Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-181
181. országos U!és deczember &. 1876. 27 indult főváros, és azon épületek, melyek az ujabb időben emelkedtek, az építészeti összhangzatásban csorbát ne szenvedjenek: szükséges, hogy a közoktatási ozélokra szolgáló épületek is — mint mondám — díszesebb stylben, modorban legyenek épitve, mint azelőtt történt. Megjegyzem még, hogy én magam is óhajtanám inkább, hogy a t. minister ur jövőre inkább azon legyen, hogy a túlságos fénynyel építtetni szándékolt épületeknél megtakarított összegeket fordítsa inkább a tanítók és tanárok anyagi helyzetének javítására, tanulók részére ösztöndijak alapítására, és hogy általában a szükséges taneszközökben hiányt szenvedő tanintézetek szereltessenek fel ily eszközökkel, hogy ez által a tanügy lényege maga is nagyobb lendületet nyerjen. Áttérek már most Irányi t. képviselőtársam néhány megjegyzésére. (Halljuk.) Mielőtt azonban az egyes megjegyzésekre kitérnék , szükséges megjegyeznem, miszerint az egyházpolitikai kérdéseknek szerenesés megoldását nálam bizonyára senki inkább nem óhajtja: mert méltóztassék a t. képviselő ur meghinni, hogy ha egyszer azon idő elérkezett, a melyben világos, szabatos törvények fogják ezen viszonyokat rendezni : ezen időt velem együtt, igen sokan áldani fogják, mert ily világos és szabatos törvények fonalain igen könnyen lehet kitérni mindazon eonflictusoknak, melyek eddig történtek a rendezetlen állapotok mellett. Magam is óhajtom, hogy szűnjék meg valahára azon örökké megújuló és gyakran méltánytalan vádaskodás és szemrehányás; mert ugy vagyok meggyőződve, hogy jelenleg is a legtöbb esetben nem annyira a rósz akarat, mint inkább az elhamarkodottság, a túlbuzgóság és néha a tapintatlanság is okozta azon sérelmeket, a melyeket azonban a jelenleg fennálló törvényeink mellett is orvosolni lehet. Tisztelt ház: vajon ezen kérdések rendezése épen most a jelen perczben. a jelen időben foganatba veendő-e vagy s£m? vajon helyesen választatott-e az idő jelenleg? erre helyettem adjon választ a t. képviselő urnák a bizonyára semmiféle katholikus vagy ultramontan hajlamokkal nem vádolható „Hon", a mely vasárnapi számának egyik ezikkében igy nyilatkozott: „de az is bizonyos, hogy most legkevesebb idő sincs az oly irányú törvényhozásra, a melyet Irányi képviselő ur követel : mert nem hiszszük, hogy kimutathatna a napirenden levő tárgyak között egyet is, melyet a polgári házasságért, a melynek csak a népnek egy része érzi szükségét, vagy a vallásszabadság átaiános kimondásáért, melyet teljesen élvez minden millióból nálunk 999,900: elhalasztani kellene. [Hegedűs Sándor közbe szól: Helyes, helyes!) T. ház! Meg akarom itt jegyezni azt, hogy azon töredéknek is egy része, mely ezen számítás megtétele után fenmarad. s a mely oly igen sürgeti ezen kérdéseknek a jelen időben való megoldását: leginkább olyanokból áll, a kik a lapokban oly forma hirdetményeket szoktak nyomatni, mint pl. csak nem régen olvastam ismételve egy német lapban. A hirdetmény igy szól: „Applicirt zu werden wünscht ein junger Mann, welcher sich zur christlichen Oonfession bekehren will, und welcher deswegen von seinen Angehőrigen aller Existenzmittel beraubt wird." — Hogy ennek mi a czólja? nem nehéz eltalálni. Hogy itt vallási meggyőződésről alig lehet szó az ily féle embereknél, a kik csak azért, hogy exestentiájuk biztosítva legyen, szándékoznak áttérni egyik vallásból a másikba: azt a t. képviselő ur ítéletére bizom. De továbbá a t. képviselő ur panaszkodik a fölött, mintha ez országban nem minden ember saját módja, esze és kedve szerint tisztelhetné istenét. Már akármit mondott volna is a t. képviselő ur, szívesen elhittem volna; ezt azonban nem hiszem. 0 állítása és panasza helyes voltának bebizonyítására felhozta a nazarenusokat és baptistákat. De t. képviselő ur. én bátor vagyok itt különbséget tenni a fenálló és törvény beiktatott vallások szabadgyakorlata és ujabb vallások befogadása között. Hogy nálunk vallásszabadság azon értelemben, mintha mindenik vallás nem gyakoroltathatnék, nem léteznék: azt bátor vagyok kereken tagadni. De vajon szükség forog-e fen arra nézve? vajon az állam érdekei megkivanják-e, hogy in infinitum keletkező uj felekezeteket és vallástársulatokat törvény beiktassunk? az más kérdés. A t. képviselő ur maga mondja, miszerint a nazarénusok nem keresztelkednek, tehát anyakönyvet sem vezetnek, az ötödik parancsolatot balramagyarázzák és igy a honvédségtől irtóznak. Már tessék a képviselő urnák megmagyarázni : mint fér össze ezen vallásos nézet az állam érdekével? Ha tehát némelykor megtörtént, hogy egy kath. lelkész kérte a hatóságok közbenjárását a végből, hogy a katholikusból lett nazarenus szülék gyermekeit megkeresztelhesse: csak jogával élt, mert a nazarénusok vallása törvényeinkbe igtatva nincs. A t. képviselő ur maga volt szíves elsorolni mindazon vallásokat, melyek eddig törvényeinkbe igtatvák, melyek egyikéről a másikra áttérni szabad. A nazarenusoké nem foglaltatik ezen vallások közt. Tehát nem törvényellenesen cselekszik a katholikus lelkész, ha azt kívánja, hogy a nazarénusok gyermekei kereszteltessenek meg, hanem csak saját kötelességét teljesiti; sőt az ál4*
