Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-199
399 országos Ülés január 22. 187?. 317 Helyeslem hogy a kamatláb meghatározását ezólzó törvényjavaslat főleg a földhitelre és nem egyszersmind a kereskedői üzletekből eredő kamatokra terjesztetett ki, és igy általa a kereskedési forgalom nem korlátoztatik ; ozélra ez ugy se vezetne, csak zavarokat idézne elő; azonban miután a kereskedői üzletekre nem terjed ki, egyátalában azon felszólalásokat, melyek a takarékpénztárak részéről történtek, figyelemben nem venném. Azonban van a központi bizottság szövegezésében azon hiány, hogy az a karnat-uzsorát némikép korlátozza ugyan; de ha módosítás nélkül fogadtatnék el: semmikép sem gátolná az uzsorásokat, a kamatban szenvedett veszteségöket büntetlenül a tőke-uzsorában kipótolni; legalább én ezen szövegezésben nem látom megakadályozva azt, hogy a kölcsönadó, nagyobb tőkének visszafizetését magának ki ne köthesse. Én tehát azon reményben, hogy a részletes vita alkalmával a szövegezés ezen hiányán javítani lehet: az uzsoratörvény megszüntetéséről szóló 1868. XXXI. törvényczikk módosítását czélzó törvényjavaslatot átalánosságban — a központi bizottság szövegezése szerint elfogadom. — (Helyeslés.) Gr. Bethlen András: T. ház! Elfogadom a törvényjavaslatot azért, mert attól a jelen viszonyok közt eredményt várok, azért mert abban szakítást látok az elvont elmélettol és közeledést a gyakorlathoz. Magyarország időszerűnek látja az uzsoratörvény egy diluált alakját életbe léptetni, sokan ezt ugy szeretik feltüntetni, mint retrográd lépést: de kérdem: más nemzetek, kiket annyira szeretünk utánozni, hogyan jártak el e kérdésben ? Példáimat nem a XVI. és XVII. századból keresem, mint Tarnóczy t. képviselő ur, hanem a legközelebbi két decenniuinból veszem, mely időben történt az uzsora korlátozásának eltörlése majdnem egész Európában. Tehát Anglia hosszas viták után eltörlé az uzsora-törvényeket 1854-ben, Dánia 1855, Sardinia, Holland 1857, Norvégia, Svájcz és Belgium, mely a culturhaladás előharczosa, 1865, Poroszország, a Németszövetség 1867-ben. Vajon azon culturfok, melyen ezen államok álltak, midőn az uzsora-törvények eltörlését indokoltnak találták: megfelel-e jelen viszonyainknak? bizony a statistika azt mondja, hogy nem s e szerint ha példájokaí akartuk követni, nem volt miért az eltörléssel sietni, sőt a jelen törvényjavaslatban foglalt szabályzatot is tekintve aránylag sokkal szabadelvüebbek vagyunk, mint Európa bármely más állama. Az ország közvéleménye a sajtó, a megyék feliratai, a telekkönyvek teherlapjai fölmutatták, hogy ugy a kamatvétel magassága, mint az az által eredményezett eladósodás minő mérveket öltött s hogy épen nem járványos tragikus esetekről van szó, midőn e modern haladás rohamos menetében a kevésbé életre valók eltiportatnak a jobbak által; hanem egy, a tényezők természetéből kifolyó rendszeres processusról, mely ha nem leend föltartóztatva, kérlelhetlenül elmegy a végletekig is! Az uzsora nálunk a nemzeten rágódó rákfene, mit orvosolni szabad és kell; de nagyon tévednek azok, a kik azt hirdetik, hogy a nemzetgazdaság tudománya már feltótlenül napirendre tért az uzsora-törvények felett: mert a tudomány főcoriphaeussai is, minő Rau és Eoscher határozottan megkülömböztetnek két dolgot: egyik az államban bizonyos időben tényleg létező és szokásos kamatláb, mely törvényes maximum által nem szabályozható. Azt a nemzetgazdasági faktorok határozzák meg, minő a kínálat és kereslet közti arány, a befektetett tőkék productivitása stb. azt az állam kamatmaximum alakban csakis kifejezheti; másik az egyesek tudatlanságát és kényszerhelyzetét tervszerűen kizsákmányoló és esetleg csalásnak is bélyegezhető eljárás, melyet az állam nem csak hogy nem támogathat, hanem pláne büntetőleg kell, hogy közbelépjen. Nagyon divatossá vált azon axióma, hogy a pénz áru, tehát áru nem szabályozható; de kérem a kötél is áru és még is ha valaki egy vizbehalóval alkudozik mentő kötél felett: ezen üzletet nem igen fogja senki kifogástalannak ítélni. íme tehát az uzsora barátai az elmélet terén se találják fel a támogatást, mit a gyakorlatban teljesen nélkülöznek! Azt hiszem, azt mindenki elismeri, hogy Magyarországon a magán hitelviszonyok jelenleg szorosan összefügnek a gazdasági pangással, a vállalkozási kedv niányánál a már meglevő terhek elviselhetlen súlyával s az állam kedvezőtlen finantialis helyzetével, s én nem állítom, hogy a kamatvétel felszabadítása lenne egyedüli oka a jelen divatozó magas kamatnak; sőt azt sem merem reményleni, hogy bármi szigorúan alkalmazott uzsora-törvények képesek lennének a földbirtok és iparnak kellő mennyiségű olcsó tőkét juttatni, ezt t. i. a kamatláb normális mederbe való visszatérését közgazdaságunkban csak más eszközökkel érhetjük el. De várok én e törvénytől nagy eredményt t. ház, ez bár egyoldalú, de nagy horderejű, ez a kisbirtok védelme a végpusztulástól; (Helyeslés.) mert az uzsorának e téren tett rohamos pusztítása talán páratlan a történelemben, ily rövid idő alatt ilyen nagymérvű vagyon-átruházás békés utón nem fordult elő sehol, egész falvak, egész vidékek lettek kisajátítva az uzsora rövid uralma alatt professionatus uzsorások által, kik midőn oda letelepültek, ravaszságukon kívül talán semmi tőkével nem bírtak, — s valóban ha nem látnók,
