Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-193
274 193. országos ülés deczember 18. 1876 szu időre terjedő szerződésről volna a szó: ez esetben oly nagy jelentőséggel nem birnak. A szerződések Nagybrittánniával és más külállamokkal tisztán azért mondattak föl, hogy a kormánynak aetiója a vámpolitikában és a külállamokkal kötendő szerződéseket illetőleg egészen szabad legyen. Egyebet a kormány a felmondással nem akart elérni. Ezen szerződés a jövőnek absolute nem praejudieál: mert emellett valamint az átalános tarifát, ugy a külállamokkal kötendő szerződésekben a magasabb vagy alacsonyabb vámtételeket a körülmények és az ország érdekei szerint meglehet állapítani. Alaki tekintetben még azon megjegyzésem van, hogy itt a magyar szöveg épen ugy az eredeti, mint az angol, sőt az angol később készült, mint a magyar, de mert a magyar az eredeti: épen azért nem szükséges az angol szövegre reflectálni; de annálfogva, mert a magyar az eredeti: nem is lehet rajta stylaris változtatásokat tenni, ámbár én magam is azt találom, hogy ez némely helyütt kívánatos volna. ismételten kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot elfogadni. Chorin Ferencz: Nem érthetek egyei az előttem szólott igen t. minister úrral abban, hogy a beterjesztett törvényjavaslat azért, mert csak egy évre köttetik meg: Magyarországra nézve valami nagy fontossággal nem bír. Ellenkezőleg, minthogy a beterjesztett törvényjavaslat első eredménye azon hibás vámpolitikának, melyet a magyar kormány az osztrák kormánynyal folytatott alkudozásoknál követett: én ezen szerződésnek nagy fontosságot tulajdonitok ugy elvi szempontból, mint Magyarország fogyasztóinak érdeke szempontjából; mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen szerződésnek valamint egyátalában a kormány-politikának — ha a májusi stipulatiók a gondviselés által Magyarországtól el nem hárittatnak, — az leend eredménye, hogy a magyar fogyasztók egy ujabb teherrel fognak sújtatni, azon iparczikkek megdrágulásával, melyek Ausztriában termesztetnek, nálunk pedig csak fogyasztatnak, és melyeket a vám emelése folytán kénytelenek leszünk drágábban fizetni mindaddig, tűig a közös vámterület fenáll. Az iparczikkekre vetett vámok oly adójellegével fognak bírni, mint eddig, melyet a magyar fogyasztó az osztrák gyáriparosnak fizet, mert az osztrák gyáriparos a termelési, az előállítási költségekhez hozzászámítja azon vámokat, melyekkel ipara a külföldi előhaladottabb államok versenyével szemben megvédetik, és minél inkább képes tehát kizárni a külföldi iparczikkek versenyét, minél jobban uralja a magyar fogyasztó piaezot: annál jobban lesz azon helyzetben, hogy kíméletlenül kiaknázza a magyar fogyasztók érdekeit saját előnyére, saját érdeke előmozdítása végett. (Helyeslés a baloldalon.) Míg a közös vámterület áll fen, addig Magyarország érdekeinek egyedül a szabad kereskedelmi politika felel meg. Ha Magyarország önálló vámterület birtokában lenne: akkor a szabad kereskedelmi politikai rendszerről magasabb érdekek elérése végett lemondhatna: a közös vámterület alapján azonban a vámok felemelése határozottan kiszivatyúzza Magyarország közgazdasági erejét; mert megdrágítja az iparczikkeket a nélkül, hogy itt benn az ipar fejlődését előmozdíthatná, miután a közös vámterület íolytán az olcsóbb tőkével olcsóbb munkabérrel működő és nagyobb piaczczal rendelkező osztrák ipar, nálunk az ipar fejlődését már ez irányban elfojtja. (MJlénk helyeslés a baloldalon) Ezen átalános megjegyzések előrebocsátása után engedje meg nekem a t. ház, hogy röviden elősorolhassam azon eseményeket, melyek az angol pótszersződés megkötését megelőzték s azon előnyöket, melyeket az angol pótszerződós Magyarország fogyasztóinak nyújtott. (Halljuk\) Ezt pedig annál szükségesebbnek tartóin, mivel a kormány jelentésében mindezen mozzanatokra semmi figyelemmel sem volt; sőt a jelentésben oly állitások is foglaltatnak, melyek elburkolni látszanak azon tényt, hogy 1877. január 1-től fogva a külföldi iparczikkekre vetett vámok lényegesen és jelentékenyen fel fognak emeltetni. Mindaddig, mig az angol pótszerződés meg nem köttetett: a németországi vám-és kereskedelmi szerződés volt az. mely a legolcsóbb vámtételeket tartalmazta. Angolország azonban támaszkodva az 1865-ben vele kötött vám- és kereskedelmi szerződés 4. ezikkére, a melyben kiköttetett, hogy a britt ipazezikkekre vetett vámok, azok értékének 25%-át felül nem haladhatják: többször sürgette a vámtételeknek ez értelemben való reductióját. Az 18 fi 6. háború befejezése után végre 1867. június havában ült össze egy vegyes bizottság Bécsben, melyben a magyar állam is képviselve volt, s mely bizottság — mivel a britt iparczikkek értékének megállapítása igen sok nehézségbe ütközött, — csak hosszas tanácskozás után fejezte be munkálatát, mely a törvény erejére emelkedett angol pótszerződés alapját képezi. Az ezen alapon létesült angol póíszerződós első sorban a bécsi birodalmi tanácsnak mutattatott be, s ott az osztrák nagy iparosok részéről igen hevesen megtámadtatott, s ez természetes is, miután az osztrák nagy iparosok tendentiája mindig az volt, hogy magas vámok által ugy az osztrák, mint a magyar fogyasztók érdekeit kíméletlenül kiaknázzák. Végre azonban elfogadtatott osztrák részről ezen törvényjavaslat, mely Magyarországnak határozott előnyöket biztosított: mert leszállította az iparczikkekre vetett vámokat, olcsóbbá tette azon
