Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

191. országos ülés deezember 15. 1876. 255 Ez az előbbihez képest azt bizonyítja, hogy a ministerium ez irányban mégis megtett mindent, a mit tehetett. Hogy a megtakarítások még sem egészen érdemlik meg azt az elitéltetést, melyben azok például csak tegnap is részesültek, midőn mondatott t képviselő társam részéről, hogy azok legfeljebb luxuskiadások megszorításából állanak, melyek az első évben felbuzdulásból tótettek és melyeket később azután megszorítottunk. Ha másból nem állanak is azok, mint abból : vindieálom magamnak azt, hogy van igenis érdemem azok megtevésében ; de nem csupán abból állottak csak, például egy pár tételt legyen szabad a t. képviselő ur figyelmébe ajánlanom. Az 1874-kihez képest az én tárczám költségvetése 12.385,000 írttal mutat föl kevesebb kiadást a rendes kiadások rovatában és ebből 2 millió 743 ezer frt tisztán administrationalis kiadás. De nem beruházás megszüntetése, nem üzem-megszoritás, mint a képviselő urak nevezik és bizonyos mértékben megengedem, hogy az jogosult; hanem tisztán administrationalis kezelési kiadásoknál, ez összegből 2 millió hétszáz negyvenhárom ezer frt a megtakarítás. Azt hiszem, midőn erre hivatkozom, hogy 1874-től fogva e táreza költségében, a melynek agendái nem fogytak meg, hanem igenis sok irányban megszaporodtak, a rendes administrationalis kiadások 2.743,000 forinttal apadtak : akkor engedelmet kérek, egészen fitymálólag azon megtakarításokról szólani és ugy szólani, hogy azok apró luxus kiadások megszorításából állanak, ha a képviselő ur igazságos akar lenni, megengedi, hogy ugy szólani még sem lehet, és azért t. képviselőtársam megfogja engedni, ha valaki absolute semmi javulást itt nem lát, semmi haladást nem lát, hogy akkor én azt mondjam: igenis a haladás nem olyan, mint a minőnek én is kívántam, mint kívántuk mindannyian ; de hogy bizonyos viszonyok által korlátolt, de a viszonyok által korlátoltságában igazolt haladás igenis meg van és ki ezt nem látja: engedelmet kérek, az nem jó lát, vagy nem akar látni és itt legyen szabad megfordítanom azt, a mit a képviselő ur bizalmi kérdés szempontjából mondott, midőn azt állította, hogy felfogás dolga, a bizalmi kérdés olyan, mint azon emberek látása, kik a vörös szint látják, míg az egyik látja, a másik nem látja: én azt vagyok szerencsés állítani, hogyha az a vörös szin megvan, az nem felfogás és sajnos dolog, hogy egyik látja, másik nem látja; hanem ha meg van és ha nem látja, a ki nézi: nem épen mindig a vörös szin az oka, hanem az, a ki nézi. {Tetszés. Helyeslés.) Én t. ház! megtartottam azt, a mit Ígértem, hogy rövid leszek és tovább nem is folytatom, egyszerűen hivatkozom a t. házban a költségvetés tárgyalása alkalmával általam elég hosszan előadottakra, hivatkozom arra, hogy kijelentettem már akkor is, hogy igenis ezen költségvetés hordja magán nyomait a súlyos viszontagságos időjárásoknak, a súlyos és nehéz körülményeknek ós egy átalános nehéz helyzetnek; de mindamellett is ezen költségvetés egy határozott törekvésnek ós javulás felé való haladásnak élénk jelét is mutatja. Sokat hallottam ma és tegnap is emlegettetni azt, hogy a kormány elkövetett-e mindent, a mit lehetett, hogy feladatát teljesítse ? T. ház! ez egészen egyéni felfogás dolga, egyik igennel, a másik nemmel fog felelni. Bármiként feleljenek is azonban egyes képviselők: arra kérem, hogy ne azon szempontból induljanak ki, mennyit akart, óhajtott és képzelt valaki elérhetőnek; hanem azon szempontból, hogy az adott viszonyok és körülmények között mennyit lehetett elérni ; ós az dobjon követ legelőször mi reánk, a ki azt hiszi, hogy az adott helyzetben ennél többet nagyobbat elérni lehetett, (jilénk helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra még az előadó ur és az ellenindítvány beadója vannak feljogosítva. Simonyi Ernő: T. ház! Az előttem szóló f. pénzügyminister ur azzal kezdte beszédét, hogy ez alig nevezhető költségvetési vitának. Nem is költségvetési vita ez, azt ugy hiszem, a ház egyik oldaláról sem állította senki: ez a kormány irányában felvetett bizalmi kérdés vitája, mely igen természetesen a költségvetésen kivül igen sok más fontos tárgyakat is magában foglal. A pénzügyminister ur azonban az mondja, hogy most e tárgyakról vitatkozni nem időszerű dolog, majd eljön azoknak is az idejök. De engedelmet kérek, midőn az ország állapota olyan, mint a milyenben mi vagyunk most: akkor méltóztassanak megengedni a t. minister urak, igen természetes egy dolog, hogy a nemzet képviselői igyekeznek tájékozást szerezni magoknak a dolgok miben állásáról; mert hiszen nem egy, hanem több oldalról oly viszás helyzetben vagyunk, hogy a nemzet életérdeke, a nemzetnek magának léte forog kérdésben. Ott van azon viszály, a mely Magyarország és a bécsi Eeichsrathban képviselt országok és tartományok népei között a legközelebbi időben a vám- és kereskedelmi szerződés és a bankkérdésben előállott; azon viszály, a mely a magyar és a bécsi Eeichsrathban képviselt országok és tartományok kormányai között létrejött; ez magában is elegendő már, hogy rendes körülmények között békés állapotokban, igen nagy aggodalmat gerjeszszenek az ország népeiben. Mert midőn két oly szoros viszonyban álló állam népei, kormányai és törvényhozásai között ilyen viszály tőr ki: annak következményeit egyelőre belátni senki nem tudja. Pedig azon viszályhoz, a mely köztünk és a bécsi Reichsrathban képviselt országok és tartományok