Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

312 199. országos ülés január 22 1877. Látjuk azt, hogy az állam maga nagyobb kamatra vesz kölcsön, mint a mennyiben ezen törvényjavaslat a kamatot meghatározza ; látjuk azt, hogy tömegesen érkeznek a kérvények a képviselőházhoz minden nap, melyekben a legtöbb takarékpénztár, egy kettő kivétellel, sőt talán majdnem minden takarékpénztár azt jelenti ki, hogy ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén kénytelen lenne működését beszüntetni. Ilyen körülmények folytán az eredmény az lesz, hogy a becsületes tőke teljesen leszorittatik a térről és az egyedül a lelketlen uzsorások kezében fog maradni; mert az által, hogy ezen törvényjavaslatot törvényerőre emeljük, nem fogjuk papíron decratalhatni sem azt, hogy hitelre szorult ember ne legyen ; sem azt, hogy azok, kik eddig lelketlenségből polgártársaik kiszipolyázásával űzték az uzsorát: erkölcsösebbek legyenek. Ismétlem, az eredmény az lesz, hogy a becsületes tőke teljesen eltűnik a pénzpiaczról. Az be fog fektettetni állampapírokba; minek, megvallom, egyrészt örülnünk kell, mert az állam hitelezői maguk az állampolgárok lesznek, de másrészt a polgárok egyéni szempontjából ennek örülni nem lehet; az uzsorás pedig mindég talál utat és módot arra, hogy a törvény kijátszassék. Mindenekelőtt itten van a tőkeuzsora, mit megakadályozni nem lehet, mert az uzsorás egyszerűen a tőkébe számítja be azt, a mi eddig kamat volt. A kamatuzsorát üldözni addig, inig a tőkeuzsorát meg nem akadályozhatjuk: merő chimaerának tartom. Van ugyan itten egy külön vélemény, mely a hitelezők sorsát, nézetem szerint, még szerencsétlenebbé teszi. Ha a tőkeuzsora eltiltatnék, annak csak azon esetben lenne értelme, ha arra egyszersmind poenalis sanctio is hozatnék. Ekkor minden kötelezvény, ha az adós roszhiszemü vagy megszorult: először megjárna a fenyítő törvényszék útját. Hogy pedig ez a becsületes tőkepénzesek vágyait arra nézve, hogy magán embernek hitelezzenek, növelné, ennek megítélését mindenkinek egyéni belátására bizom. Itten van másodszor a váltó. A törvényhozás bölcsessége csak a múlt évben látta jónak, a váltóképességet a katonákra, a papokra és a nőkre kiterjeszteni. Én nem mondom, hogy ezt tenni hiba volt vagy nem ; de ez tény, ezzel mint factorral kell számolnunk. Ha tehát a tér, mint kimutattam, egyedül az uzsorások kezében marad, még azon esetben is, ha a tokeuzsora poenalis sanctio által üldöztetnék is, törvényes ut és mód van kezükben a visszaéléseknek naponkénti elkövetésére, mivel csak váltóra adnak majd kölcsönt. Vajon a megszorult kisbirtokosokkal jót tesz-e a törvényhozás akkor, midőn őket a váltó gyors eljárásának karjába kergeti? az én nézetem szerint ezt a kisbirtokosok nem fogják megköszönni. Van t. ház, illetőleg lesz, ha elfogadtatik ezen törvényjavaslat, ennek egy más eredménye is. Fájdalommal kell constatálnunk, ós ón e helyről constatálom azt szintoly fájdalommal, mint bárki, hogy hazánkban a törvénytisztelet nagyon alacsony fokon áll. A törvényhozásnak egyik teendője az, hogy minden tettében igyekezzék a törvény tiszteletét emelni. Már pedig én nem tudom, hogyan fog a törvény tisztelete emeltetni azáltal, ha a nép minden nap azt látja, hogy a törvényhozás hozott ugyan törvényt az uzsora eltörlésére, az uzsora korlátozására; azonban oly intézkedések, oly törvényes intézkedések vannak, a melyek álarcza alatt, a kit a lelkiismeretlenség rávisz, minden perezben kijátszhatja a törvényt, ez erkölcsi decadencet jelent. Ezen törvényjavaslat tehát szerintem, habár elismerem azt, a mint elismertem beszédem elején — hogy itt az uzsora által okozott bajokon égetőn segíteni kell — mondom ezen törvényjavaslat szerintem mégis medicina pejor morbo. (Helyeslések.) Illusiókat kelt az országban a nép kebelében ezen törvényjavaslat benyújtása; a népet azon illusióba ringattuk, hogy most már, ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, az uzsora pusztítása meg fog szűnni. Én mindig kárhoztattam azon eljárást, ha illetéktelenül betöltés lehetősége nélkül a nép kebelében illusypkat keltünk fel, ez mindig desillusióra vezet, és akkor azon pillanatban, midőn szükség lenne a nép illusiójára, a nép lelkesültségére: azon pillanatban nem fogják a népet az ez által okozott lethargiából felkölthetni. Én ily illusiókra tért nyitni nem akarok, s azért — habár elismerem is azt, hogy ezen törvényjavaslat most népszerű, — daczolva a népszerűtlenséggel, határozottan ellenzem a törvényjavaslatot. Lelkiismeretem nyugodt, én azt hiszem, a jövő azoknak fog igazat adni, kik azt mondják, hogy ezen törvényjavaslat, nemcsak hogy nem fog az uzsora által okozott bajokon segíteni; hanem azokat megnevelni fogia egy részről, más részről pedig a nép törvénytiszteletét még aláhb fogja szállítani. Azonban midőn ezen törvényjavaslat ellen nyilatkozom, igyekszem megjelölni azon módokat, a melyeken és a melyeknél fogva a jelzett bajokon segíteni lehet. (Halljuk!) Ez egyedül és kizárólag az, ha itt pénzt és hitelt teremtünk. Ha pénzforrás fog nyittatni olcsó kamat mellett, olcsó leszámítás mellett, ha legelső hazai pénztárainknak nem másodsorból kell venniök a kölcsönöket, s másodrendű takarékpénztáraink nem harmad, negyed kézből magasabb kamat mellett fogják kapni a pénzt: akkor lesz olcsó pénz, akkor lesz concurrentia, mely egyedül képes lesz az uzsorát megfékezni; erre az eszköz; pedig egyedül és ki-