Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

109. országos ülés január 22. 1877. 313 zárólag a független nemzeti bank felállítása. Ha az fel fog állíttatni: hiszem, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásának szüksége önmagától megszűnik. Én tehát, midőn ezen törvényjavaslat tárgyalását ellenzem és annak elhalasztását indítványozom, azon ideig, mig a bankkórdés meg fog oldatni — és szerintem meg fog oldatni a nemzeti bank felállítása által, mint egyedül helyes alapon, — mindamellett is indítványomat oly alakban nyújtom be, hogy az most ne praeoccupálja azokat ezen indítvány elfogadásánál, kik tán a bank felállításánál az általam körvonalozott nézetekkel ellenkező nézeten vannak. Én a következő indítványt vagyok bátor benyújtani a t. háznak (Olvassa) Mondja ki a képviselőház, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalását akkorra elhalasztja, midón a bankkórdés megoldatott. (Helyeslések.) Ráth Károly: Tisztelt ház! Jelenlevő képviselőtársaink közül többeknek élénk emlékezetében lesz még azon remek beszéd, melylyel 1868. october 10. Horváth Boldizsár igazságügyminister egy, a kor színvonalán álló, az átalános forgalmi és gazdasági fejlődést számba vevő törvényjavaslatot ajánlott elfogadás végett a képviselőháznak. A beszéd hatása alatt behatóbb vita nélkül lett még azon a napon az uzsoratörvények megszüntetéséről szóló törvényjavaslat elfogadva. Az akkori igazságügyminister így kezdé beszédjét: „Az uj politikai rendszer a kasztok és privilégiumok helyébe a jogegyenlőséget és szabadságot, az uj közgazdasági rendszer pedig a ozéhrendszer és a vámsorompók helyébe a szabad forgalmat és versenyt teszik." Mily modern eszméket tükröztek vissza, mily megdönthetlen igazságot fejeztek ki e szavak akkor! Minden szó ezer axióma erejével bírt 8 év előtt; ós ma? Nem akarok az „uj politikai rendszerről" szólani; de vajon az uj közgazdasági rendszer csakugyan követi-e még vakon ama fényes tanokat? Feleljenek e kérdésre a tények közvetlenül körülöttünk ép ugy, mint mindenütt ott is, a hol azon eredeti intézmények léteznek, melyeknek hű utánzása gyakran oly nagy áldotunkba került. Vajon a vámsorompók helyébe csakugyan a szabad forgalom és verseny lépett-e ? Tesz-e ma még hódításokat a manchester-iskola? és nem-e inkább vannak a vámreform mozgalmak ujabb időben mindenütt a free trade rendszer ellen irányozva ? Követi-e e rendszert Németország, Francziaország, Amerika? Vagy bár Anglia is busás compensatiók nélkül? Mi magyarok, az igaz, kivételt képezünk; a mi közgazdasági ós politikai rendszerünk oda irányul: szabad forgalom és verseny befelé a miénknél sokkal fejlődöttebb osztrák ipar javára, és az eddiginél is még magasabb vámsorompók kifelé a mi fogyasztásunk kárára, de szinte az osztrák ipar javára. IÉPV. H. MAPhŐ. 1875-78 IX. KÖTET, És vajon a ezek rendszer helyébe voltunk-e képesek jobb modern iparorganismust teremteni? Nem-e szüntettük meg a régi rosszat a régi jót és nem-e váltotta fel nálunk e téren az avidt rendszert a teljes szervezetlenség, fegyelmetlenség és rohamos pusztulás? Nem akarom kimondani, hogy én nem tulajdonitok az előttünk fekvő törvényjavaslatnak oly nagy gyakorlati fontosságot, mint a mennyire örömmel üdvözlöm az általa nálunk érvényre emelkedni látszó azon elvet, mely szerint nem modern eszmék, nem külföldi institutiók, hanem egyes-egyedül saját állapotaink lehetnek esak irányadók: ha életerős alapokra kívánjuk törvényalkotásainkat fektetni. S azért nem bírálom, menynyire jön e törvényjavaslat a pénzforgalmi elméletének némely postulatumával összeütközésbe s azzal sem törődöm: vajon hátralópésnek nevezhető-e az ilyen — meglehet — kissé avas zainatu törvény meghozatala, vagy sem? a mit vizsgálok, egyedül az: várható-e ezólbavett intézkedésekből a borzasztó mértékben grassáló uzsora némi' korlátozása vagy sem ? Meggyőződésem szerint igenis lesz e törvénynek ha nem is a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelő, de mégis jótékony hatása abban az esetben, ha egyrészről a kamat-maximum nem a központi bizottság javaslata szerint állapittatik meg; másrészről pedig, ha a tisztán kereskedelmi ügyletek a törvény hatálya alul világosan kivétetnek. Főleg a mi azon kamatmaximumnak meghatározását illeti, melyen felül a biró a behajtásra segédkezet jövőre nem nyújt: én ezen kérdés megoldásában látom az ezen törvényt sarkalni s már most kívánok kifejezést adni azon meggyőződésemnek, hogy ha ennél a pontnál a létező viszonyokkal a legóvatosabban nem számolunk, hanem azt hisszük, hogy mennél lejebb Hezitáljuk a kamatlábat, annál magasabb árfolyama lesz a népszerűség börzéjén a mi szabadelvüségünknek: akkor ily törvény életbeléptetésétől, nemcsak hogy semmiféle gyakorlati hasznot nem várok; hanem meggyőződésem szerint, épen azon társadalmi osztályoknak a helyzetét fognók az eddiginél még sokkal rosszabbá tenni, melyeknek érdekei a törvényjavaslat beterjesztésénél leginkább szem előtt tartattak. E kérdés tüzetesebi) fejtegetése nem tartozik az átalános vita keretébe s nem kételkedvén, hogy a t. ház bölcsessége a kellő gyakorlati érzékkel fogja azt megoldani: egyátalában nem érthetek egyet azokkal, kik a czélbavett törvényes intézkedéseknek némely tagadhatlan káros hatását nem látják kellőleg ellensúlyozva az állami védelem jótékonysága által. Igaz az, hogy a professionatus uzsorásnak csekély fejtörésébe fog kerülni a törvény kijátszása, még aa esetben is,; 40