Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

199. orsaágos fclís január %2. 1877. 325 nek ? A manchesteri iskola fölfedezte azt, hogy a pénz közönséges áru, s hogy minden uzsoratörvény elvileg helytelen. Ez azon pont t. ház, hol nézeteink is elválnak egymástól, midőn századok tapasztalatára hivatkozva állítom, hogy a pénz nem közönséges portéka, hanem socialis tekintetben a tudománynak, a szorgalomnak, a munkának jutalma. A pénz a társadalmi szervezetnek vére, s a ki pénzzel kereskedik: az a társadalom vérével kereskedik. (Helyeslések.) Igaz, hogy a vér is csak nedv, de a költő szerint különös nedv; lehet, hogy a pénz is csak portéka ; de ha az, akkor veszedelmes portéka. Phrásis nélkül szólva, a kapitális a szilárd vagyonnak folyékony állapota, melynek hullámzása nagy rázkódtatást szül az anyagi haladás fejlődésében. A közönséges ész előtt semmi sem látszik természetesebbnek, mint hogy a pénz is csak olyan kereskedelmi czikk, mint sok más egyéb, s azért megfoghatlannak tűnik föl előtte, hogy miért kelljen gátolni az azzal való szabad üzletet? De kérem uraim, itt a forma az. ami határoz. A forma, mely a dolgoknak egyenlő lényeg mellett külömböző természetet kölcsönöz. A gőz is vegytanilag az, a mi a viz s a mi a jég; de mivel más az alakja ; más az erőmütani hatása is a természetben. Pénz, realitás, áruczikk egyek lehetnek lényegben, de más a dynamikus befolyásuk a társadalomban. S ez az, mit a felületes kereskedelmi fölfogás figyelmen kivül hagy. A mire ezen tannak hívei hivatkoznak: az nem a tudomány, az absolut becsű tudomány; hanem egy elv, egy nézet, egy nemzetgazdászati irány, melynek annyi értéke van, mint a mennyit annak ki-ki tulajdonítani hajlandó. A pénz-portcka-féle elmélet csak ugy következik a tudományos felfogásból, mint sok ellenkező állítás. A socialismus és communismus hamis föltevéseken alapuló tauait épugy föl lehet szerelni a logika és a tudományos rendszerek kellékeivel, mint a kapitális korlátlan szabadságát. De kérem önöket, ne éljünk vissza az igazság nevével ott, hol annak csak látszata használtatik föl bizonyos üzleti tendentiák előmozdítására. (Ugy van l) Képezzenek bár egész könyvtárt is azon tudományos müvek, melyek a kapitális szabadságát védelmezik: az mitsein tesz. A * tények logikája erősebb, mint a könyvek logikája. Tény pedig, hogy a történelem erkölcsi öntudata minden időben elitélte a szabad pénzüzletet s az uzsoráskodást. Ugyanazon okból, melyből elitéljük a hazárd-játékokat : ugyanazon okból kell kárhoztatnunk a korlátlan pénzüzérkedést is. Ha önök becses türelmével vissza nem élek, ugy röviden érinteni fogom a pénzüzlet természetét. (Halljuk^) A tudós, művész, iparos, gazda, tisztviselő, kereskedő, mindegyik a maga módja szerint szolgálatot tesz a közjónak, s ez által kiérdemli munkája jutalmát; de a ki tisztán csak pénzzel kereskedik : az nem a munkával, sem a productióval, hanem sok esetben a munkának más által kiérdemlett jutalmával kereskedik. (Közbetzóláwk : socialisiicus nézet!) Hogy socialisticus nézetű vagyok, arra később fogok felelni. Ha valakinek gazdasága, ipar-üzlete van: az kénytelen vagyonának jövedelmét bizonyos arányban megosztani tisztjeivel, cselédjeivel, munkásaival. A pénzüzlctnél ily jövedelem-megosztásról nincsen szó; az uzsorásnak nincsen szüksége sem cselédre, sem munkásra, hanem csak jól stylisált kötvényformulákra. A pénzüzlet és minden egyéb kereseti mód között rendkívül nagy az aránytalanság. A történet tanúsága a mellett szól, hogy valahányszor a socialis osztályok közti egyensúly bomladozui kezdett: abban mindig nagy része volt az uzsorának s a szabad pénzüzleteknek. A rómaiaknál akkor fajult el az uzsora legjobban, mikor a birodalom politikai és társadalmi feloszlása bekövetkezett. S mit látunk a jelen évtized elején? Hová vitt a pénzzel és értékpapírokkal való speculatió és szédelgés? Láttunk embereket jellem, tudomány, fáradtság, lelkiismeret nélkül egyszerre fölemelkedni a magasba. Ezek jólétének romjaiból, az erkölcsi szenny és romlottság posványából láttunk emelkedni fényes palotákat. Láttunk utczán csavargó alkuszokat huszonnégy óra alatt milliomosokká lenni, kik fényben ós fényűzésben túltettek a királyokon. S ha az 1873. évi május fekete pénteké, a nagy katasztrófa be nem következik: megérhettük volna még azt, hogy egy 100,000 lakossal biró városban lett volna 100 kapitalista és 99,000 koldus. A pénzhatalom tud daczolni az államhatalommal, ha érdekében van, hogy előnyöket csikarjon ki tőle saját javára. Nagyon veszedelmes állapot az t. ház, ha az emberi test egyes részeibe, például a fejbe vagy a karba gyűlemlik össze a testnek minden vére; és nagyon beteg helyzet az egy országnak, midőn egyes emberek szekrényeiben van fölhalmozva az anyagi haladás eszköze, a pénz. A gazda, iparos, kereskedő hiába törekszik kibontakozni válságos helyzetéből: ha egy bizonyos osztály markában tartja a nagy összegeket és nyomorában engedi elveszni a hitelre szorultakat. Ebben keressék önök a socialistikus mozgalmak lélektani okait, innen vannak a strikeló lázadások, s a kétségbe esett vergődések a kapitális zsarnoksága ellen. Valaki erre azt válaszolhatná: szerezzen magának minden üzletember annyi pénzkészletet, a