Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

199. országos ülés január 22. 1877 315 kis kamat a bő tőke képzésnek következménye. Ha hazai viszonyainkat tekintjük: hol találjuk mai szomorú helyzetünk okait? Első sorban — igazat fog nekem adni a t. ház, ha azt mondom — a több évi rósz termés okozója a mai rósz hitelviszonyoknak. Ezt azonban semmi törvényhozási tettel megváltoztatni nem tudjuk. Ennek javulását egy magunknál hatalmasabb factortól kell reménylenünk. Másod sorban nézetem szerint — nem tudom egyet értenek-e velem mindnyájan, — azt hiszem rósz hitelrendszerünkben keresendő rósz pénzviszonyaink oka. Ugy hiszem, hogy ha bármely ország, nem csak Magyarország coloniája lenne, nem egy szomszéd államnak, de egy szomszéd állam üzértársulatának: ott mindenütt már csak ez oknál fogva is roszak lennének a pénzviszonyok ; de van ennél több ok is. Hitelviszonyaink magában az országban nagyon rendezetlenek; reményijük, hogy jövőben némi tekintetben javulni fog ezen helyzet, mert kilátásban van egy intézet, a mely legalább a kis birtokosoknak nyomorain részben segíteni hivatva lesz. Hibás nálunk, t. képviselőház, takarékpénztáraink szervezete. Takarékpénztáraink legnagyobb része tulajdonkép nem is takakarékpénztár, hanem inkább banktársulat, és ezen ferde helyzet is nem csekély mértékben okozója pénzügyi calamitásunknak s azáltal, hogy takarékpénztáraink ily alakban létesültek, kiszorították azon intézményt, mely egész Európában mindenütt igen üdvös hatású : a valóságos takarékpénztárakat. Nézetem szerint pénzhiányunknak egyik nem kevésbé fontos oka hiányos nemzetgazdászati politikánk : oka annak egyszersmind vámrendszerünk hiányossága. Hiányos a mi adórendszerünk is, sőt tovább menve, hiányos igazságszolgáltatásunk is. Meg vannak nálunk ma már Európának követelményei, meg vannak , de nem azért, mert mi állapítottuk meg; de meg vannak a viszonyok hatalmánál fogva, de mi nem voltunk képesek ezekkel egy lépésben haladni. A t. képviselőház egy pénzügyi törvényjavaslatot, az uzsora-törvényjavaslatot, a jogügyi bizottsághoz utasított. Nézetem szerint ezen javaslat nem a jogügyi, hanem a pénzügyi bizottsághoz tartozott volna, mert ez első sorban pénzügyi kérdés, s ennél fogva pénzügyi szempontból kellett volna megvizsgálni és akkor reménylem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szövegezése nem így ütött volna ki ; hanem legalább is azon határvonalon belül maradt volna, melyet a t. igazságügyéi' ur megállapított, mert meggyőződésem, hogy a jogügyi bizottság javaslata a kormány által benyújtott javaslathoz képest épen a kivánt eredményre nézve káros és veszélyes. Azon bajaink, t. képviselőház, melyeket eddig elősorolni bátor voltam, olyanok, melyeken rögtön segíteni nem lehet, s mert még ha külön önálló, vagy a mint tervezve volt, kettős bankunk lesz: még akkor sem lesz minden nyomorunkon egy csapással segítve ; de meg vagyok győződve, hogy az is javítani fogja pénzügyi helyzetünket és javítani fogja átalában mindazon bajoknak orvoslása, melyeket bátor voltam jelezni. Vannak ezen kívül még más okai is pénzügyi nyomorúságunknak, olyanok, melyeken a törvényhozás nem képes segíteni, olyanok, melyek mintegy szokásunkban majdnem természetünkben fekszenek. Előfordult más rendezettebb viszonyú országokban is, hol országos szédelgések által az ország pénzügyei évekre leszoríttattak, a kamatláb magasra emeltetett, hogy ne eredményezte volna ugyanazt nálunk! Sok tőke lett évek folytán szédelgő vállalatokba fektetve, ezek által elpazarolva. Ezen szédelgés által t. ház, nemzetünk majdnem azt lehetne mondani egyénileg néhány kivétellel mindnyájan vagyonosobbaknak, gazdagabbaknak képzelik magukat, mintsem valósággal volt. Földbirtokunk, házbirtokunknak, papírtulajdonosunknak nagyobb értéket tulajdonítottunk, mint amennyi valóságban volt. E szerint kezdtünk élni, e szerint szoktuk meg néhány évig az életmódot és ma vajmi nehezen esik attól elszokni és visszamenni azon modorra, szorítkozni azon egyszerűségre, melyben apáink éltek és melyhez legalább némileg visszatérni okvetlenül szükséges. Nálunk lassú mérvű az érték vagyon-tőke képződése és mindamellett ezen lassan képződött tőkének nagy részét befektettük ingatlanságokba, épületekbe, oly vállalatokba, hol ma nem mozdíthatók. Igen természetes, hogy ma is megint évekig kell béketűréssel lennünk, a míg uj forgótőkék fognak képződni. Fognak azok képződni nálunk is; de csak lassan, folytonos szorgalmas munka által. Nem lehetne állítani azt, hogy egyátalában véve a magyar épen nem, vagy kevésbé dolgoznék. Dolgozik az is erejének egész megerőltetésével ; de nincs kifejtve benne azon tulajdonság, a mely nélkül ma meg nem állhat a polgárosodási verseny terén: hogy munkája folytonos és kitartó legyen. Nincs meg a mi munkánknál azon tervszerűség, mely nélkül azoknak sikere el nem érhető. Bármerre tekintünk, mindenütt látjuk ennek hiányát. Legközelebb csak egy ^példát kívánok felhozni a fővárosból magából. Építünk egy drága sugárutat és nem gondoskodunk arról, hogy rajta közlekedési eszköz is legyen. Evekig vitatkozunk a felett: kapjon-e lóvonatu vasutat vagy nem. Elkészítjük a burkolatot, s mikor készen áll: akkor határozzuk el, hogy szükséges lesz a vasút, fel kell tépni a burkolatot s ismét nagy áldozattal kell azt készíteni, a mit tervszerűség mellett egyszerre sokkal takarékosabban lehetett volna. Ezt tapasztaljuk mezei gazdaságunknál is. 40*