Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-193

193. országos Illés deczember 18. 1S76. 275 iparczikkeket, melyek külöuösen nálunk fogyasz­tásiak, és ezen szerződés előnyei nemcsak Angliá­val szemben, hanem a többi eontinentalis iparál­lamokkal szemben is érvényesültek, mintán a többi államokkal kötött vámszerződések azon határozott feltételt tartalmazzák, hogy más államoknak enge­dett bármely vám-leszállitás a többi államokra is azonnal kiterjesztessók. Ezen pótszerződés az, t. ház, melynek föl­mondásába a kormány tavaly belenyugodott; ezen pótszerződés az, mely jelenleg hatályon kívül he­lyeztetni szándékoltatik, ós mely ha megszűnik: az osztrák iparnak lényeges és igen jelentékeny elő­nyöket biztosit a magyarországi fogyasztók rová­sára, a nélkül másfelül, hogy nekünk a legkisebb concessiót is nyújtaná. (Helyeslés balfel'ól.) A vesztes tehát ismét a in agyar / fogy asztó ; a nyer­tes az osztrák iparos lesz. {Élénk fölkiáltások a haloldalon: Ugy van! ZJgy van\) Hogy pedig azon előnyök, melyeket az angol pótszerződés Magyarországnak biztosított, nem voltak csekélyek : arra nézve bátor vagyok a t. ház figyelmét csak egyetlen adatra felhívni. (Sálijuk!) Ha -összeha­sonlítjuk az angol pótszerződés vámtételeit a most hatályba helyezni kivánt németországi vámszerző­dés tételeivel: azt tapasztaljuk, hogy különösen a nálunk épen nem termelt, hanem csak fogyasztott gyapjú és gyapot czikkek vámtételei 10%-tól ] 00 u / 0-ig emeltetnek, átlag pedig a vámemelés a mindennapi szükséglethez tartozó ezikkeknél 25—30%-ra rug. Kétségtelen tehát, hogy anyagi szempontból ezen pótszerződés hatályon kívül he­lyezése Magyarország érdekei, ellen van. (Felkiál­tások balfel'ól: Ugy van ! Igaz!) Most vizsgálni fogom a kormány eljárását nemzetközi és politikai szempontból. (Halljuk /) Magyarország fölmqndotta a vámszerződést Ausz­triával szemben azért, hogy a vámlariffák fontos tételeit, melyek a kormány állítása szerint is, Ma­gyarországra nézve hátrányosak voltak azért, hogy a magyar fogyasztók érdekeit jobban kielégítse, mint az eddigi vámtételek. Ez volt legalább a kormány politikájának kiindulási pontja. Miután pedig Magyarország Ausztriával a vámszerződés megújítása s a többi gazdasági kérdésekre nézve eddig végleges megállapodásra nem jutott: igen természetes, hogy mindaddig, mig az alkudozások egyik vagy másik oldalra el nem dőlnek, a kül­földi államokkal kötött szerződéseket a még hátra levő egy évre, a ..status quo" alapján kell meg­tartani, mint ezt az előttünk levő franczia szer­ződés, és a minap beterjesztett olasz szerződés igazolja. Hogy pedig Angliával szemben a kormány nem volt képes ezt keresztül vinni: ez csak azt igazolja, hogy a kormány Magyarország közgaz­dasági érdekeit az osztrák kormánynyal szemben nem képes Magyarország érdekeinek megfelelően képviselni. (Helyeslés a baloldalon.) A legrosszabb kereskedelmi politika t. ház, ha egy nyers termelő ország egy iparos állammal szövetségben egy részt a szintén nyers termelést folytató államokkal szemben szabad kereskedelmi, a többi ipart űző államokkal szemben pedig véd­vámos politikát követ. Ezen politika múlhatatlanul az r ország anyagi érdekeinek megrontására vezet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezen közgazdasági politika eredménye az, hogy mig egyrészt Eumániából és a keletről tel­jesen vámmentesen hozatnak be a nyerstermó­nyek: addig másrészt nyugot felől a vámtételek fölemelésével, s igy tehát drágábban fognak be­hozatni az iparczikkek. Ez az érem másik oldala. Ez azon politika, melylyel az ország adózóinak termelő- és adóképességét akarja emelni a kor­mány. (Tetszés a középen.) A kormány eljárásának mentségéül — hiszen elvégre az osztálytárgyalásokra hivatkozni azt hi­szem nem inparlamentalis eljárás — az osztályok­ban az hozatott fel, hogy ha a kormány nem egyezett volna bele az angol pótszerződésnek ha­tályon kivül tételébe, ós a német vámtóteleknek hatályba helyezésébe : Angolországgal szemben a vám és kereskedelmi viszony nem lett volna sza­bályozva; hanem életbelépett volna az 1853. évi átalános vámtariffa De én ezzel szemben kérdem a t. kormányt: mi indította őt arra, hogy tavaly az angol pótszerződós felmondásához hozzájárul­jon mindaddig, mig az osztrák kormány részéről semmi biztosítékot nem nyert az iránt, hogy a majdan megindítandó vám és kereskedelmi alku­dozások alkalmával Magyarország érdekeire mél­tányos tekintettel lesz. Természetes, hogy ha a kormány eldobja magától mindazon eszközöket, melyekkel Magyarország érdekeit képviselhette volna az osztrák kormány túlkapásaival szemben ; ha kijelentette, hogy semmi esetre és semmi kö­rülmények közt nem találja ezélszerünek az ön­álló vámterület felállítását; ha hozzájárult az angol pótszerződés felmondásához: nem csodálkozom, hogy a kormány alkudozásainak azon szomorú ered­ménye volt, mely a májusi stipulatiókban foglal­tatik. De én meg vagyok arról győződve, hogy ha a kormány erélyesen képviselte volna Magyaror­szág érdekeit Austriával szemben, határozottan követelte volna, hogy Angolországgal szemben a status quo még egy évig fentartassék: akkor a jelen politikai constelatió mellett az osztrák kor­mány ós az osztrák parlament, bár mennyire hó­doljon is a védvámos tendentiáknak, nem merte volna magára vállalni a felelősséget azért, hogy Angolországot szerződésen kivül helyezze és úgy bánjók el vele. mint szokás ellenséges államokkal elbánni. Azon út, t. ház, melyet a kormány politikája a vámügyi alkudozásoknál követett: mulhatlanul 35*

Next

/
Thumbnails
Contents