Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

191. országos ülés deezember 15. 1876. 255 Ez az előbbihez képest azt bizonyítja, hogy a ministerium ez irányban mégis megtett mindent, a mit tehetett. Hogy a megtakarítások még sem egészen érdemlik meg azt az elitéltetést, melyben azok például csak tegnap is részesültek, midőn mondatott t képviselő társam részéről, hogy azok legfeljebb luxuskiadások megszorításából állanak, melyek az első évben felbuzdulásból tótettek és melyeket később azután megszorítottunk. Ha más­ból nem állanak is azok, mint abból : vindieálom magamnak azt, hogy van igenis érdemem azok megtevésében ; de nem csupán abból állottak csak, például egy pár tételt legyen szabad a t. képvi­selő ur figyelmébe ajánlanom. Az 1874-kihez ké­pest az én tárczám költségvetése 12.385,000 írttal mutat föl kevesebb kiadást a rendes kiadások ro­vatában és ebből 2 millió 743 ezer frt tisztán ad­ministrationalis kiadás. De nem beruházás meg­szüntetése, nem üzem-megszoritás, mint a képvi­selő urak nevezik és bizonyos mértékben megen­gedem, hogy az jogosult; hanem tisztán adminis­trationalis kezelési kiadásoknál, ez összegből 2 millió hétszáz negyvenhárom ezer frt a megtaka­rítás. Azt hiszem, midőn erre hivatkozom, hogy 1874-től fogva e táreza költségében, a melynek agen­dái nem fogytak meg, hanem igenis sok irány­ban megszaporodtak, a rendes administrationalis kiadások 2.743,000 forinttal apadtak : akkor en­gedelmet kérek, egészen fitymálólag azon megta­karításokról szólani és ugy szólani, hogy azok apró luxus kiadások megszorításából állanak, ha a képviselő ur igazságos akar lenni, megen­gedi, hogy ugy szólani még sem lehet, és azért t. képviselőtársam megfogja engedni, ha valaki absolute semmi javulást itt nem lát, semmi hala­dást nem lát, hogy akkor én azt mondjam: igenis a haladás nem olyan, mint a minőnek én is kí­vántam, mint kívántuk mindannyian ; de hogy bizonyos viszonyok által korlátolt, de a viszonyok által korlátoltságában igazolt haladás igenis meg van és ki ezt nem látja: engedelmet kérek, az nem jó lát, vagy nem akar látni és itt legyen szabad megfordítanom azt, a mit a képviselő ur bizalmi kérdés szempontjából mondott, midőn azt állította, hogy felfogás dolga, a bizalmi kérdés olyan, mint azon emberek látása, kik a vörös szint látják, míg az egyik látja, a másik nem látja: én azt vagyok szerencsés állítani, hogyha az a vörös szin meg­van, az nem felfogás és sajnos dolog, hogy egyik látja, másik nem látja; hanem ha meg van és ha nem látja, a ki nézi: nem épen mindig a vörös szin az oka, hanem az, a ki nézi. {Tetszés. He­lyeslés.) Én t. ház! megtartottam azt, a mit Ígértem, hogy rövid leszek és tovább nem is folytatom, egyszerűen hivatkozom a t. házban a költségvetés tárgyalása alkalmával általam elég hosszan elő­adottakra, hivatkozom arra, hogy kijelentettem már akkor is, hogy igenis ezen költségvetés hordja magán nyomait a súlyos viszontagságos időjárá­soknak, a súlyos és nehéz körülményeknek ós egy átalános nehéz helyzetnek; de mindamellett is ezen költségvetés egy határozott törekvésnek ós javulás felé való haladásnak élénk jelét is mu­tatja. Sokat hallottam ma és tegnap is emleget­tetni azt, hogy a kormány elkövetett-e mindent, a mit lehetett, hogy feladatát teljesítse ? T. ház! ez egészen egyéni felfogás dolga, egyik igennel, a másik nemmel fog felelni. Bár­miként feleljenek is azonban egyes képviselők: arra kérem, hogy ne azon szempontból induljanak ki, mennyit akart, óhajtott és képzelt valaki elérhe­tőnek; hanem azon szempontból, hogy az adott viszonyok és körülmények között mennyit lehetett elérni ; ós az dobjon követ legelőször mi reánk, a ki azt hiszi, hogy az adott helyzetben ennél többet nagyobbat elérni lehetett, (jilénk helyeslés a kö­zépen.) Elnök: Szólásra még az előadó ur és az ellen­indítvány beadója vannak feljogosítva. Simonyi Ernő: T. ház! Az előttem szóló f. pénzügyminister ur azzal kezdte beszédét, hogy ez alig nevezhető költségvetési vitának. Nem is költségvetési vita ez, azt ugy hiszem, a ház egyik oldaláról sem állította senki: ez a kormány irá­nyában felvetett bizalmi kérdés vitája, mely igen ter­mészetesen a költségvetésen kivül igen sok más fontos tárgyakat is magában foglal. A pénzügy­minister ur azonban az mondja, hogy most e tárgyakról vitatkozni nem időszerű dolog, majd eljön azoknak is az idejök. De engedelmet kérek, midőn az ország állapota olyan, mint a milyenben mi vagyunk most: akkor méltóztassanak megen­gedni a t. minister urak, igen természetes egy dolog, hogy a nemzet képviselői igyekeznek tájé­kozást szerezni magoknak a dolgok miben állá­sáról; mert hiszen nem egy, hanem több oldalról oly viszás helyzetben vagyunk, hogy a nemzet életérdeke, a nemzetnek magának léte forog kér­désben. Ott van azon viszály, a mely Magyarország és a bécsi Eeichsrathban képviselt országok és tartományok népei között a legközelebbi időben a vám- és kereskedelmi szerződés és a bankkérdés­ben előállott; azon viszály, a mely a magyar és a bécsi Eeichsrathban képviselt országok és tar­tományok kormányai között létrejött; ez magában is elegendő már, hogy rendes körülmények között békés állapotokban, igen nagy aggodalmat ger­jeszszenek az ország népeiben. Mert midőn két oly szoros viszonyban álló állam népei, kormányai és törvényhozásai között ilyen viszály tőr ki: annak következményeit egyelőre belátni senki nem tudja. Pedig azon viszályhoz, a mely köztünk és a bécsi Reichsrathban képviselt országok és tartományok

Next

/
Thumbnails
Contents