Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-193
286 198. országos Illés deczember 18. 1876. és távirdaügyek; de sem a bélyeg, sem az áruszállításról szó sincs. Emlékeztetem a t. házat, hogy előfordult egy eset, midőn egy ily beterjesztett államszerződést, mely a Szászország és Ausztria közti vasúti összeköttetést tárgyazta, a t. ház nem fogadta el aként, a mint be volt terjesztve; hanem tudomásvételét és jóváhagyását a törvény ezimében és annak bevezetésében határozottan és világosan korlátozta azon körülményre, a mennyiben annak 9. és 10. §-ában — az 1871. XVII. törvónyczikket képező szerződést értve — közösnek nyilvánított vámjövedelmekről intézkedik: határozottan visszautasítván a t. ház azt, hogy ilyetén vasúti csatlakozást tárgyazó, bár külföldi állammal kötött szerződések mind a két kormány és mind a két törvényhozás kölcsönös beavatkozásának lehessenek alávetve. Én azt beismerem, hogy a jelen esetben azon sószállitás és azon bélyeg sokkal alárendeltebb fontosságú, mint az, a mi 1871-ben a vasutakra nézve fennforgott; azonban elvi jelentőség nélkül még sincsen, mert tudva van, hogy ha valamely elven rést akarunk ütni: akkor mindig a legcsekélyebbnek látszó dolgokkal kisóreljük meg, és hogyha az sikerül: akkor nagyobb dolgokat is keresztül lehessen vinni. Én nem vagyok barátja annak, hogy a közös ügyeket szaporítsuk azontúl, a mit az 1867. évi XII. és illetőleg XVI. törvényczikk szorosan közöseknek elismer és meg vagyok győződve, hogy ez nincsen is a monarchiának előnyére, miután a két állam érdekei nem mindenben és nem mindenütt azonosak. Én ennélfogva ezen szerződóst a mondottak miatt és azon oknál fogva is, mert meg vagyok győződve, hogy azon régi benső viszonynál fogva, melyben Austria és a Liechtensteini fejedelemség volt és van, pár napi könnyű munkába kerülne ezen szerződést átalakítani és módositaui, ós meg vagyok győződve, hogy ebből az illető szerződő felekre semmi hátrány nem származhatnék. En a magam részéről ezen szerződést el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.^) Elnök: Szólásra senki sem lévén följegyezve, az átalános tanácskozást bezártnak jelentem ki. Tisza Kálmán minisíterelnök és belügy millister : T. képviselőház ! Csak röviden kívánok refiectálni a t. képviselő ur által mondottakra. Az első az, hogy legyen meggyőződve, hogy rést ütni bármily néven nevezendő elven, vagy elvi állásponton senki sem akar. Legyen meggyőződve arról is, hogy tovább kiterjeszteni a közös ügyeket, mint ezt a törvény rendeli, szintén senki sem kívánja. Itt nincs uj dolgokról szó ; ugyanazok, melyek benne| vannak e törvényjavaslatban : benne voltak a Liechtenstein fejedelemséggel fenállott és ez évben beezikkelyezett szerződésben. Itt tehát nincs azó, a mitől a t. képviselő ur fél. A dolog természetében fekszik, hogy ezen szerződés egyes részletei a magyar államot jóformán nem is érdeklik, épen azért az egyes részletekhez hozzászólani nem tartottuk feladatunknak; a törvény azonban csakugyan követeli, hogy e javaslat mint nemzetközi szerződés és csakis mint ilyen, a két törvényhozás által fogadtassák el. A t. képviselő urnák vau még egy scrupulusa. Azt mondja, mi fog történni: ha nem létesül a közös vámterület, vagyis ha ez fölbomlik ? Ezen kérdés már meglehetősen tüzetesen volt megvitatva akkor, midőn a rumániai szerződésről volt a szó- Én akkor is azt mondottam, és ma is azt mondom, hogyha beáll azon eset: nem hiszem, hogy valaki azt képzelje, hogyha Ausztria ós Magyarország külön vámterületté alakul, nem fog egymással valamely kereskedelmi meghatározott viszonyba lépni. Midőn ezen viszony megállapittatik: akkor az ilyen kérdések, a mennyiben a határidőn tul terjednének : meg fognak állapíttathatni. Attól, hogy a Liechtenstein herczegséggel való szerződés praejudicalhatna annak, hogy Ausztria, és Magyarország mit tehet egymás közt: ne méltóztassanak félni. Hallottam mostanában mindig emlegetni azt, hogy mily csekély sulylyal bir Magyarország ós az egész osztrák-magyar monarchia; de annyi sulylyal, hogy a Liechtenstein-herczegsóg meg ne zavarja, talán mégiscsak bir. (Tetszés.) Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. Elnök: Elfogadja a t. ház a liechtensteini fejedelemséggel 1876. évi deczember 3-án kötött adó- és vám-egyesülési szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Elfogadjuk]) Méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Aladár jegyző: (olvassa a törvényjavaslat czimét bevezetését, és az I— VII czikkeit, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak.) Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a VIII. czikket.) Bokros Elek előadó: A VIII. czikk második sorában e szavak után „adók és" e szó teendő „az". (Elfogadjuk \) Elnök: Ezen irási módosítással a VIII. czikk elfogadtatik. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a IX. czikket.) Bokros Elek előadó: A IX. czikk harmadik sorában a „becslési" szó, melynek utolsó betűje most el van választva, egybe írandó. (Elfogadjuk!)
