Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

258 191. országos ülés deezeinber 15. ÍS7Ű, lármát csinált itt a pénzügyminister ur, először 8 millióra; de ez csak mystificatió volt; aztán felemelték azt 15 millióra; igen de hát most már megengedi a minister ur is, hogy az a 26—28 milliót is elérheti. Én azt mondom részemről, a mennyire ismerem a pénz viszonyokat, elfogja érni a 38 milliót és igy a jelenévi hiány nem lesz kisebb, mint volt az 1875. évi. Hogy mennyi lesz a jövő évi hiány valóságban: arról vitatkozni nem akarok; mert én azt állítom, hogy nagyobb lesz, a minister ur azt, hogy kisebb lesz. E két egymással ellenkező állítás egyikének valósága, csak akkor fog kitűnni, ha a bevételeket és kiadásokat ismerjük. Tehát e felett most vitatkozni fölösleges volna; hanem annyi bizonyos, hogy az előirányzat a mu!t évihez képest határozott visszaesést mutat, a másod évihez képest pedig ugyanazon színvonalon áll, sőt tekintve azt, hogy a hiány fedezésére akkor meg volt még azon négy millió frt is, melylyel a keleti vasut-társaság tartozott és miután ennek másod sorozatú kötvényei eladattak, ezen 4 millió frt az államkincstárnak visszatérittetvén, a deflczit tuiajdonképen nevezetesen lejebb szállíttatott, mielőtt a jelenlegi pénzügyminister ur átvette volna a pénzügyi kezelést. Azonban én a pénzügyminister úrral e tekintetben tovább vitatkozni nem fogok; hanem igen fogok örvendeni, ha nem a beszédek, nem a mindenfélekép grupirozott számok, hanem a valóságos eredmények, a zárszámadások meg fognak engem czáfolni. (Eláll! Halljuk!) Elállni nem fogok, hanem egyátalában rósz néven nem veszem senkinek, a ki unja magát, ha elmegy. (Derültség.) A kormánypárt mellett ma felszólalt szónokok közül fel kell említenem egy pár szóval gróf Péchy Manó t. képviselő ur előadását. Ő ugyanis azt mondotta, hogy midőn mi a kormánynak működését bírálat alá vesszük: ne tévesszük szem elől soha azon nehézségeket, melyek közt működik ; ugyanezen nehézségekre hivatkozott a ministerelnök ur is. Én megengedem azt, hogy egy kormánynak működése, ha nehézségekbe akad, kevesebb eredményt szülhet, mintha nehézségek nem állnak útjában : hanem azon nehézségek, melyek a mostani kormány elé gördültek: mind előre' látott nehézségek voltak. Hisz mikor a kormányra vállalkoztak, vállalkoztak arra, hogy egy zilált pénzügyi helyzetet fognak rendezni. Á pénzügyi helyzet nehézsége tehát előttük ismert volt és számítottak arra, hogy a vám és kereskedelmi szerződést meg fogjuk újítani, valamint hogy a bankkérdést meg fogják oldani. Ezek tehát nem uj nehézségek és azért elekre a kormány mint olyanokra, melyek mentségül szolgálhatnak, már t. i. az ő működésük mentségéül, egyátalában nem hivatkozhatik. A mi podig a felmerülő keleti kérdésnek nehézségét illeti, megengedem, hogy ezt nem csupán a mi kormányunk működése idézte elő; azonban neki is volt része ós van benne része, a mennyiben az ő politikája ugyanaz levén, mint a külügyi minister politikája, a mi külügymihisterünk pedig ezen kérdésnek intézésében és rendezésében eleitől fogva végig mindig bizonyos befolyást gyakorolt. Ha tehát ezen befolyás és azon befolyás, melyet egyátalában a mi külügyi kormányunk az európai hatalmak kormányaira gyakorol, nem volt képes elhárítani a keleti kérdés veszélyét: jele hogy ezen politika nem felelt meg egészen a helyzetnek, hogy ezen politika nem volt olyan, melyet követni kellett volna, hogy a veszély elhárittassek. A minister ur panaszkodott az ő beszédében, ámbár némileg gúnyosan emiitette ugyan, hogy hát hiszen az országnak bajai, nehézségei nincsenek, belügyeink rendben vannak, a monarchia második felével a legszebb egyetértésben vagyunk, semmiféle külháboru nem fenyeget, meg is unnók magunkat, ha egymással háborút nem csinálnánk. Bizony ez igy van, hogy sem belügyeink nincsenek rendben, sem a velünk szoros kapcsolatban álló más állammal nem vagyunk egyetértésben, sem a külháborutól nem vagyunk mentesek; igen, de ez a kormányzatnak eredménye s ezzel a kormánynak nézetem szerint sem dicsekedni, sem menteni valója nincsen. Azt mondja Péchy képviselő ur, hogy az ellenzék nem veszi számba, hogy a pénzügyi helyzet zavart volt akkor: midőn azt a jelen kormány örökségbe átvette; de igenis ezt számba veszszük s tudjuk, hanem azt állítjuk, hogy ők akkor előállottak és megbuktattak egy kormányt, a melynek többsége volt, azt állítván, hogy azon pénzügyi politika, melyet azon kormány követ, az ország érdekeivel ellenkezik, hogy azon politika nem jó; ők tehát arra vállalkoztak, hogy egy más pénzügyi politikát fognak követni, és hogy az ország pénzügyeit rendezni fogják. Mi számba vesszük; hanem ugy látszik, hogy a koimányférfiak nem vették számba a magok erejét, vagy pedig mióta kormányon vannak: nem veszik komolyan ígéreteiket. Azt kérdezi a t. képviselő ur, hogy tekintetbe kell venni azt, hogy képes lett volna e más kormány többet tenni. Ezen kormány-rendszer mellett világos, hogy semmiféle kormány nem lett volna képes többet elérni; erről szó sem lehet. Mi nem vádoljuk a kormányt, hogy a pénzt zsebre rakja. Nem ez a mi álláspontunk: hanem az, hogy azt mondjuk, hogy oly politikát követ, melynek költségeit a magyar állam jövedelmei nem képesek fedezni. Változtassa meg a kormány politikáját és meg-