Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-199
328 199. országos Illés január 22. 1877. Midőn ezeket röviden előre bocsátottam, régi igazságoknak tiltakozásként való fölemlitése gyanánt,* egyszersmind pár szóval bátor leszek jelezni: miért nem fogadhatom el a törvényjavaslatot még átalánosságban sem. Maga az indokolás, melyet a t. kormány a javaslat mellett beterjesztett, két ellentétes eszmével küzd, mely magában a törvényjavaslatban is kifejezést nyert. — Egyik az: hogy az uzsorát igazságszolgáltatási rendszabályokkal megakadályoztatni nem lehet; a második az: hogy még is kellene valamit tenni annak megakadályozására. Csak azt sajnálom, hogy a betegségnek föltüntetése egyszersmind őszinte bevallása annak, hogy itt igazsságszolgáltatási rendszabályok nem igen használnak. De ez a kormányt nem vezette el azon logikai következményre, hogyha a baj közgazdasági : közgazgazdasági [utón kell azt orvosolni. Higyje meg a t. ház, hogy a közgazdasági bajoknak igazságügyi rendszabályok által való orvoslása a legveszélyesebb dolog: mert reactiót csinál olyan téren, melyen az igazságszolgáltatás nem működhetik s elvonja az eszközöket olyan közgazdasági működéstől, melyeknek jogügyi rendszabályokkal segítséget nyújtani nem lehet. Ha azok, kik a javaslatot elfogadják, azt követelték volna, hogy hitelügyi rendszabályok, bankkórdós megoldása, s az igazságszolgáltatás terén olyan rendszabályok lépjenek életbe, melyek a pénzforgalmat gyorsítják, a hitelt biztosítják, ugy szólva demokratizálják, azaz szélesebb körben elterjesztik : akkor teljes mértékben osztoznám nézeteikben, mert azon a téren mozognának, melyen a baj van. De a tértől eltértek, heterogén jogügyi rendszabályokhoz fordultak, egy olyan kérdésben, a mely közgazdasági. Azonban a kik az uzsorát közgazdasági bajnak tartják, de egyszersmind jogügyi bűnnek is, melyet megl ólyegezni és kiirtani kell: csak akkor fognak helyesen eljárni, ha azt teljes mértékben bűnös cselekménynek bélyegzik és a legnagyobb szigorral az államhatalom minden rendelkezésre álló eszközeivel annak kiirtásához fognak, s ez a régi uzsora törvényekben meg volt, sőt pl. Amerikában némely helyütt még ma is megvan. Azonban facultativ rendszabályokkal, olyan rendszabályokkal, melyekkel a legtisztességesebb alakja az uzsorának, ha már ugy nevezzük, fog sújtatni ós nem a veszélyesebb, mocskosabb alakja; olyan rendszabályokkal, melyekkel az állam csak ott lép fel, hol arra tulajdonkép szükség nincs, és ott nem, hol szükség van rá: ilyen rendszabályokkal a bajt nem orvosolja, hanem még inkább elmérgesiti. Tudom t. ház, hogy azon nézetek, melyeket igen röviden még csak pár szóval fogok indokolni : theoretikus nézeteknek tekintetnek; tudom, hogy a t. ház hangulata nem kedvező azon álláspontnak, melynek védelmére felszólalni bátor vagyok ; tudom, hogy szeretik az országban azt hangoztatni, — s ezen nézet most terjed a parlamentben is, — hogy a tudomány nem az életből merit, hogy félrevezet bennünket, tehát akkor, midőn törvényhozási intézkedésről van szó, egyszerűen tekinteten kivül hagyandó; (Mlenmondások. Nagy mozgás.) tudom ón, hogy a theoretikusoknak nevezett emberek Magyarországon legalább sokak által a gyakorlati törvényhozás terén elitéltetnek. (Mozgás.) Sajnos, hogy e nézettel találkozhatni; hogy a türelmetlenségnek, sőt hogy ugy nevezzem, az ideofomiának bizonyos neme kezd lábra kapni; de legyen meggyőződve a t. ház, hogy amely mértékben eltérünk a tudománytól és lábra kap ezen ideofomia és érvényesülni fog törvényhozásunkban : azon mértékben fogunk hanyatlani — és ezt nem tartom jogosult iránynak. (Nagy zaj.) Igaz, hogy tudomány és tudomány közt különbség van, ós hogy nézetemet concret alakban kifejezzem, ezt egyszerűen a napirenden lévő kérdésre alkalmazom. A nemzetgazdaság csak annyiban érdemli meg a tudomány nevét, mennyiben a nemzetek gazdasági fejlődésének tudományos rendszerét képezi, és a nemzetgazdasági felőjdésnek ezen tudományos rendszere minden nemzet történetében kérlelhetlen adatokkal, törvényes hatásaiban ós visszahatásaiban bizonyltja be azt, hogy az uzsorát igazságügyi rendszabályokkal kiirtani, sőt még csak enyhíteni sem lehet. Nem hiszem, hogy legyen valaki a t. házban, a ki képes volna ez állításommal szemben egyetlenegy civilisált országból egyetlenegy példát felhozni arra, hogy ilyen rendszabály e bajon valaha nemcsak hogy segített, de csak enyhitett volna is. S ha más országok ily tapasztalatra jutottak; ha más országban az uzsora-törvény eltöröltetvén, ennek folytán a legnagyobb bajok nem következtek be, sőt ellenkezőleg utalok arra, hogy ahol az uzsora-törvények hatályban vannak, a kamatláb magasabb, mint ott, hol el vannak törölve, például Angliában a 10 font sterlingen aluli kölcsönnél magasabb a kamatláb mint azon kölesönöknél, melyekre nézve korlátozás nem áll fen; vagy Francziaországban, hol az uzsora-törvény fentartása által különösen 1851. óta szigorítva is segíteni akartak: épen azon vidékeken uralkodik a legnagyobb mértékben az uzsora, melyeken segíteni akartak, és csak ott, hol a hitelforgalom nagymérvű fejlődése és a kereskedelem emelkedése túltette magát a fenálló rendszabályon, amennyiben a kiszabott kamatlábat lejebb szállitá: nem volt annak rósz hatása.
