Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

330 199. országos Illés január 22. 18?7. országok példájából tanulni, mert azt tartom, hogy már eleget tanult a magyar a maga kárán, jó lenne már a mások példáján is tanulni (Helyeslés) és én meggyőződtem álláspontom jogosultságáról nem valami Hegeli theoriából, hanem a nemzetgazdászati életből vont tapasztalataiból, melyek mindenütt vas következetességgel érvényesülnek; ép azért én e törvényjavaslatot, mint mely a bajt sem orvosolni, de még enyhíteni sem fogja, s melynek ha hatása lesz, csak rósz lesz: el nem fogadom. (Helyeslés.) Boros Bálint: T. ház! Azon átalános nézetet, melyet tisztelt előttem szólott képviselőtársam Horánszky Nándor az igazságszolgáltatás és közigazgatás javítására vonatkozólag hangsúlyozott: szíves készséggel teszem magamévá, és elismerem, hogy azoknak az általa jelzett iránybani fejlesztése jelentékeny tényezője lenne anyagi viszonyaink javításának; de más oldalról nem vonom azon következtetést, hogy addig is, míg annak eredményét tényleg élvezhetnénk, a társadalomban felismert bajokat orvoslás nélkül odázzuk el. Ugyanazért ugy vagyok meggyőződve, miként jelen törvényhozási működésünk rövid idő tartama alatt, alig volt letéve törvényjavaslat a ház asztalára, mely szemben társadalmi viszonyainkkal, annyira kiemelte volna alkotása szükségét és jogosultságát, mint az uzsora-törvények eltörléséről szóló 1868: XXXI. törvényczikk módosítása iránt benyújtott törvényjavaslat. És én mégis azt hiszem, hogy szemben ezen szükséggel, minél feszültebbek a remények és aggodalmak a kérdés szerencsés megoldása iránt, annál kívánatosabb a tapintatos törvényhozói érzék és tartózkodó óvatosság, hogy akaratlanul be ne sodortassunk azon tévedésbe, hogy midőn egyrészről gyógyítani kívánjuk a társadalomban már nagy mértékben elterjedt kóros állapotot, az uzsora által előidézett veszélyes betegséget; másrészről a mulasztás, vagy az elhibázott törvényhozói intézkedés által ne tegyük nagyobbá a bajt, mely mái' most is nagyszámú áldozatokban tünteti fel pusztító nyomait. Meggyőződésem alaposságára már elég indokot találok abban, hogy maga a t. képviselőház bár tartózkodó óvatossággal közeledett a megoldás munkájához: szemben mégis minden óvakodó tartózkodással, — gordiusi csomónak tekinti azt, — melyet már vagy megoldani, vagy ketté metszeni mulhatlanul szükséges. Hazánk polgárainak ezrei várják, — s azt hiszem nem is alap nélkül kecsegtetik magokat a reménynyel, hogy midőn az önfentartás nehéz küzdelmei között, az észszerű elhatározás lehetőségét a kényszer helyzeti uralja: a törvényhozás gyakorolni fogja a gyámságot polgárai felett, hogy az által őket a végpusztulástól megóvhassa. És én ugy vagyok meggyőződve, hogy e kívánalomnak felel meg a benyújtott törvényjavaslat. Én, ki a véletlen folytán az elsők között emeltem szót az átalános vitában, túlbecsülném gyenge erőmet, ha ezt azon reményben tenném, hogy e tárgy felett nyilvánítandó nézetemmel. — a ház oly sok tekintéljes tagjaival szemben, — a vitának döntő irányt adni óhajtanék. Nem t. ház, — távol e gondolattól, — én csak egyszerűen e tárgyban adandó szavazatom indokolására kívánok röviden szót emelni. Indokaimra vonatkozólag két iránynézet körül kívánok tért foglalni. Egyike ezeknek. Van-e szükség társadalmi viszonyainkkal szemben a benyújtott törvényjavaslatra ? És a másik: vajon a benyújtott törvényjavaslat fog-e segíteni a tényleg csakugyan létező szerencsétlen helyzeten ? Az elsőre nézve a határozott meggyőződés egész erejével állítom, hogyha az ország minden részében átalában ismert visszaélésekkel szemben szemet hunyni nem akarunk; ha tagadni nem akarjuk azt, hogy hazánk igen sok részében, 50 — 60, sőt nem ritkán százat meghaladó százalékával az uzsorának, — kivált a nép szegényebb rétegében, — igen sokan jutottak tönkre, — s vontak magokkal ínségbe és nyomorba ártatlan családokat; és hogy ezen szívtelen zsarolás a törvény nevében, — a törvény végrehajtója, — a törvényes bíró által foganatosíttatott: akkor be kell ismernünk azt is, hogy viszonyainkkal szemben a benyújtott törvényjavaslatra szükség van. Kebelrázó fájdalommal teljesiti gyakran kötelességét a lelkiismeretes bíró a zsaroló uzsorás érdekében; de fájdalom bírói kötelmeivel szemben nem áll hatalmában féken tartani a túláradt zsarolási vágyakat, melyeknek támogatására a törvény maga nyújtotta az eszközöket. Hogy ily helyzettel szemben a benyújtott törvényjavaslatra szükség van: azt hiszem kétségbe vonni nem lehet. Én tehát, midőn felállított első tételemnél megállapodásra jutottam a benyújtott törvényjavaslat szüksége iránt, — áttérek a másodikra, t. i. azon kérdés fejtegetésére : vajon a benyújtott törvényjavaslat a tőke forgalom korlátozása ós szabályozása mellett, fog-e javítani a kétségben ejtő helyzeten '? Már t. ház, e kérdés elvi jelentőségére vonatkozólag, — nemzetgazdászati szempontból, — a világ minden részében, különböző nézetek merültek fel. Én azonban azt hiszem, hogy ily természetű kérdéseknél átalános elveket felállítani, s azokat mindenhol egyaránt alkalmazhatóknak tartani, veszélyes tan lenne. Mert ugyanazon intézmények, — különböző helyen, — és különböző viszonyok között, — egészen ellentétes eredményeket állítanának elő, — s téves alkalmazás esetében hasonlítanának azon fához, mely daczára eredeti éltető