Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

Idd. országos ülés január 22. 58". 82? S azért mindaz, mint a megváltozott időviszonyokról, a feudális kor megszűntéről, a jelenszázad s a szabad eszmék követelményeiről, a múlt idők elfogult nézeteiről, a pénznek szabad tulajdonjogáról és természet adta jogairól, a forgalom szabadságáról, a jogegyenlőségről, az államnak a pénz felett jogtalanul gyakorlott gyámságáról — uton-utfélen mondani szoktak a szil- ] bad uzsora érdekében: igénytelen véleményem szerint, nem egyéb hangzatos szójátéknál. A pénzüzlettel semmiféle üzlet és munka nem versenyezhet ; s azért annak szabályozása a többi társadalmi existentiák és keresetmódok védelme érdekében a természetes igazság követelménye. Valamint a szabad kereskedelmi vagy védvám-rendszert, ugy a tőke szabadságát is nem az elméleti tudomány vagy elvi szabadelvüség, hanem a gyakorlati haszon szerint kell minden egyes országban megítélni. Azt az ellenvetést teszik végre sokan, hogy a pénz ma nem ér annyit mint régibb időkben, tehát a régi kamat sem maradhat meg a mostani viszonyok között. Nem tudom mennyi igazság rejlik ez állításban; csak annyit tudok, hogy a mathematika sohasem változik; az minden időben egy és ugyanaz. A számok mindig egyformán aránylanak egymáshoz, ma épen ugy, mint száz év előtt; a rósz mindig egyenlőképen viszonylik az ő egészéhez, ma ugy, mint száz év után. Ha egykor sok pénz volt a 100 forint, ugy aránylag sok volt az attól fizetett 6 perezent is; s ha most kevés a 0 perczent, ugy aránylag kevés az érette kölcsönbe kapott 100 forint is. Aránytalanságról itt nem lehet szó. De ezzel nem akarom épen azt mondani, mintha én — tekintettel korunknak jogosulatlan bár, de tettleg létező igényeire, — ellenezném azt, hogy a kamat 6-nál valamivel magasabb, méltányos maximumig emeltessék. Az állam századokon Keresztül gyámsága alatt tartotta a pénzüzletet. Még a szabadelvű nagy Franczia forradalom, mely az emberi jogok megírásával foglalkozott, sem merte eltörülni az uzsoratörvényeket. A jelenkor nemzetgazdászati felfogása megszüntette az államnak ellenőrzését: minő eredménynyel, azt a jövő fogja megmutatni. Mi e tekintetben kritika nélkül követtük a külföld példáját. De minden politikai hasonlat szerencsétlen, sőt nem ritkán veszedelmes. Az a tőke-szabadság, mely Angliában, Franczia- s Németországban tán keveseb rázkodtatást szült a közjólétben: mi nálunk bizonyára meg fogná teremmi a maga gyümölcseit; mert nincsen nép, melynek kevesebb üzleti szelleme volna, s mely kevésbbé tudna bánni a pénzzel, mint a mi népünk, a magyar nép. Lengyelországot és Galiezíát az inség örvénye felé sodorja az uzsora. Az eddigi jelek után ítélve, náiunk sem fognának elmaradni annak következményei. Azok a szép szavak, azok a szép jövendölések, melyek 1868-ban, az uzsoratörvónj<ek eltörlésekor mondattak e teremben, #hogy mennyi haszon, mennyi előny fog ezáltal hazánkba beszivárogni: fájdalom nem teljesültek; hanem teljesülnek a helyett mind ama szerencsétlenségek, melyek a tőke felszabadításának természetes következményei. Nem uj a nézet, mit elmondani bátorkodtam. Oly régi az, mint az erkölcsi világrend s az igazság öntudata. Megnyugvással üdvözlöm e törvényjavaslatot s elfogadom azt a részletes tárgyalás alapjául. {Élénk helyeslés.) Hegedüs Sándor: T. ház! Nem volt szándékom felszólalni, azonban a mai napon több oly eszme merült fel, a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Igen röviden előre is kijelentem, hogy 'én„a törvényjavaslatot átalánosságban sem fogadhatom el a tárgyalás alapjául. Tekintsék azt bár theoretikus nézetnek, Ítéljék bár azokat el: én a tudomány szempontjából fogom fel a kérdést, én egész őszinteséggel és határozottsággal a mellett vagyok, hogy a törvényjavaslat bajainkon segíteni nem fog; és ha lesz hatása: az káros hatás lesz. A mi felszólalásra bir, az különösen azon úgynevezett theologico socialisticus nézet, melyet az előttem szólott t. képviselőtársam kifejezett. {Élénk derültség.) A theoria, mely elitéli a pénzt, mely a pénzzel való kereskedést olyan bűnnek bélyegzi, mint a mely a forgalom vérével kereskedik: az a theoria tökéletesen elavult, s nem csak a tudomány, de az élet által is minden tekintetben meg van czáfolva. Nagyon sajnos volna, ha a magyar törvényhozásban 1877-ben czáfolat, vagy egyenes tiltakozás nélkül maradnának ilyen nézetek. A pénz theoriájának meghatározásába bocsátkozni nem akarok. Ez egy széles tudományos kérdés, sok részletes eszmével, sok részletes meghatározásokkal függ össze; hanem annyit legyen szabad kifejeznem, mert azt már müveit országban mindenki elismeri, hogy a pénz mint a tőke eszköze és képviselője, ép oly tényezője a nemzetgazdasági előhaladásnak, mint a munka s ép oly fructifleálólag hat, mint amaz, ép ugy előmozditja az emberi munkát, mint a physikai erőkifejtés, melyet némelyek kizárólag szeretnének nemzetgazdasági tényezőnek föltüntetni. A t. képviselő ur ugy tüntette - fel a dolgot, hogy a ki pénzzel kereskedik: az egészen felesleges üzletet csinál, egészen a mások véréből él, s a mások fáradságának gyümölcseit szedi. Nem! a pénz magától elő nem áll, az előbbi munkásság eredménye, s ki azt a további munkásság közvetitőjeként fölhasználja: az hasznos tényező, melyet nem elitélni, hanem bátorítani kell. {Helyeslések.)