Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

191. országos ttlés deczember 15.1876. 243 vesét több térre is kiterjeszti: a siker néhány év alatt nem fog kimaradni. Azt állítja a képviselő ur, van más ut is, nem­csak az, a melyen a kormány halad s ezt a másik utat a törvény jelöli ki. En t. ház, ismerem az 1867-iki törvényeket, részese voltam megalkotá­suknak. Azokban mindenekelőtt az van mondva, hogy a tul féllel való egyezkedést kell megpró­bálni , s ha ez nem sikerül: csak akkor jelöli meg azon végleteket, a melyek szerént el kell járni. A különbség köztünk talán csak az, hogy a képviselő ur azt hiszi, hogy az egyességnek már minden reménye ki van zárva, s igy szerinte nem marad egyéb hátra, mint a végletekhez nyúlni ; mi pedig azt hisszük, hogy ezen idő még nem állott be, a nélkül azonban, hogy lemondanánk arról, hogy azon végletekhez, melyeket a törvény kijelöl, ha szükséges lesz, hozzá is nyúljunk. (Tet­szés.) Azt mondja a képviselő ur, a többséget nem lehet eapaoitálni. Ezzel az állítással maga magával jő ellenkezésbe : mert hiszen a többségnek ő is tagja volt elvbarátaival együtt és ime az ő s elv­barátainak beszédjei capaeitálták a többségnek 60 érdemes tagját arra, hogy a kormány pártjából kilépjenek. Iparkodjék a t. képviselő ur tehát tovább is eapaoitálni s oly concret terveket elénk adni, a melyek elfogadhatók s higyje el, nem azért van szemünk, hogy ne lássunk, nem azért van fiilünk, kogy ne halljunk, (Ménk helyeslés a középen.) A történelemből említett fel a képviselő ur egy mondást: „a gárda meghal, de meg nem adja magát." De itt t. képviselő ur nines ám gárdáról szó ; hanem szó van a hazáról, ennek pedig nem szabad meghalni, ennek élnie kell. (Élénk helyes­lés a középei.) A t. képviselő ur dicséri az osztrák reichs­rathot, a miért egy határozott programm körül csoportosul: holott ő maga mondja, hogy az nem a monarchia érdekében, hanem ama államnak saját önös érdekében állíttatott föl. Lehetséges-e ennél nagyobb vád ama testület ellen? Mert ha a mo­narchia két állama egymásra van utalva, és ha monarchia existentiája európai postulatum : akkor nem követhet el az osztrák reichsrath nagyobb bűnt, mintha ily körülmények közt egyedül saját önös érdekeit állítja előtérbe. (Helyeslés a kö­zépen.) „Álljon élére a kormány a közvéleménynek," folytatja a képviselő ur. Helyesen, mert köteles­sége azt respectálni és sohasem erősebb a kor­mány, mint mikor öszhangzatosan jár el a közvé­leménynyel. A kormány azonban jobban ismervén a körülményeket : megvárja, mig a közvélemény higgadtabb lesz, időt enged erre s ez esetben meglehet, bekövetkezik az, hogy a kormány meg­bukik; de nem következik be az, hogy a haza ér­deke is vele bukjék; holott ha az enthusiasmus élére áll: meglehet, hogy ketten együtt buknak el. (Élénk tetszés a középen.) T. ház! Tegnap is, ma is, hallottam Tóth Vilmos képviselőtársam beszédére gúnyosan em­líttetni, hogy ő egy hymnust énekelt. Megval­lom, hogy ez rám nagyon elszomoritólag hatott. Oda jutottunk-e már e házban, hogy egy szónok, ki az oratoriának magaslatán áll, vagy a ki össze­állított szép tételekben adja elő véleményét: guny­tárgyává legyen ? Tudom én azt, hogy maga a szép szónoklat még nem argumentum, hogy a szép beszéd még magában véve nem döntő ; de hogy annak hatását gúnnyal akarják megczáfolni: ezt t. ház, igen elszomorítónak tartom. (Helyeslés a középen.) De megczáfolta e ház többsége ós kisebbsége, is magát e gúnyt, midőn tegnap az említett beszéd hatását — egyrészről helyeselve, más részről el­lenezve — maga is elismerte. (Helyeslés.) Nem volt nézetem szerint szerencsésebb Kállay Béni t. képviselőtársamnak Tóth Vilmos beszédére tett azon megjegyzése, hogy e képviselő ur 1873-ban ugyanezen hymnust énekelte el az akkori kormány mellett, mint ezt a mai irányában tette s igy re­mélhető, hogy pár év múlva elfogja énekelni ugyan­azt más kormány mellett is. Az élez fegyver a dialectikában ; de súlya csak akkor van: ha talál. Itt pedig vélekedésem szerint nem talált; nem pe­dig azért, mert Tóth Vilmos képviselő ur kimon­dotta beszédében, hogy a két nagy párt egy nagy czél elérésére szövetkezvén, minek ő is egyik factora, egyik előmozditója volt: ezen nagy czé­lok elérésére irányzott törekvésében pártolja a kormányt. S ha talán azon nagyérdemű férfiak, kik ma a jobboldalon ülnek, hasonló nagy czé­lok elérésére velünk szövetkeznének, s a kormány soraiban helyt foglalnának: akkor ismét elmond­hatja Tóth Vilmos képviselő ur az ő dicsónekót és megénekelheti a. kormány törekvéseit, a miben ón ellenmondást nem láthatok. Ellenmondás csak (Tetszés a középen) akkor volna, ha ellentétes irányú kormányokat dicsőítene, a mi ez esetben nem történt. Különben nem szorult az ő előadása az én védelmemre. Nem is ez volt czélja az én felszólalásomnak. Itt még csak azt említem meg, hogy azon szemrehányás, melyet pártunknak azért tesznek, hogy többnyire a kormányra hagyja az ő törvény­javaslatának és indítványainak védelmét: igaz ; de nem termószetes-e ez ? A kormánypárt a maga ta­nácskozmányaiban már felvilágosittatik a kormány által; s midőn ez beadja a törvényjavaslatot, írás­beli indokolással kiséri; azután midőn leteszi a ház asztalára, ismét szóval bővebben fejtegeti. Ha a czáfolatok aztán vagy a kormány által teljesen érvénytelenittetnek, vagy ha azok oly gyengék, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents