Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

256 191. országos lilét decüember 15. 1876. népei kormánya és törvényhozása között beállott, jönnek először, a mi igen nagy belügyi bajaink és különösen pénzügyi bajaink, a melyekből, mint a költségvetés mutatja, ha az ember, nem — Isten tudja — micsoda burkolt számokat keresi, hanem az egyszerű resultatumot nézi: kibontakozni vagy előrehaladni képesek nem vagyunk. Mindezen eomplieatióhoz hozzájön azon külföldi állapot, a mely olyan, hogy nem tudjuk: vajon 24, vagy 48 óra, vagy egy hét, vagy egy hónap alatt nem keveredünk-e egy európai háborúba. Ily körülmények között a pénzügyminister ur elmondhatja, hogy nem időszerű; de ón ugy fogom fel népképviselői kötelességemet, hogy igenis időszerű most minden alkalmat fölhasználni arra, hogy a kormánytól az állás valódiságára nézve teljes felvilágosítást kapjunk. És örömmel hallottam, hogy a kormányt mindenkor buzgón támogató oldalról Somssich Pál t. képviselő ur szintén azon kívánságot hangoztatta, hogy a keleti kérdésre nézve a kormány adjon annyi felvilágosítást, hogy a nemzet legalább tájékozhassa magát: hol van barátja, hol van ellensége. A ministerelnök ur e tekintetben ismételve szólván és semmit sem mondván, azzal védelmezte hallgatását, hogy más országokban sem szólnak semmit; hivatkozott Angliára és Németországra. No mi akkor kimutattuk neki, hogy Angliában sokat és részleteket mondott a kormány és azon részletekben világosan körvonalozta és előadta Angolország politikáját és megmondta az angol politikának czélját. Azután megszólalt Németország kormánya is. És Németország kormánya oly felvilágosítást adott, hogy senki nincs kétségben az iránt, hogy a német politikának mik a czéljai, a német politikának mik a törekvései. Mi azonban mindeddig nem voltunk szerencsésebbek valamit hallhatni a mi kormányunktól. A kormányelnök ur azt mondta, hogy mindezen fontos kérdésekről ő most nem fog szólani: mert ezek nincsenek napirenden. Hogyan nincsenek napirenden oly kérdések, melyek a nemzet existentiáját fenyegetik? Mikor vannak inkább napirenden, mint akkor: midőn ilyen nagy veszélyek fenyegetnek bennünket ? Hát kell, hogy valami formaszerü módon jöjjenek napirendre, ha addig, míg napirendre kerülnek : az ország elvész ? Ez oly politika, melyet én nem csak érteni nem tudok, de alkotmányosnak is semmi esetre sem tarthatok. A kormánynak kötelessége egyrészt megismerkedni a közvéleménynyel. másrészt tájékozni a közvéleményt a kormány intentióira nézve, mert csak igy egymásra támaszkodva bii nak azon erővel, melyet a nemzet akkor kifejteni képes, midőn egyértelműség van benne, s midőn áldozatokra szólittatik fel oly czélokra, melyekért lelkesedni tud, s melyekről tudja, hogy saját érdekében vannak. Sajnálom, hogy a kormány e kérdéseket oly kicsinyeknek tekinti és nem fogja fel nagy horderejöket; vagy azt gondolja, hogy semmit mondó phrasisokkal az ország közvéleményét ily válságos perczekben megnyugtatni lehet. Mi a pénzügyminister beszédjének legnagyobb részét illeti, melyben igyekezett kimutatni, hogy van javulás a mostani költségvetésben : erre legelőször azt kell megjegyeznem, hogy ne méltóztassék az 1873. és 1874-iki éveket számba venni; mert ezen évekhez neki mint ministernek semmi köze, habár mint a pénzügyi bizottság előadójának igen nagy része és nagy köze volt azon nagy deflczitekhez ; de mint ministernek, mint a ki felelős lett volna e budgetek eredményeire nézve: e tekintetben semmi köze nincs. A minister urnák működési köre az 1875. évi budgettel kezdődik. Széll Kálmán pénzügyminister: Arról beszéltem. Simonyi Ernő: Azt mutassa meg nekem: van-e haladás az 1875-iki budgettel szemben, és akkor ki fogja mutatni, hogy azóta, mióta kormányra léptek, van némi haladás, ós megközelítették azon czélt, melyet kormányzásuk elé tűztek, tudniillik az ország pénzügyeinek rendezését. Azon kifogást, melyet a kormányt támogató körökből Várady képviselő úrtól tegnap hallottunk, hogy t i. a kormánynak tulajdonkép ez első költségvetése: el nem fogadhatom. A kormány elfogadta az 1875-iki budgetet, leszállította azt, s azt mondta ez idő szerónt többet nem tehet; hanem ennyit mindenesetre tesz, és azután felelős lesz mindenért, midőn saját költségvetését 1876-ra elő fogja terjeszteni. A pénzügyminister ur már előre elvállalta a felelősséget azon budgetért, melyet 1876-ban fog beterjeszteni. Előterjesztette 1876ban költségvetését s Várady képviselő ur most azt mondja, hiszen csak néhány hónappal hivataloskodásuk után adatott be, ez tehát tulajdonkép nem is költségvetés, s még hogy salválja némileg a ministeriumot a jövőre is: azt mondja, hogy tulajdonkép még a jövő évi költségvetés is, mert nehéz viszonyok közt állíttatik össze, — itt a vám- és kereskedelmi szerződés, itt a keleti kérdés, tehát ily kérdések közepette a kormány tulajdonkép budgetet nem is adhat, és igy szerinte az 1878-iki lesz csak az igazi budget, ha csak valami közbe nem jön, a mi ezt is illnsoriussá nem teszi. Én az 1875-iki budgettől kezdem ezen kormány pénzügyi politikáját bírálat alá venni s igy arra nézve azt mondom, hogy én a most tárgyalás alatt levő budgetben semmi haladást nem látok. Azt mondja a t. pénzügyminister ur., hogy én bemegyek egyik teremből a másikba, behunyom szemeimet, és azt mondom, hogy nem látok semmit. Én bizony nem hunyom be szemei,-..