Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-199
m. országos illés január 22. 18". 321 Ezekben voltam bátor röviden előadni azt, mit remél a kormány a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elfogadása által elérhetőnek, s hogy mily szempontok vezették a kormányt azon kamatmaximum megállapítására, mely a törvényjavaslatban foglaltatik. Hogy azonban ne legyek kénytelen még többször felszólalni, bátor vagyok még egyet r megemlíteni. (Halljak! Hall juhi) Én nem egyszer, de különösen mióta ezen törvényjavaslat szőnyegen forog, többször hallottam Jizon ellenvetést, — és szerintem ez igen megfigyelendő ellenvetés — hogy tartani lehet attól, hogy ha a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elfogadtatnék: azon kamatmaximum, mely abban megállapíttatik, lesz Magyarországban a kamat minimuma. Meglehet t. képviselőház, hogy szójátékot fogok mondani, de elvégre mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezen törvényjavaslat által hazánkban a nyolcz vagy tíz, vagy tizenkét százalék törvényesítése nincs kimondva, mert nem töröltetik el általa az 1868. XXXI. t.-czikk azon rendelkezése, hogy Magyarország más mint hatos törvényes kamatot nem ismer. (Atalános tetszés) Engem t. ház! nem aggaszt az, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban megállapítandó kamatláb lesz a minimum, azon egyszerű oknál fogva, mert teljesen meg vagyok győződve arról, hogy hazánknak rendelkezésére álló egész tőke összege nálunk csak 8°/ 0 mellett is biztosan nem helyezhető el, következőleg ezen pénzintézetek, melyek eddig is 6 — 7 vagy 7 1 / a °/o-kaÍ adták kölcsön pénzeiket: ezentúl sem fogják' azt drágábban adni ezen egyszerű oknál fogva, mert nem lesz, aki azon tőkét nagyobb kamat mellett teljes biztosíték nyújtásával kölcsön venné. De t. ház, megvagyok győződve arról is, hogy Magyarországban az erkölcsi érzület még nem sülyedt annyira, hogy az emberek azért, mivel az 1868. XXXI. t.-czikk megszüntette az uzsoratörvényt : ne tudnának külömbséget tenni oly cselekmény közt, melyet a törvény nem tilt ugyan, de melyet a közerkölcsiség kárhoztat. (Tetszés.) Én meg vagyok győződve, hogy Magyarországon azon nagyszámú alapítványok kezelői és azon számos pénzintézetek, melyek nem csak arra fektetnek súlyt, hogy nyerészkedjenek, hanem arra is, hogy a világ üzletüket becsületesnek és morálisnak tekintse: ők még nem haltak ki, még nem enyésztek el és vannak még emberek, kik ily érzelmeket táplálnak. Én tehát nem osztozom azon aggodalomban, melyet némelyek e tekintetben táplálnak. Mindenek előadása után kérem a t. házat, méltóztassék a szőnyegen forgó törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Ménk helyeslés?) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk!) Daczára azon helyesléseknek, melyekkel a t. ház KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. II, KÖTET. az igen t. igazsagügyminister ur felszólalását kisérte, én részemről nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint ő; mert én azon véleményben vagyok, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak semmi practicus eredményei nem lesznek. Beszédem folyamán visszatérendek ezen kérdésre, s igyekezni fogok ezen állítás igazságát kimutatni ; kimutatni nevezetesen azt, hogy mily nagy csalódásban élnek azok, kik azt hiszik, hogy ezen uzsoratörvény az uzsora pusztításain segitni fog; most azonban meg tovább megyek és kijelentem, hogy felfogásom szerint viszonyaink közt és ez időszerint oly törvényjavaslatot, mely az uzsora bajain csak némileg is segíthessen, részemről előterjeszthetőnek, alkothatónak nem is tartok. Az uzsora t. ház, korántsem oly baj, melyen akár a kamatláb törvényes szabályozása, akár megtorló és büntető szabványok alkotása által segíteni lehessen. Sokkal mélyebben fekszik ennek gyökere, mintsem hogy azon ily palliativ rendszabályok segítenének és meggyőződésem az, hogy semmiféle uzsoratörvény ez időszerint az uzsorát akadályozni nem fogja; de igenis enyhithetőleg fognak hatni minden oly intézkedések, melyek hitel-viszonyaink emelésére, közgazdasági állapotunk fejlesztésének nélkülözhetlen feltételeire, a tőke biztonságára, a társadalmi tevékenység közreműködése által a munka és ezzel karöltve járó takarékosságra irányulnak. Mindaz, mit a kormány és törvényhozás e téren alkot: sokkal többet fog használni, mint bármely uzsoratörvény, mely legfölebb csak is arra fog szolgálni, hogy az illetők kikalkulálhassák: miként lehetend majd azon törvény egyes intézkedéseit, átalában pedig intentióit, egyaránt kijátszani. Szerintem tehát ezen faktorok, ezen tényezők emelésére kellene első sorban hatni, és mert elismerem, hogy e tekintetben korántsem történt annyi, a mennyinek történni kellett és lehetett volna: bátor leszek a t. ház engedelmével ez irányban átalánosságban elmondott nézeteim támogatására némely adatokat felhozni. Legelsőbben is közgazdasági és hitelviszonyaink emelkedésének feltételeiről, az uzsorának ezen első és leghathatósabb szeréről — értem a kiegyezési kérdéseket — tüzetesebben szólani nem fogok. Értem és átérzem azon nehézségeket, melylyel e téren a kormánynak küzdeni kell, sőt meg vagyok győződve, hogy elvégre is nem a kormány az oka annak, hogy daczára, miszerint ezen kérdésekkel a kormány, törvényhozás és közvélemény már hónapok óta foglalkozik, daczára mondom ezen körülményeknek: ezen kérdésekben elhatárzó lépés eddig sem történt, bár ezen halasztás már magában is oly csapás az országon, melynek elviselésére, miután az ezzel járó bajok azon 41
