Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-181
2K 181. országos ülés deczember h. 1876. lam érdekeit mozdítja elő: mert hisz az államnak érdekében van az, hogy az ujdon szülött adófizető és idővel honvédekké válható egyének az anyakönyvekből ki ne maradjanak. Tudom, hogy a t. képviselő ur nem törvényellenességről volt szives beszélni; hanem súlyt fektetett arra, hogy véget vetendő a törvényhozás ezen inconvenientiáknak. igtassa törvénybe a nazarénusok vallását. De ezt követelni, ily vallási tanok mellett, nem értem, hogy lehet. Azt mondta a, t. képviselő ur, hogy a nazarénusok papokat nem tartanak, hanem közülök az öregebbek s az Írásban jártasabbak olvassák és magyarázzák az istennek írott igéjét. Én szívesen megengedem, sőt elismerem, hogy lehetnek közülök számosan igen értelmes írástudók; de eddig ugy voltam értesülve, hogy oly egyének olvassák és magyarázzák a szentírást, kik teljes életökben egyébbel, mint kaptafával, nem foglalkodtak. Miképen magyarázhatták ezen egyének az istennek irott igéjét: azt ón felfogni képes nem vagyok. A t. képviselő ur továbbá felkiált igen szép beszédében, és azt mondja: türheti-e a képviselőház, hogy a nemzetnek becsülete, melyre a vallási üldözés miatt bizonyára szenny háramlik, a külföld előtt elhomályosittassék'? Szabad legyen kérdenem a t. képviselő úrtól : vajon ki által homályosittatik el hazánk becsülete a külföld előtt? Ugy látszik a t. képviselő ur a clerust érti, mely a fönálló törvények keretében jogai tiszteletben tartását óhajtja, kérelmezi és követeli. Meg fog bocsátani a t. képviselő ur, ha bátorkodom figyelmét felhívni azon körülményre, miszerint épen ezen osztály az, mely nem csak a múltban, hanem a jelenben is iparkodik hazánknak és a nemzetnek a külföld előtt is becsületet szerezni. Méltóztassék csak egy kissé visszaemlékezni és minden esetre nem fogja tagadhatni, mily nagy mérvű áldozatokat hozott a főpapság csak a legújabb időben is. El akarom hallgatni Magyarország prímásának az esztergomi érseknek, a kalocsai és egri érsekeknek nagyszerű adományait; csak utalni akarok azon legújabb nagyszerű alapítványra, melyet a nyitrai püspök tett, midőn 200,000 frtnyi alapítványt tett a tanügy javára. Vajon arról, ki egy felől a haza becsületét és tiszteletben tartását előmozdítani törekszik: lehet-e föltételezni azt, hogy másfelől minden áron oda törekszik, hogy a hazára, az országra, a nemzetre, homály vettessek ? T. képyiselő ur! Épen az utolsó napokban tartott a katholikus főpapság értekezletet és nem arról tanácskoztak ezen értekezlet folyama alatt, mint lehetne p. o. a népiskolai hatóságokról hozott törvényt kijátszani; hanem arról tanácskoztak behatóan; mint lehetne a felekezeti iskolákat jövőre oly utasításokkal ellátni, hogy e téren is minden confüeíus az egyház, a felekezet és az állam közt mellőztessék. Bátor vagyok tehát azon szemrehányás és föltevés elleti, mintha valakinek csak távolról is eszébe juthatna, hogy itt az országra, a nemzetre homályt vető eljárás követtetnék: — tiltakozni. De följajdul a képviselő ur és azt mondja, hogy a vallási üldözés miatt homály vettetik az országra, a nemzetre. Ha a t. képviselő ur beszédét valaki a külföldön olvassa, a kinek nincs nagyon bő fogalma Magyarország állapotairól, a ki nem igen sokat olvasott, vagy hallott Magyarországról : az bizonyára azt fogja képzelni, hogy Magyarországban inquisitio létezik, hogy talán Magyarország minden nagyobb városában vagy a székhelyeken máglya áll készen, hogy elégettessenek azok, kik nem a kath. egyház kebelébe tartoznak. Szerencse, hogy a költségvetés nem tartalmazza az ezen máglyához szükséges fára való kiadások rovatát. (Derültség.) Továbbá azt mondja a t. képviselő ur — ós ez csakugyan nem nagy bók az igen t. ministeriumra nézve, — hogy a kormány fél a papoktól. Én nem vagyok hivatva arra, hogy a kormányt a papok irányában, vagy a papokat a kormány irányában védelmezzem; mert sértést követvók el az által, ha csak szándékomban volna ezen védelmet megkísérlem. De kénytelen vagyok oda nyilatkozni, hogy — ámbár nem ismerem a t. kormány és a főpapság közti viszony benső voltát, ez előttem egészen terra incognita: — én ugy a mostani kormánytól, mint minden kormánytól és bármely állam kormányától elvárom azt, hogy ő a maga magatartására nézve a főpapság, a elerus irányában vagy a társadalom bármely factora irányában nem sympathia, vagy pláne félelem által vezéreltesse magát, hogy ezek szolgáljanak neki zsinórmértékül: hanem elvárom és kívánom azt — és ezt látom a mi kormányunknál is, — hogy ő magatartásában egyedül csak az ország érdekei, a fennálló törvények által vezéreltesse magát. Végül nagy patkóssal mondja a t. képviselő ur, ha szent az ősök emlékezete, kik patakokban ontottuk verőket a vallás-szabadságért és kikhez unokáik nem lehetnek méltatlanok, kifogják önök mondani, hogy akarjuk, és az ige testté lesz. Az igen tisztelt képviselő urnák figyelmét bátor vagyok felhívni arra, hogy nekünk iparkodnunk kell, őseinknek nemcsak méltó, hanem a történteken okuló és tanuló unokáinak is lenni, (Helyeslés) s épen ezért, miután a történelem bizonyítja azt, sőt a mindennapi élet is bizonyítja, hogy ezen kérdések és viszonyok oly bonyolódottak, oly szövevényesek, tehát nagy megfontolást igényeinek, akkor midőn azok megoldásához fogunk, ha szent előttünk az ősök emlékezete és
