Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

526 18?> országos ülés január 22. 1877. mennyire időnként szüksége van, hisz nyitva az ut, szabad a vásár. Ha valamely államnak végtelen mennyiségű pénze volna; ugy ez ellenvetés birna alappal; de egy országnak bármily nagy, mégis csak korlátolt mennyiségű pénze van forgalomban, s ha annak legnagyobb része, a pénzüzlet előnyeinél fogva egyes kezekbe kerül: akkor a fenmaradt összegekért a nagy közönség hiába versenyez. A feudális kornak jobbágyai semmivel sem voltak rosszabb helyzetben, mint vannak most időről időre a kisiparos, gazda és kereskedő-osztályok a nagy pénzüzletekkel szemben. Magyarország nem iparüző ország, a munka és tőke közötti harcznak keserűségeit közvetlen nem érzi ugyan; de azért ő is kénytelen viselni a külföldi pénzválságok súlyos következményeit. A mostani általános pónzszükség, az a sok anyagi és erkölcsi bukás, a kirivó bizalmatlanság, mely jelenleg mindenfelé mutatkozik hazánkban is: mi egyéb, mint a pénzzel, az értékpapírokkal való szabad üzérkedés és speculatió szükséges következménye ? Hallottam én már t. ház, sok szép hymnust énekelni a tőke-szabadságáról, a tőzsde és pénzintézetek hasznáról. Nem tagadom, hogy a pénz solid forgalma elősegíti az ipart, kereskedést, közlekedést, fényűzést, sőt magát a szellemi haladást is. De azért másrészről sokkal igazabb az, hogy a korlátlan pénzüzlet csak egyeseket gazdagít, a nagy köszönséget pedig romlásra vezeti; tönkre teszi a kisiparosok és vállalkozók függetlenségét ós szolgává süllyeszti a munkás osztályt. Az uzsora csinál gazdagokat és csinál szegényeket ós megsemmisíti a közép-birtokot. T. képviselőház ! Egy nemzet gazdagsága nem rejlik az ő széntelepjeiben, só- és vasbányaiban, nem rejlik aranytermő hegyeiben ós termékeny síkjaiban. Egy nemzet gazdagsága az ő munkájában rejlik. Annyit ér a vagyona, a mennyit a munkája ér. Pedig a pénzüzlet nem igen mozdítja elő a munkásságot, Az olyan ember, ki pénzzel üzérkedhetik: kerülni szokott minden komolyabb foglalkozást. Az iparos elhanyagolja műhelyét, a földbirtokos gazdaságát, a tisztviselő hivatását, ha könnyebb utón jár a gazdagság forrásához. Mert olyan időben élünk t. ház ! midőn a legtöbb ember dolog ós tudomány nélkül akar meggazdagodni, — még pedig hamarjában. S hogy idáig jutottunk: abban nagy része van azon korlátlan szabadságnak, mely a pénzüzletnek, uzsorának, gründolásnak tág kaput nyitott majdnem minden európai államban. Fájdalom, az uzsora ina az állani és törvény czége alatt űzheti mesterségét s annál nagyobb pusztítást tesz valamely népnél, j minél inkább irtózik az a rendszeres munkától s a takarókos életmódtól. Sok ember igyekeznék megélni hivatala, hivatása, gazdasága s ipara után, ha nem nyújtatnék neki alkalom a kényelmesebb pénzgescháftekre. Félreértések kikerülése végett szükségesnek látom megjegyezni, hogy elismerem a tőke productivitását s a kamat jogos voltát bizonyos határig. Egyaránt messze állok a socialismustól, valamint attól is, hogy jogosnak, és igazságosnak ismerjem el a kapitális teljes szabadságát. Véleményem szerint az államnak nemcsak joga, de kötelessége is a kamatmaximum meghatározása által gátot vetni az uzsorának. Tudom, hogy sokan vannak e házban és e házon kívül, kik azt hiszik, hogy rendszabályok által az uzsorát megszüntetni nem lehet, s hogy minden ily irányú törvény fölösleges és czéltalau. De ez, nézetem szerint, nem ok arra nézve, hogy az állam ne tegyen meg annyit, a mennyit tenni hatalmában van egy társadalmi baj orvoslására, annyival inkább, mint az igazságügyminister ur az imént helyesen kifejezte, nehogy törvénykezésünk, mely az örök igazság nevében hozza végzéseit, továbbra is azon szomorú helyzetben maradjon, miszerint az uzsorások által diétáit halálos ítéletet annyi emberen végrehajtani kénytelenittessék. Mert ez méltatlan hóhérszerep ; az nem egyéb mint az igazság megaláztatása. (Helyeslés.) Nem osztozhatom azon nézetben, hogy a kamatnak korlátozása a szerzési ösztönt csökkenti; sem azon felfogásban, hogy annak törvénybe igtatásához az államnak joga nem volna. Az állam abstract személy, a társadalom concret tényezőkből áll. Nem lehet az államnak mai feladata mint az egyes további osztályok közötti harmonikus egyensúlyt fentartani s azokban a jólétet minél magasabb fokra emelni. Mindazok tehát, kik a pénznek teljes szabadságot követelnek, nem akarnak egyebet, minthogy az egyéni tulajdonjog korlátlannak proclamáltassék a többi oxistentiák rovására Azzal a mentséggel szoktak ugyan élni a kapitális védői: volenti non fit injuria. Mindenkinek akaratától függ magas perczentekre pénz felvenni, vagy nem. De ez, ugy hiszem tévedés. A kölcsönvevőnól rendesen nem az akarat határoz, hanem a kényszerítő szükség. S a szükséggel visszaélni tiltja a nyilvános erkölcsiség. Kérem önöket, ne méltóztassanak a tőke szabadságát a szabadelvűség követelményének tekinteni. A kapitális uralma nem egyezik meg sem a szabadsággal, sem az igazsággal, legkevésbbé pedig századunk demokratikus irányával. Nincs I annak a szabadelvüséggel semmi köze.