Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

199. országos ülés január 22. 1871. 329 Már most kérdem, ha így állauak a külföld példái, a culturai különbség oka-e e rendszabályok különböző hatásának? Én ezt határozottan taga­dom, még pedig saját tapasztalataink folytán is. 1868-ig léteztek uzsora-törvények s épen ugy dü­höngött az uzsora, mint most. (Derültség.) Meg mondom a különbséget. Ha a t. ház türelmét fárasztom, ez esetben még rövidebb leszek, de én a jövőre egész hatá­rozottsággal hivatkozni fogok, és hiszem, hogy a nemzet története igazat fog adui azon álláspont­nak, melyet képviselek. Elismerem, hogy az uzsora az 1868-ik évi viszonyokhoz képest némely vidékeken nagyobb mérvben ütött ki. (Közbeszólás: Az egész ország­ban!) Jól van, coneedálom az egész országban. De nem azóta, mióta az uzsora-törvények eltör­lése, hanem a nemzetgazdasági válság bekövetke­zése, tehát 1873. óta. A jogügyi bizottság kihallgatta a szakértőket konstatálják egyúttal a takarókpénztár és hitel­egyletek igazgatói, 1868—1873-ig az uzsora nem dühöngött; sem nem oly mérvben mint azelőtt, hanem 1873. óta igen. A speculatió, a túlkölte­kezés és az ennek következtében beállott nagy nemzetgazdasági válság, a mely különben széles Európában érezhető, csak nem ugy mint nálunk, minthogy nekünk kisebb közgazdasági tényezőink és kisebb erők vannak annak elviselésére, Azóta dühöng nagyobb mértékben; de ez nem az uzsora törvények eltörlésében, hanem közgazdasági bajok­ból származik, melyek közgazdasági utón kelet­keztek. Másfelől bátor vagyok e törvényjavaslat ellen különösen két körülményre felhívni a t. ház figyelmét. Az egyik az, hogy már ott, midőn a kamatmaximum meghatározására került a dolog, nagyon elágaztak a vélemények és az igen ter­mészetes. Miért? Ha én tisztán a közgazdasági tényezőket veszem tekintetbe, akkor azt mondom, Magyarországon 4—5°/ 0 legfölebb 6%-nél többet az üzlet most nem hoz. Ha én meg akarom aka­dályozni az uzsorát, ugy amint azt a közgazdaság­ban értjük : akkor 6°/ u-re kellene szabni a maxi­mumot, mert mind az, ami 6°/ ü-n túlmegy, az már kényszerhelyzet kifolyása, minden ami 6°/ 0-on túlmegy, az nem a productivitás termése, hanem a tőke fogyasztás kifolyása. Ez Magyarországban tény. Ha ez így van, mi következik ebből ? Az, hogy a kik hisznek az uzsora-törvény hatályában, azoknak indítványozni kellene: legyen 6°/ 0 a ka­matmaximum, még pedig határozott biztosítékkal, poenával átalános érvényüleg kimondva. De ez a törvényjavaslat fölemeli a kamatot most már 10°/ u-re, még pedig daczára annak, hogy a takarékpénz­tárak nagyobb része még magasabb kamatra dol­gozik. Mi hát ez a kamat kiszámítás alapja? Ezt nem mondta senki és indokolva sem a törvény­KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. javaslatban, sem másutt nem lett soha, már pedig azt hiszem, rendszabályhoz fogni indokolatlanul lehetetlen. Azon adatok folytán, melyeket az igen t. igazságügy minister ur hozott fel, a törvény­javaslat barátai 12°/ 0-re lesznek hajlandók szabni a kamatot, mert körülbelül ez a kamat az átlagot véve, ugy a betáblázás mint váltóleszámítolásnál az országban az átlag a fővárostól eltekintve. Ha tehát azt mondjuk, hogy a helyzetnek megfelelő a viszonyokból kifolyó kamatlábat akarunk megálla­pítani, akkor legalább is 12%-et kell venni s mi lenne ennek eredménye, sőt mi lenne eredmé­nye 10%-nek is ? Az hogy nem ez lesz a maxi­mum, hanem a minimum és kihatással lesz nem­csak azon üzletekre, melyekre ki van szabva, hanem minden üzletre egyaránt. Nagyon szép remények azok, miket a t. igaz­ságügyminister ur kifejezett, hogy nem fogják utánozni ezt sem az alapítványok, sem a hitelin­tézetek; de ez csak remény, erre garantiánk nincsen, és ezzel szemben a közgazdasági fejlődós minden országban azt bizonyította, hogy valahány­szor a törvényhozás illetéktelenül ily rendszabá­lyokhoz nyúlt: ott mind végig megvetette alapját annak a megfelelő fejlődésnek, ott hol hatása volt; de többnyire pedig elterité, megrontá a pénzforgalmat. Másfelül e törvényjavaslat ki is játszható, mert ki van alóla véve az összes váltó­leszámítolás, a magán üzlet minden neme és csakis a hipotheka ós a perre kerülő kölcsön van egyszerűen e rendszabály alá vonva. Ennek eredménye viszont az lesz, hogy azon üzlet-ága­kon, melyeken még legtermészetesebb segítség lenne, a magasabb kamatláb elvonul a pénz, — nem mondom, hogy ki megy az országból, mert hisz a valuta oly rósz, hogy a papírpénz másutt ugy sem értékesíthető ; — hanem otthagyja az üzleteket, melyek nyilvánosan a közvélemény ellenőrzése alatt köttetnek, sőt a mi fő, legnagyobb részben productiv czélokra köttetnek és elvonul azon üzlet ágakhoz, melyek titokban űzik az uzsorát és improductivek. E törvényjavaslatnak továbbá visszaható ereje van, a mit én jogállamban el nem fogadhatok. Azt mondják, hogy a jelzálog üzletnél és a ma­gán kölcsönöknél szükség van erre azért, mert különben kijátszanak az intézkedést. Elismerem, de ez is bizonyítja a törvényjavaslat hiányát. Ha az állam telekkönyvi rendszerét berendezte és biztosítékot nyújt a polgárnak, hogy mindaz a mi bevan táblázva, tökében és kamataiban bizto­sítva van, és most megfordítva azt mondja, hogy nincs biztosítva és leszállítja a kamatlábat: mily jogállamnak mondható akkor Magyarország! el­tekintve attól, mennyi bonyodalom és visszaélés fog ebből származni. Ezek azon nézetek, melyeket röviden kifejezni bátorkodtam. Theofeticus vagyok és ezt nem szégyenlem bevallani. Iparkodom más 42

Next

/
Thumbnails
Contents