Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-191
244 19Jt * országos ülés deezember 15. 1878. azokra reflectálni nem szükséges: nem volna-e időpazarlás, ha a tanácskozásokat szükség nélkül hosszítanék? (Tetszés a középen) Átalában e tekintetben igen nehéz akár a t. ellenzéknek, akár a közönségnek eleget tenni. Ha sokat beszélünk : azt mondják, hogy az időt pazaroljuk ; ha keveset beszélünk : akkor azt vetik szemünkre, miért nem beszélünk, miért hagyjuk a kormányt önmagára ? E szemrehányást tehát, mely maga magával ellenkezik, nyugodt lélekkel fogadom el: ha szükség van, szólunk, tudunk — kiállítani ha kell — szónokokat, ha kell dialecticusokat, ha keli szakembereket; de ha erre szükség nincs, az időt pazarolni valóban ezentúl sem fogjuk. Fel szólalásomnak oka tehát más. Mind a költségvetés beterjesztésekor directe, mind pedig most indirecte *a pénzügyi bizottság vádoltatott. Vádoltatott a szélső baloldal részéről azzal, hogy jelentése nem hü, hogy nem fejezi ki a pénzügyi bizottság határozatát; a szélső jobboldal részéről azzal, hogy nagyon merész reményeknek ad kifejezést. Véleményem szerint az első vád épen nem, a második pedig csak némi megszorítással, értelmének praecizirozásával fogadható el. T. ház! Igaz, sima szavakban nagyon kíméletesen, de benne van a jelentésben az, a mit a pénzügyi bizottság határozott; kifejezést talál abban a mai tényleges helyzet. Ximondatik benne leplezetlenül, hogy az egyensúly helyreállítva nincs; kimondatik és pedig igazságosan, hogy a hiány évről évre apadt, — a ki ezt tagadná: nézze meg a költségvetéseket. 1872ben 64 — 1873-ban 62 — 1874-ben 45 — 1875ben 39 millió, 1876-ban 26 millió, a deficit. Apadt tehát fokonként. Ez tény, melynek ellenében azt mondja Simonyi Ernő képviselő ur, hogy ez nem apadás : mert ez a beruházásoknak megszüntetése. Bocsánatot kérek, ez oly okoskodás, mintha valakinek volna pazarló fia, ki apja tanácsát megfogadva, fölhagyna a túlságos költekezéssel: kocsi, paripa, páholy s a többi tartással, s erre valaki mégis tagadná, hogy a fiu megszűnt pazarló lenni és takarékoskodni kezd. Épen abban áll a gazdálkodás, hogy nem költünk annyit, mint eddig, szükségeinket megszorítjuk, jövedelmeinket pedig gyarapítjuk. De van ezenkívül még más megtakarítás is; van a positiv kiadásokban, melyek 8 millió frtot mutattak a múlt évben, pár milliót mutatnak a jelenben. A pénzügyi bizottság a maga jelentésében ezen tényeket fölvévén, kimondotta tehát, hogy hiány van, azonban a takarókosság következtében ez évenkint apadt és remélhető, hogy ha a kormány — mé/tóztassanak ezt jól megérteni — ebbeli törekvéseiben ernyedetlenül halad : nemsokára, egy pár év múlva, a hiány ki lesz egyenlítve. — Méltóztassanak csak fölvenni, hogy a hiány minden évben 3—4 millióval apasztatik, öt esztendő múlva oda jutunk, hol az egyensúly helyre lesz állítva. A t. ház ezen oldaláról (szélső jobboldalra mutat) az mondatott, hogy a pénzügyi bizottság ezzel merész reményeknek ad kifejezést, Definiáljuk e szót: merész. Ha a kormány minden érdekek kímélésével, félve halad: bizonyos, hogy nem éri el az érintett czélt ; ha azonban a kellő határozottsággal, bátorsággal halad nemcsak a megkezdett utón, hanem a takarékosságot minden téren érvényesiti. a hol csak lehet; ha, miként tavalyi beszédemben is kifejeztem, akkor, a midőn majd ideje elérkezik, a véderő rendezere körül is e czélra vezető intézkedéseket tesz: a pénzügyi bizottságnak jelentésében kifejezett reménye igenis valósulhat. Tudom, hogy ez utóbbiról ma szólani sem szabad, azt ma fejtegetni nem opportunus; de hisz talán mégis csak elérkezik az idő, midőn Európa fülig felfegyverkezve nem lesz ós akkor itt is alkalmazhatjuk a takarékosságot. Ismétlem, nem merész, nem vakmerő remény az, melyet a pénzügyi bizottságki fejezett; de, mint hozzátettem, bátorság kell hozzá, ha czélt akarunk érni. Felszólalásomnak másik és főoka az, hogy a helyzetről, mind a bel, mind a külhelyzetről egynémelyeket elmondjak annál inkább, mivel ebbeli állapotunk ugy a háznak túlsó oldalán ellenzéki, mint ezen oldaláról a kormány melletti fegyverül használtatott föl, mindegyik részről .saját álláspontjának védelmére. Annyi btzonyos, hogy Austriával való alkudozásunk ma vajmi rosszul áll. Én nem adom fel a reményt, hogy a túloldalon is talán a monarchia nagyobb érdekei felülemelkednek minden házi önérdekek fölé és a kiegyezés ténynyó lesz. De a midőn a költségvetést a jelen kormánynak megszavazom: teszem ezt azon erős hitben, hogy ha az egyezség nem sikerülne, hagy ha lajthántuli szomszédaink a méltányosságnak, sőt még az igazságnak követelményeit is megtagadnák tőlünk : akkor a kormány minden a törvény megengedte eszközöket föl fog használni arra, hogy Magyarországnak érdekei minden tekintetben sértetlenül föntartassanak. (Helyeslés.) A külviszonyokra nézve tudom, hogy bajos nyilatkozni, ámbár ismét nem értek egyet Kállay t. képviselő úrral, kinek én távolról sem vonom kétségbe mind készültségét, mind tapasztalatait a diplomatiai téren ; de kit talán még sem fogok megsérteni, ha azt állítom, hogy nálánál még tapasztaltabb férfiak, a kik ezen felül a politikai téren nagy eredményekkel is dicsekedhetnek: nyilvános és magán beszélgetéseikben a helyzetet ma is folytonosan oly komolynak tartják, a mely a végletek bekövetkezését nem zárja ki. A helyzet tehát mindenesetre komoly, melyre elkészülni már jelenben is szükséges és e részben csak azt sajnálom, a minek még óhajtottam volna kifejezést adni, de visszatartott az, hogy talán nem időszerű a
