Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-199
199. országos ülés január 22. 1877. 331 nedvének, talajából átültetve, idegen földben, — idegen éghajlat alatt, hitvány gyümölcsöt terem, megszárad és kihal. Részemről azon intézkedéseket tartom czélszerűnek, helyesnek ós ildomosnak, melynek alkotása a helyi társadalom viszonyai által indokolható. Átalános hivatkozás idegen államok szervezkedésére tüntethet fel elméleti _tudóst, de praktikus törvényhozót hitem szerint soha sem. Én tehát e vita folyamában nem akarom kutatni azt, hogy az uzsora fölötti intézkedések Eszakamerikában, Angliában, Franoziaországban, vagy a világ bármelyik államában, minő eredményt idéztek elő ? hanem keresem azt, hogy helyi viszonyainknak minő alakú intézkedések felelnek meg? s igy az elméleti tan téres mezejéről a gyakorlatira áttérve, foglalkozom a kérdéssel saját viszonyaink szempontjából. Hazánkban is sokan, kik előszeretettel viseltetnek az uzsora-törvény eltörléséről szóló 1868: XXXI. törvényezikk iránt, •— kiemelik, hogy a pénz szabad kereskedési czikk. Sőt azt is állítják. hogy forgalmának szabályozása és korlátozása által a forgalomtól elvonatnék. Az elsőre nézve, ha elismerném is állitások jogosultságát: felállítanám állításokkal szemben a tant „Salus reipubliee suprima lex." Hivatkozhatnám példákra igen sok államokból, hol többnemü szabad kereskedési ezikkek, nemcsak szabályoztattak forgalmukban, - hanem monopólium alá is vétettek, az állam részére, ha azt az állam érdekei ugy követelték. Például nálunk a só, a dohány. Miért ne lehetne szabályozható a pénzzeli kereskedés: ha annak szabályozása az állani polgárainak érdekében szükségessé válik. Hiszen a polgárok alkotják az államot. Nálok nélkül állani nem létezhet. Már pedig ha a kedvező helyzet előnyeit az állam egyesek, vagy egy osztály javára, a nagy közönség megrontásával kizsákmány oltatni engedi, s azok ellenében polgárai védelméről nem gondoskodik : önmagát bénítja meg ; mert kimerült polgárai az állam iránti kötelességök teljesítésére képtelenek lesznek. Pedig a mely államnak polgárai az állam iránti kötelességöket teljesíteni nem képesek : azon államnak jövője nincs, az virágzó állam nem lehet. Hanyatlani kell annak és pusztulni. A mi az állítás második részét illeti, t. i. hogy a pénz. a tőke, forgalmának szabályozása és korlátozása által a forgalomtól elvonatnék, legalább átalánosságban, különösen hazánkban nem vélem bebizonyithatónak. És elmondom okaimat, miért nem. A pénznek hivatása ós rendeltetése szemben a világ-közönséggel, — hogy mint csere eszköz használtassák. Szemben tulajdonosával, —- hogy azon használat által jövedelmezővé tétessék. Már ha ezen hivatásának meg akar felelni: magát veszteglő állapotra nem kárhoztathatja, mert különben eredeti hivatásától eltérőleg, — az elvesztett haszon élvezet folytán, — önmaga erőszakolná csökkenését értékének. A pénz, a tőke tehát saját érdekében veszteglő állapotban nem maradhatván, kell, hogy felkeresse piaczát. És hol fogja azt keresni? Ott, hol az árkelet folytán legmagasabb nyereményre lehet kilátása. És most, ha a bennünket közelebbről érdeklő európai pénz-situatiót figyelemmel kisérjük, ugy fogjuk találni, hogy hazánk a legdrágább pénzpiaezok közé tartozván: a magyar tőke ide haza találja legjövedelmezőbb elhelyezését. Mert, hogy a szomszéd pénzpiaezok a mieinknél olcsóbbak, azt hiszem, bizonyításra nem szorul. Mindnyájan tudjuk, hogy mennyi idegen tőke keres és talál hazánkban elhelyezést. És miért? Mert kamat viszonyaink között, magasabb nyereményre nyújt kilátást, mint a szomszéd államokban. A dolgok ily állásában, midőn kétséget nem szenved az, hogy a benyújtott törvényjavaslat által czélba vett szabályozása a pénz forgalmának, pénzpiaciunkon, — a tőke tulajdonos használatára, — azon előnyöket, melyek eddig léteztek, meg nem szünteti, sőt azt jövőre is fen tartva a tőkét idegen piaezra nem tereli: önként levonható azon következtetés, hogy a törvényjavaslat által czélba vett szabályozás a pénzt, a tőkét a forgalomtól nem vonja el. Nem tartanám tehát t. képviselőház, az ellennézetben lévők részéről felhozható indokokat azon erőre emelhetőknek, hogy az uzsora által előidézett, s mindnyájuk előtt ismeretes kétségben ejtő helyzet javítására és megszüntetésére irányzott, s a ház asztalára le tett törvényjavaslat elfogadását akadályozhatná, még akkor sem: ha azoknak bizonyos részletben jogosultságát elismerném is. És miután ezt nem tartom, a helyzet rövid áttekintése után, mérlegelve a minden oldalról felhozható indokok összehasonlításából eredhető előnyöket és hátrányokat: csak alaposabb meggyőződést szereztem magamnak arról, hogy társadalmi viszonyaink felismerése és helyes elbírálása után, törvényhozói kötelességünknek akkor fogunk leghelyesebben eleget tenni, ha azon ellennézetek mellőzésével, melyek leginkább idegen államnak utánzásában nyerhetnek kifejezést, — gondoskodni fogunk oly óvszerről, mely az élet nehéz terheinek viselésében kimerült polgáraink felett gyámkodva, azokat a kényszer helyzet által előidézett elhatározás azon határáig engedje terelni, mely határnál még a kibontakozás lehetősége kizárva ne legven. 42*
