Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-191
191. országos ülés űeezember 15. 1876. 259 látja, hogy képes lesz más eredményeket felmutatni. Azt fogják erre mondani: igen, de az illető körökben, mint nevezni szokták, ezt a politikát nem fogadják el Engedelmet kérek, kényszeríteni valakit arra, hogy íninistersóget vállaljon oly politika mellett, melyről előrelátható, hogy czélra nem vezet: nem lehet. Ha a ministereket sorsolás utján fognák, mint a katonákat: akkor mondhatná azt valaki, hogy ez nehéz állapot s ilyen nehézséggel megküzdeni nem birok. Ha azonban valaki vállalkozik erre : ismerje fel a helyzet nehézségét és vállalja el a felelősséget. Mindig ott van azon kérdés, hogy milyen politika kivihető és milyen nern? A túloldalról többször hallottam azon ellenvetést, hogy mi egyetértünk azzal, a mit ti akartok; hanem az kivihetetlen. Engedelmet kérek, alkotmányos országban vagyunk, hol minden kivihető, a mit a nemzet többsége akar, mihelyt az az ország érdekeit nem sérti. Nálunk vagy van alkotmány, vagy nincs. Ha nincs alkotmány: lássuk tisztán azon állapotot is, mert akkor más politikát fogunk követni, s ismerni fogjuk helyzetünket világosan. De ha van alkotmány: akkor kivihetőnek kell lenni azon politikának, melyet a nemzet többsége akar, csak ne legyenek oly hazafiatlan emberek, kik vállalkoznak a felelős minis térségre akkor, midőn a kormányzati rendszer lehetetlenné teszi az ország érdekeinek kielégítését. Próbálják csak meg és mondják ki, hogy mi ezen alapon nem vihetjük a kormányzatot tovább és ne akadjanak a háznak másik .oldalán olyanok, — mert jót állok, hogy ezen az oldalon nem akadnak olyanok — kik a kormányztot elvállalják: ekkor rá fognak jönni, hogy meg kell a politikát változtatni; vagy pedig nem lehet alkotmányosan kormányozni. Ekkor lesz krisis, el lesz határozva: van-e Magyarországon alkotmány vagy nincs? Mert ha nincs: akkor kár az időt vesztegetni. (Fölkiáltások a középen : Kár!) mire oly gyakran szeret hivatkozni a ministerelnök ur is. a mely rá nézve mindég egy kisegítő frásis, mihelyt valamely argumentumot megczáfolni nem bír. Mondom, ha valóban nincs alkotmány: akkor csakugyan idővesztegetés az, a mit itt teszünk ós menjünk inkább haza. (Felkiáltások jobbról: Hát, menjünk! Zaj.) S* minél többet méltóztatnak közbeszólani, annál tovább fog terjedni beszédem. (Bálijuk! Halljuk!) Annyi bizonyos t. ház, hogy a tapasztalás megmutatta, hogy e jelenlegi kormányzati rendszer mellett lehetetlen Magyarországnak felvirágzása. Nem állítom én azt, hogy azon férfiak, kik a ministeriumban felváltották egymást, vagy akarat hiányában, vagy tehetség hiányában nem tettek volna annyit, a mennyit tőlük telt; meg volt bennök a hazafiság, meg volt bennök a jó akarat; de a kormányzati rendszer, melynek keresztülvitelére vállalkoztak : nem engedi, hogy az ország érdekeit kielégitsék. Uraim, tegnap véletlenül összejöttem (Halljuk ! a középről) egy igen kitűnő belgaországi emberrel, s beszéd közben azon észrevételt tettem neki, hogy csudálatos egy kis ország az a Belgium. Azt felelte": hja a szabadság és az, hogy Belgium saját sorsának teljesen ura: okozzák mindazon előmenetelt, a mi Belgiumban tapasztalható. Es így, ha Magyarország saját sorsának ura lesz, nem csak a jelen kormány, hanem az előbbeni kormányok is csodákat növelhettek volna ; de addig, mig oly állapotban vagyunk, a mint jelenleg vagyunk, addig, a mig találkoznak magyar emberek, a kik íninistersóget vállalnak azon feltétel alatt, hogy Magyarország ne legyen saját sorsának ura: addig persze csodákat nem várhatunk. (Helgeslés a szélső bal felöl.) Azt mondotta még Péchy képviselő ur, hogy ha az elébbi kormányok eleitől fogva óvatosan jártak volna el s jobban gazdálkodtak volna: akkor a jelenlegi kormány nem volna annyi nehézség közt. Ez tökéletesen áll és én csak azt teszem hozzá, hogy ha a jelenlegi kormány óvatosabban járna el s más politikai rendszert követne: akkor az utána következő kormánynak nem gördítene annyi nehézséget útjába. Néhány megjegyzést akarok még tenni a ministerelnök ur tegnap mondott beszédjére. Először is persze megkezdvén az idővesztegetés megszokott phrasisával, azt mondja ... (Nagy zaj aközéptn.) Engedelmet kérek, ha valaki más akar szólani: nincs ellene észrevételem. (Halljuk!) Azt mondja a ministerelnök ur Földváry képviselő úrhoz szólva, hogy azzal vádolja őt, mintha feladta volna az ország jogait. Arra reflectálnom, hogy ő a törvényt megsértette volna, nem szükséges: mert azt Földváry képviselő ur megmondotta már, — hogy ő tulajdonkép azzal a kormányt, hogy a törvényt megsértette volna, nem vádolta. Tehát azt mondotta a ministerelnök ur, hogy ő nem adta fel az oi'szág jogait, mert nem hitte, hogy valaki azt állithassa, hogy a kormány vagy az ország, midőn valamely jognak gyakorlása iránt szomszédjával egyezkedik, s ezen egyesség alapján akarja bizonyos számú évekre érvényesíteni jogait: ez által már jogát feladta. En azt jegyzem meg erre, hogy ha bizonyos évekre valaki leköti az ország jogát, ez évekre mindenesetre feladta; de feladta a kormány mindenesetre az ország jogát akkor, midőn az ország oly joga felett alkudozásba bocsátkozott a másik féllel, metyekben absolute cselekvési teljhatalma volt. Ilyen a bankkérdés. Hiszen a kormányra lépésük óta mindig a bankkérdés 33*
