Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-193
280 lí»8. országos ülés űeezember 18. 1876,. leendő újólagos tárgyalását és megállapítását tenné szükségessé. Ugy hiszem nem lehet elfogadni, hogy az előterjesztett szerződés megvitatható, módosítható, vagy legalább kijavítható ne legyen: mert meglehet —• nem mondom ugyan, hogy e szerződésnél megtörtént, — hogy tévedésből valami képtelenség jött bele, vagy valami ellenmondás. Nem is csodálkozom, hogy a központi bizottság egynehány lényeges hibát észre nem vett, miután a Franoziaországgal, Angolországgal ós Liechtenstein herozegsóggel kötött szerződéseket egy fél óra alatt tárgyalta; látom azonban, hogy vannak dolgok, melyeket benn hagyni nem lehet. A véletlen ugy akarja, t. ház, hogy épen ma egy éve a rumániai vám szerződés tárgyalásánál a t. ház az általam benyújtott 65 módositvány közül b3-at elfogadott. Azt hiszem, hogyha azok nem voltak alaptalanok : talán ezek sem lesznek azok. Nem akarom a szerződésnek tárgyalását hátráltatni s így nem tartom szükségesnek, hogy az a központi bizottsághoz visszautasittassék, hanem bátor leszek nézeteimet a részleteknél előadni. A minister ur azt mondja ugyan, hogy a magyar szöveg is eredeti, ép ugy mint az angol és meglehet, hogy az angol szöveg nem készíttetett előbb, mint a magyar és meglehet, hogy a német szöveg szerint készült a magyar ; de nem hiszem hogy Angolország megbízottja magyarul tárgyalt volna % Én tehát azt hiszem, hogyha a magyar szövegen javításokat teszünk ós az angol szöveg érintetlenül marad, Angolország megbizottja nem log nehézséget találni ezen uj példány aláírására. Lehet, hogy kellemetlen lesz a külügyministernek bevallani, hogy a magyar szöveg nem felel meg az angolnak, hanem a arról magyar országgyűlés nem tehet. Miután azt hiszem, hogy a t. ház több tagjának lesz annyi érzéke, egy törvénybe igtatando szerződés magyarsága iránt, mint nekem, vagy legalább aziránt, hogy a törvénybe igtatando szöveg correct legyen: fentartorn magamnak a részletes vita alkalmával eziránti indítványaimat beterjeszteni, különben a mint mondtam, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Helfy Ignácz : T. képviselőház ! Én Chorin Ferencz t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot pártolom és nem is szólaltam volna fel ez ügyben, ha a t. minister ur nem mondott volna olyanokat, a melyeket a magam részéről hallgatással mellőzni helyesnek nem találok. Az imént felszólalt kereskedelemügyi minister ur azt monda különösen, hogy egyik igen ügyes, ámbár megengedett parlamentalis fogása az ellenzéknek — ő maga mondja, hogy egy egyszerű — relatíve igen kis dolgot az által kíván megbuktatni, hogy egy nagy dolgot von bele a vitába. Én azonban megfordítom a dolgot és azt mondom, hogy igen ügyes, parlamentalis és nem tudom menynyiben megengedett fogása kormámányainknak, nemcsak a mostaninak, hanem az előkbieknek is, — hogy a kormány mindig ugy rántotta bele a házat nagy dolgokba, hogy kostolóul egy kis dolgot oda dobott: azt mondván. hiszen ez igen ártatlan, csak ideiglenes intézkedés, így szavaztatták meg a házzal 50 ezer írtől kezdve a sok milliókat. Még nagyobb benyomást tett reám az, a mit az igen t. ministerelnök mondott, annyival inkább, inert nem most történik először, hogy ezen alkudozásokkal szemben a ministerelnök ur ezen politikával, melyet én a megfélemlítés politikájának nevezek, szokot élni itt a házzal, különösen a t. többséggel szemben. Jól ' emlékezem reá, hogy májusban, a mikor legelőször lett e tárgyban megtámadva egy interpellátióval, a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy 3 — 4 hónap múlva majd azok, a kik most ellenzik, befogják látni, hogy mily nagy bajt okoztak az országnak ezen stipulatio el nem fogadása által. Hogy azonban milyen lett volna azon baj : azt ő nem mondta. Ma is azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy ezen szerződés visszautasítása milyen politikai következményű lehet, azt a t. ház bölcsesógére bízza megítélni. Hát kérem mi történnék ? az, hogy Anglia köszönetet szavazna és azt mondaná, hogy Magyarországban jó, becsületes barátot bír. Csak nem fog Anglia protestálni azért, hogy gyapjú és gyapot-áruit drágábban fogja behozhatni a monarchiába ? De azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ha ugy van is, hogy ezen szerződés kizárólag Austríára nézve kedvező s Magyarországra nézve nem: abból még nem következik, hogy vissza kell utasítani: mert természetes, hogy oly viszony, minőben mi vagyunk a túlsó állammal, ha nem engedjük meg egyik esetben, hogy megváltoztasson egy szerződóst a maga kedvezménye szempontjából ; ugy ő nem fogja megengedni egy más esetben a mi kedvezményünk szempontjából. Egyszer az egyiknek, máskor a másiknak: ez lenne a reciprocitás elve ; de hol alkalmaztatott az eddig? A vagy méltóztassék csak egy esetek fölhozni, a melyben a magyar iparnak, a magyar kereskedelemnek kedveztek volna. Azt mondja mind a két minister ur, hogy hiszen itten nem állandó szerződésről, hanem egy évre kiterjedő modus vivendiről van szó. Engedelmet kérek, ez is egyike azon fogásoknak, melyekkel a kormány mindig élt, t. i. hogy ez modus vivendi egy esztendőre. Midőn a bankról van szó,
