Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-193

lftB. országos ülés deezeiuber 18. 1876. 285 dést részint azért, mert az 12 évre szól, részint azért, mert oly ügyekre is vonatkozik, melyek Magyarországot nem érdeklik: correktnek el nem ismerhetem. Most midőn a Magyarország és Ausztria közt folytatott alkudozások tekintetéből a végett, hogy egy uj közös vámtariíFa megállapittathassék, minden államszerződés felmondatott, vagy legalább meg nem újíttatott s a mennyiben az emiitett alkudozások eddig be nem fejeztethettek, a lejárt szerződések ideiglenesen csak egy évre hosszabbittattak meg; midőn épen ma tárgyaltunk le két ilyetén Franczia- és Agolországot illető államszerződést s midőn épen ezen Liehtenstein fejedelemségre vonatkozólag szintén csak egy évre szóló szerződést fogadtunk el, esak most egy éve: akkor megvallom, nem látom be, miért kellene ezen, a két állam által eddig követett ós helyesnek ismert eljárástól eltérőleg épen Liechtenstein kedvéért most kivételt tenni; ez iránt a ministeri indokolásban megnyugvást nem találok. Azt mondja a t. minister ur, hogy nem volt idő az alkudozásokat befejezni: ehhez nem szólok; azt teszi hozzá, hogy jelenleg már a liechtensteini fejedelemség nem hajlandó többé várakozni. Én megvallom, ezt igen egyoldalú oknak tartom, vagy a mennyiben az a módosításokra vonatkozik, a miknek életbeléptetését nem hajlandó továbbra halasztani: ez sem indokolja a 12 évet: hanem indokolja legfölebb a módosításokat. E miatt lehetett volna bármily módosítást is egy évi szerződésbe foglalni, és ha különösen azon feltétel köttetik hozzá, hogyha az egy év leforgása előtt nem mondatik fel, a szerződés további tiz évre érvényben marad : akkor az nézetem szerint egészen helyes és correct lett volna. De azt mondja tovább az indokolás, hogy a szerződés nem oly természetű, hogy a külállamokkal még függőben levő vámügyi tárgyalások bármi tekintetben akadályoztassanak. Én azt nem értem, hogy a múlt évben mégis ez az egy évre szóló szerződés miért hozatott összeköttetésbe a külföldi államokkal kötendő szerződésekkel, mert azt emliti az indokolás, hogy tavaly „még lehetségesnek tűnt fel, a szóban forgó szerződést a többi külállamokkal megújítandó szerződésekkel egy időben foganatosítani" s én azt hiszem, hogy az idén is meg van ezen lehetőség, kivéve, ha azt gondoljuk, hogy egy olyan egy évre szóló szerződést nem lehet egymásután két évben kötni; de bátor vagyok megjegyezni, hogy itt nemcsak olyan tárgyalások vannak függőben, melyek külföldi államokat illetnek; hanem különösen olyanok is, melyek a monarchiának két államát, Ausztriát ós Magyarországot illetik. Hogy ezen alkudozások mily eredményre fognak vezetni ? nem tudom; meglehet jobban tudja a minister ur, vagy legalább hiszi, hogy az lesz, amit óhajt, t. i. közös vámterület; de hogy vajon ez így fog-e maradni még 10 év múlva is ? az iránt azt hiszem, alig volna képes biztosítékot és jótállást vállalni. De ám legyen ugy is; — egyet mégis meg fog engedni, hogy én, aki eltérő nézetben vagyok az igen t. kormánynyal az iránt, hogy Magyarország közgazdászati viszonyait mikép kellene az ország érdekének leginkább megfelelőleg rendezni: saját álláspontomból indulva Ítélhessem meg a dolgokat. Nem lesz tehát jogosulatlan, ha felteszem, hogy azon közös vámterület valamikor meg fog szűnni. Már most azt kérdem, hogy ha jelenleg a közös vámterület alapján 12 évi szerződésre kötelezzük magunkat és időközben ezen alap megváltozik: mi fog történni.? Én megvallom, hogy minden innen vonható következtetés iránt magam sem vagyok tájékozott; hanem lehetséges, hogy Liechtenstein herczegséget feljogosítjuk kárpótlási követelésre, amennyiben a vám jövedelme ez^által reá nézve valószínűleg meg fog csökkeni és joggal fogja mondhatni, ha Magyarország azon alapnak lehető megváltoztatását számba akarta venni: nem kellett volna 12 évig tartó szerződést kötni, és ha mégis ily szerződést kötött, implicite belenyugodott, hogy azon állapotot az alatt megváltoztatni nem fogja. De lehet ezt nemcsak különösen ez alkalomból felemlíteni, — a mi engem, megvallom, nem nagyon geniroz — hanem lett bármikor, midőn a vámterület kérdése a törvényhozásban vita tárgya lesz; ós én azon ügyben, mely a nemzetnek anyagi jövőjére nézve legnagyobb fontossággal bir: nem akarok hozzájárulni ahoz, hogy egy incidens létesíttessék, mely ezen legfontosabb kérdés eldöntésében káros befolyást gyakorolhatna. De továbbá nem tartom eorrectnek ezen szerződést abból a tekintetből sem, hogy több oly ügyet foglal magában, mely, szorosan véve, a két törvényhozás jóváhagyásától függő szerződésbe nem tartozik. Itt szó van nemcsak a vámközösségről, egyedáruságról és fogyasztási adókról, a mi — elismerem — szoros összefüggésben van a vámközösséggel, s ezen ügyeket olyakul is ismerem el, a melyek esak a két törvényhozás jóváhagyásával léptethetnek életbe; — de szól e szerződés még azon felül sószállitásról és bélyegekről, ezeket pedig én már olyakul nem ismerem el. Felteszem a t. minister úrról, hogy ő sem tekint minden külföldi állammal kötött szerződést olyannak, mely csak a két kormány beleegyezésével ós a két törvényhozás hozzájárulásával köttethetik meg. Hivatkozom e részben az 18G7. Xíl.törvényezikk 8. §-ára, mely világosan kiemeli azt, hogy itt csak olyan szerződések értetendők, melyek a monarchia összes országait együttesen illetik, s még részletesebben megnevezi e szerződéseket ós ügyeket az 1867. XVI. törvényczikk 2. és 3. ezikkelye, t. i. kereskedési, vám, hajózási, consulatusi, posta