam tudok ily eseteket, s a t. minister ur sem fogja tagadni, hogy jelenleg egy ily uradalmi szerződésre vonatkozólag az illető bérlő 30,000 forintnvi kárpótlást követel, és a mint ón ismerem a szerződést: nem egészen alap nélkül. (Mozgás.) Hogy én mindezen visszaéléseket takargatni akarnám; attól isten mentsen. De hogy mind e mellett Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatát nem pártolhatom: ennek oka az. hogy az a minister ur által is idézett 1715 és 1790-diki törvényekkel ellenkezik. Ezen törvények ellen határozatot hozni sem nem lehet; sem ha hoznánk ily határozatot, annak gyakorlati eredménye nem lehetne: mert határozat törvényt nem ront meg és a ministerium egy ily határozat alapján a törvény ellen nem is járhatna el. Az idézett törvények pedig világosan azt mondják, hogy a szóban levő alapok ő Felsége patronatusa és felügyelete alatt kezeltetnek; ö rendelkezik tehát felettök. Nem mondom, hogy alkotmányos országban a törvényeket megváltoztatni nem lehet, nem kell; sőt ellenkezőleg, de ezt csakis törvény által lehet tenni. (Ugy van!) Vegyük csak a mostani helyzetet. A mostani helyzetben opportunus volna-e ezen határozati javaslat? Hisz a határozatnak törvény áll ellene, tehát a ministerium nem felelhetne meg az ilyen határozatnak, azért fogjuk föl a fonalat, ott, a hol elejtettük ezen alapok jogi természete vizsgálatának folytatásával, a mint ezt már Várady (xábor t. barátom indítványozta is, hogy minél ellőbb beadatván a jelentés, a ház a fölött végleg határozhasson. Mihelyt ez megtörtént, azonnal módjában lesz az illetőknek, azaz ugy az államnak, mint a felekezetnek saját érdekűkben intézkedni, az államnak az által, hogy a költségvetésbe veszi föl az őt illető alapokat, a felekezetnek az által, hogy
