Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

332 199. orozágos ülés január 22. 1877. Mint ilyent üdvözlöm a benyújtott törvényjavaslatot, s azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra többen lévén feljegyezve, a törvényjavaslatnak további átalános vitája holnapra halasztatik. Mocsáry képviselő ur fogja megtenni interpellatióját. Mocsáry Lajos: T. ház! (Halljuk!) Interpellatiót szándékozom a belügyminister nrhoz intézni azon botrányos eljárás folytán, mely folyó hó 20-án az Olaszországba utazó czeglédi küldöttségnek Budapesten átvonulása, illetőleg tartózkodása alkalmával a budapesti rendőrség részéről követtetett. (Halljuk!) . Tudvalevő dolog, hogy a czeglédi választókerület Kossuth Lajost minden pártkülömbség nélkül egyhangúlag képviselőjévé választotta és nagyszámú küldöttség szervezkedett a végett, hogy neki a megbízó levelet személyesen adja át. A legújabban meghozott ide vonatkozó törvények következtében nem volt idő arra, hogy a küldöttség maga adja át a mandátumot, minthogy az utazás különböző körülményeit addig elintézni és rendbe hozni nem lehetett. Az tehát Kossuth Lajosnak más utón megküldetett, a mint a megválasztottnak reá következett válaszát a képviselőház előtt felolvasott nyilatkozatából ismerni méltóztatnak. Ez azonban nem hátráltatta a küldöttséget abban, hogy megmaradjon szándékában, nem hátráltatta abban, hogy daczára a mandátum visszautasításának, elmenjen egy 114 tagú küldöttség alakjában Kossuth Lajoshoz, hogy neki változhatatlan és osztatlan tiszteletének kifejezését megvigye, hogy személyesen felkérje arra, hogy félretéve azon személyes tekinteteket, melyek őt eddig a hazába visszatéréstől visszatartóztatták, jöjjön vissza, hogy a hazának mostani veszélyes körülményei közt annak megmentésére lángeszét, páratlan tehetségét értékesítse. Mondhatni osztatlan tetszéssel találkozott országszerte a czeglédiek hazafias vállalkozása. Valamint a budapesti ifjúság azon intézkedése, mely szerint küldöttséget menesztett Konstantinápolyija, ugy a czeglédiek ezen valóban igen szép gondolata is, örömmel töltötte el mindazok kebelét e hazában, kik tudnak örülni annak, hogy a nép kebelében meg van még a hazafiság és szabadságszeretetnek azon romlatlan érzete, melyből egyedül lehetséges ily szép gondolatnak, ily mondhatni magasztos eszmének emanatiója. Ennek akart kifejezést adni a budapesti ifjúság az által, hogy az itt keresztül vonuló czeglédi küldöttséget ünnepélyes fogadásban részesítse ós egyszersmind a fővárosi közönségnek is alkalmat adjon, hogy hasonló érzelmeit a küldöttség irányában kifejezze. Azonban a hivatalos Magyarország más nézetben volt. A hivatalos Magyarországnak, az alkotmányos magyar államnak közegei jónak találták valódi útonállók módjára fogadni az itt keresztül vonuló és egy pietási czólból eljáró békés czeglédi polgárokat. Jónak látta azokkal, kik ez alkalommal érzelmeiket és barátságos indulataikat a czeglédi küldöttség irányában és irántuk való elismerésüket kifejezni akarták és e végett — mint az ifjúság küldöttség alakjában, a főváros* közönség pedig nagy számmal — az indóházban megjelentek, akként bánni, mint egy rakonczátlan, kihágó csőcselékkel. A tények, melyek ez alkalommal előfordultak, ismeretesek. Midőn a küldöttség megérkezett, a rendőrség elzárta a rendes kijárásokat, föltartóztatta szabad mozgásában a küldöttséget, nem bocsátotta őket arra, a merre utjokat venni akarták, sőt a rendőrfőnök felszólította őket, hogy üljenek kocsikba, hogy mintegy a nép elől elosonjanak, elrejtőzzenek, mintha oly vállalatba fogtak volna, mely miatt a közönség előtt magukat szégyenelniök kellene. És a mi a legnagyobb gyalázat — mert másképen nem fejezhetem ki magamat — a rendőrség körülfogta a küldöttség tagjait lovas pandúrokkal és ezen tisztes férfiakat, kik mint mondám, kegyeletes czólból, teljesen békés szándékkal vállalkoztak utjokra, mint telonczokat, mint gonosztévőket, mint a nép söpredékét kisértette végig Budapest utczáin. (Mozgás. Felkiáltásuk: Gyalázat.) Az egész idő alatt, mig a küldöttség a ,.Hungaria" szállodában elszállásolva volt, a szálloda előtti utcza meg volt rakva lovas és gyalog rendőrökkel, valódi insultatiójára a küldöttség ott megszállt tagjainak, valamint az egész közönségnek, mely ott járt-kelt és a küldöttség tagjaival érintkezett. Midőn a küldöttség Budára indult, hogy a vaspályához menjen: akkor ismét elzáratott a közönségtől és akkor történt azon eset, a mint azt az egyik hírlap közölte, hogy tudnillik, midőn a küldöttség egyik tagja Kossuthot éltette : a rendőrség egy embere odament ós a czeglédi küldöttség ezen tagját tettlegesen bántalmazta, ugy hogy valóban a legnagyobb csodálásra méltó ugy a küldöttség tagjainak, mint a közönségnek magatartása, hogy ebből vérengző jelenet nem keletkezett. Midőn a lánczhidhoz ért a küldöttség, ott ismét útját állották és nem bocsátották át a lánczhidon, mig szemólyöket egyenként nem igazolták, a közönség részére pedig a lánczhid elzáratott és ott is megakadályoztatott _ a közönség attól, hogy a küldöttséggel érintkezzék és neki az elbúcsúzás alkalmával megadhassa az ilyen alkalomkor adui szoKott tiszteletet. Hasonló erőszakoskodások történtek az indóháznál és midőn egy csapat azok közül, a kiknek a küldöttséget odáig kisérni sikerült, már midőn a vonat megindult, felkiáltott: „Éljen Kossuth!" akkor odament a rendőrfőnök és egyenesen megtiltotta, hogy Kossuthot éljenezzék. (Mozgás a szélső baloldalon.)