Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

200. országos Blés január 23. 1S77. 341 most arról van főkép szó, hogy a törvényhozás által dédelgetett nemes földbirtokos osztályhoz tartozó könnyelmű adósok mentessenek meg a nagyobb részt önokozta teljes vagyoni bukástól; vagy, a mint gr. Bethlen András mondja, a fenyegető expropríálástól. De a mint lehetetlen lett volna amazokat megmenteni: ugy lehetetlen feltartóztatni az utóbbiak irányában a dolgok végzetszerű; de természetes fejlődését, ós részben ez által fog csak előállan? a társadalmi osztályok közti egyensúly, melyet Rónay képviselő ur elérni óhajt; de a mely eddig, a feudalismus maradványaival szemben Magyarországon nem létezett. A létező uzsora csak egy symptomája azon betegségnek, mely a nemzet testét évek óta roncsolja, azon gazdasági hibáknak és hiányoknak, melyekre már sok őszinte hazafi rámutatott. Az egyesek is azt tették hazánkban, a mit a nemzet tett kormányai és törvényhozása által. Illusiókban ringatták magokat a létező erő terjedelmére nézve, czéljaikban és aspiratióikban túl mentek a józan számítás határain, pazarul gazdálkodtak, és azért ott állanak most százezeréi a honpolgároknak hitelökre nézve, a hol, fájdalom, áll a magyar állam. És ha vannak is sokan, a kik ártatlanul szenvednek a mostani tűrhetetlen viszonyok, köztük az uzsora, alatt: azokat ugyan méltán sajnálni kell; de ők is bűnhődnek azon tévedésekért, melyben a nemzet túlnyomó többsége az 1867-ik évi kiegyezésre következő években élt, s melyek a jelenlegi anyagi és állami válságra vezettek. Ezen válság pedig nem fogja végét érni, ha elsimittatik is a mostani kormányválság. Tisztelt ház! A létező társadalmi és államgazdasági betegség legmélyebb okait kell kutatni, azokat kell megszüntetni, ós akkor a dolgok természetes fejlődésében ki fog gyógyulni a nemzet teste, és vele számos egyéni gazdaság. Egyes kórjelenségeknek •— a minő az uzsora — mesterséges és természetellenes elnyomása, még ha sikerülne is, az egészséget nem fogja helyre állithatni ; hanem még mérgesebbé fogja tenni a létező bajt. Én ép ugy, mint Hegedüs Sándor képviselő óhajtom, hogy a nemzet ne csak a maga kárán haladjon, hanem tanuljon mások kárán. Vele egyetértve azt a nézetet vallom, hogy a tőke hatalmas eszköze a cultura terjeszkedésének; de hatása nem gondolható szabad pénzforgalom nélkül. Tagadom, hogy csak a felületes kereskedelmi felfogás lát a pénzforgalom közvetítésében termékeny munkát. Ezen a téren is a munkafelosztás nagy elvének kell érvényesülnie, és ha a szabad forgalomnak árnyoldalai, hátrányai is vannak, mint mindennek a világon: ez nem vezethet arra, hogy mellőzzük, a mint nem vetjük félre a metsző-eszközöket vagy a gépeket, mivel azok rósz használat vagy ügyetlenség következtében szerencsétlenséget is idézhetnek elő. Miután az előterjesztett törvényjavaslat, mély maga is csak palliativ gyógyszer gyanánt ajánlkozik, elfogadása esetében az elérendő czél tekintetében teljesen hatálytalan volna keresztülvihetetlensége folytán, a törvények iránti tiszteletet csökkentené , a demoralisatiót pedig nem szűkebb korlátokra szorítaná, hanem még előmozdítaná, a szabad forgalmat megszorítaná, az ország hitelviszonyait és az állam hitelét még rosszabbá tenné: azt a részletes vita alapjául el nem fogadom. Bujanovics Sándor: T. ház! Én nem fogok elvi fejtegetésekbe, elméleti értekezésekbe bocsátkozni általánosan ismert közgazdasági kérdések felett: felszólalásom czélja csupán figyelembe véve az ország jelenlegi anyagi és közgazdasági helyzetét, néhány szóval gyakorlati szempontból előadni véleményemet a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban foglalt intézkedések iránt. Én t. ház, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattól az uzsora teljes megszűnésére nézve nagy eredményeket nem várok, nem várok pedig nagy eredményeket azért: mert tudom azt, hogy magán hitelviszonyainkon javitni, az uzsorát megszüntetni, egy törvény alkotása által önmagában még nem lehetséges. A magán hitelviszonyok javítása és ezzel kapcsolatban az uzsora megszűnése sok más tényező közreműködésétől függ, Az államhitelnek megszilárdulása, intézményeink iránti bizalom, igazságszolgáltatásunk hiányainak orvoslása, a hitelforrások megnyitása, és a meglevőknek ápolása, helyes pénzügyi és közgazdasági politika, munka és takarókosság: mindezek összevéve képesek csak megszilárditni, s ezzel együtt olcsóvá és biztossá tenni a magánhitelt és meglévén szilárdulva, olcsóvá ós biztossá téve a magánhitelt, meg fog szűnni önmagától az uzsora is. De ha már t. ház, a bajt gyökeresen nem orvosolhatjuk, a mint, hogy azt senki nem is állította, hogy e törvényjavaslat által a baj gyökeresen orvosolható : ez még nem tartóztathat vissza bennünket azon kötelesség teljesítésétől, hogy legalább megtegyük mindazt, a mi hatalmunkban van a bajnak ha nem is gyökeres orvoslására, de legalább enyhítésére. És mert én ezen törvényjavaslattól — mint mondám, — nem a baj gyökeres orvoslását, de bizonyos határig talán enyhítését várom és mert azt hiszem, hogy az által, hogy a bírói közreműködést bizonyos kamat maximumon felül megtagadjuk, ebből talán az erkölcsi érzés felébredése is fog következni: elfogadom azt, nem mint gyökeres óvszert, de mint a baj enyhítésére szolgáló egyik eszközt, magam ós elvtársaim nevében is, átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslés.) Azonban t. ház! ha már szükségét látjuk annak — és én szükségét belátom, —hogy a theoria kétségtelenül helyes elveitől eltérőleg az uzsora, kérdésével foglalkozzunk : nézetem szerint