Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-199
320 l99 < oifzftgOB Blés január 22. 1877. tással ne legyen a bajnak orvoslására. S a mitől még mindezeknél nagyobb eredményt: várok az a kamatok cumulati ójára vonatkozik. Ha ma egy nem fizető adós bepereltetik, s a per hosszabb ideig folyik: a kötlevélben kikötött kamat azon mérvben, a mint az a kötlevélben ki van kötve, a biró által megítéltetik és mindaddig, mig a végrehajtás be nincs fejezve, a kamat azon nagyságban az adós félen megvétetik. De még óriásibb módon mutatkozik a baj a csődügyekben, a melyek — tudvalevő dolog — terniószetöknél fogva hosszabb lefolyásúak. Ezekre nézve lehet mondani, hogy óriásilag halacl a kamateumulatió, a mely sokszor a becsületes és jóhiszemű, de későbben betáblázott hitelezőnek egész követelését megsemmisíti. (Igaz!) De t. ház! én súlyt fektetek még egy körülményre ós ez az: hogy ezen törvény kiemeli a bírót azon valóban lealázó helyzetből, a melyben jelenleg van, a melynél fogva egy oly üzletet, a melytől az ő becsületérzése visszariad: neki mint bírónak megítélni kötelessége. (Igazi Uyy van!) Én tehát, t. ház, ámbár ismétlem, hogy ámbár illusiót sem magamban nem táplálok, sem másokban költeni nem kívánok : mégis azon positiv eredményeket, a melyeket előbb jeleztem, e törvényjavaslat által elérni remélem. Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy a kamatmaximumot illetőleg is néhány szót koezkáztassak. (Halljuk! Halljuk!) A legközelebbi időben különösen a múlt 10 évben, vagyis 1864. és 1874. között, kérdést nem szenved, hogy hazánkban a pénzintézetek száma nagyon szaporodott, ugy hogy mig például 1864ben Magyarországban volt összesen 69 pénzintézet, 1874-ben volt 594. Ha e növekedés a forgó tőkének szaporodása folytán állott volna elő: ez igen örvendetes jelenség volna Magyarországra nézve; azonban, hogy ez nem igy volt, mutatja azon körülmény, hogy daczára annak, hogy ilyen nagy mértékben szaporodtak hazánkban a pénzintézetek, és daczára, hogy e szaporodás természetszerű következésének annak kellett volna lennie, hogy nagyobb levén a eoncurrentia, olcsóbb lesz a pénz: ellenkezőleg a pénznek épen megdrágulását tapasztaltuk. És miért t. ház? Azért, mert azon pénzintézetek, — mintegy létjogukat igazolandók, — egymással versenyeztek a kamatláb felemelésében, tudva azt, hogy a kölcsönt kereső közönség máshová nem mehetvén, mint ő hozzájuk: kénytelen lesz a felemelt kamatláb mellett is az általuk kínált kölcsönt felvenni. (Igazi) Én tehát épen azért, mert azt hiszem, hogy a pénzintézetek igy kénytelenitve lesznek olcsóbb kamatláb mellett pénzt kölcsön adni: tartom hasznosnak e törvényjavaslatot. (Helyeslés.) És t. ház, én nem riadok vissza attól, a mit sokaktól hallottam, a kik azt mondják, hogy ezen I törvényjavaslat életbeléptetésével megfosztjuk a közönséget még azon tőkétől is, melylyel eddig rendelkezett. Méltóztassék elhinni, hogy nem okozunk a közönségnek nagyobb kárt azzal, ha megszabadítjuk az uzsorás tőkétől: mintha oda visszük, hogy semmi kölcsönt sem kap. Mert a kinek pénzre van szüksége, nem fog hamarabb tönkre menni, ha azt a pénzt meg nem kapja: mint ha oly uzsorás kamatok mellett kapja meg, milyenek az országban jelenleg szokásban vannak. Már most az a kérdés t. ház: 8, 10 vagy 12 °/ 0 legyen-e a kamat maximuma? Hazánkban jelenleg a statistikai kimutatások szerint van 296 takarékpénztár. Ezek közül váltóra kölcsönt 55 ad 10 °/ ?-on alul, 86 ad 10 °/ 0-ra és 87 ad 12-re. A többi mind 12-ön felül egész 15-ig dolgozik. (Mozgás.) Jelzálog kölcsönt ad Magyarországban 10 °/ 0-on alul 71 takarékpénztár, 72 ad 10 mellett, 8b' ad 12 mellett s ez ismét felmegy egész 16 °/ 0-ig. Most kérdeni t. ház, ha az olyan takarékpénztárak, mint az utóbb érintettek, melyek ily roppant kamat mellett adnak jelzálogos köcsönöket, megszűnnek: vajon ez azon vidékre nézve, a hol most működnek, kár lesz-e vagy nem? Én azonban meg vagyok róla győződve, hogy nem is fognak megszűnni. Inkább költségeiket, dividendáikat fogják megszorítani; de fen fognak maradni jövőre is. s igy azon forgó tőke, mely jelenleg a kölcsönt kérő publicum rendelkezésére áll, jövőre sem fog tőle elvonatni. Azonban meggondolandónak tartom azt, hogy a t. ház, mily mértékig menjen a kamatmaximum meghatározásában. Mint már az előbbi adatokból látni méltóztattak, Magyarországban a takarókpénztárak által jelzálogra kiadott kölcsönök kamatainak összege megközeliti a 10°/ 0-ot. A kormány előtt tehát nem lehetett az sem közömbös, hogy a kamatmaximum megállapítását a tettleg létező hitelviszonyokhoz mérje. De tudvalevő dolog, hogy különösen a vidéki takarékpénztáraknak betétei, s azoknak alaptőkéje távolról sem képez oly forgó tőkemennyiséget, a milyen forgótőke azon vidéken elhelyezésre találhat; következőleg az ilyen intézetek rendesen a fővárosi takarékpénztáraktól vesznek leszámítolás utján kölcsönöket s igy szaporítják forgó tőkéiket. Már pedig tudjuk, hogy az ily -leszámolás mellett nyert előlegek csak 7—8°/„ mellett érhetők el, következőleg a vidéki takarékpénztárak, ha 8°/ 0 mellett volnának kötelezve kölcsönöket adni: nem volnának abban a helyzetben, hogy ilyen forgótőkéket a fővárosi pénzintézetektől a maguk számára igénybe vegyenek; mert azokat csak azon áron helyezhetnék el, a milyenen kapják; vagy épen vesztességgel lennének kénytelenek toválsb működni, a mit igen természetesen saját érdekeik szempontjából sem fognak tenni.
