Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

191. országos ülés űeczemfoer 15. I8íft. 235 akkor a t. képviselő ur kiindulva azon hypothesisből, hogy 2 — 3 év múlva meg fogunk arról győződni, hogy az administratióban tett reformok nagyon jók s kiindulva azon másik hypothesisből, hogy a kormány, ámbár eddigelé a vám- és a bankkérdésben nem hozott létre semmit, e kérdéseket jól fogja majd megoldani: akkor az ellenzék ellen fordul, hogy mi tisztán csak hypothesisekből indulunk ki. A.zt méltóztatott állítani, hogy sokat beszéltek ezen vita alatt is, a múlt vita alatt is az adóképesség emeléséről, a pénzügyek rendezéséről ; de ámbár nagy figyelemmel hallgatta végig a vitát: nem hallott egyetlenegy tételt, egyetlenegy érvet sem arra nézve, mikép lehessen ez ügyeket rendezni. A t. képviselő ur azt mondja, hogy mi rendesen azzal védjük álláspontunkat, hogy nem az ellenzék feladata terveket adni a kormánynak s hogy ő ellenkezőleg meg van győződve arról, hogy igen is szükséges, hogy a többség ismerje az ellenzék terveit. Ebben bizonyos részben egyetértek vele. Igaz t. i., hogy az ellenzék nem lehet hivatva részletezett terveket adni. De igenis kell átalános irányelveket kitűznie, melyekből a többség megítélhesse: vajon ezen irányelvek alapján lehetséges-e az országot jobban rendezni, vagy sem? Egyébiránt a mi ezen irányelveket illeti, engedelmet kérek a t, képviselő úrtól, de ha ő nem hallott az ellenzéktől egyetlenegy tételt: én ennek ellenében hivatkozhatom arra, hogy alig merült föl fontos kérdés, a melyre nézve concret alakba öntött eszméket nem hoztunk volna elő A midőn a közigazgatási kérdésekről volt szó, mi ezen az oldalon azon meggyőződésnek adtunk kifejezést, hogy a közigazgatást leginkább az önkormányzat alapjára kellene fektetni; a túlsó oldalon más iránynak adtak kifejezést; de ugy itt, mint ott concret alapokat jelöltek ki. Valahányszor pénzügyekről szó volt, mi kijelöltük a forrásokat, melyekből hazánk pénzügyeit rendezhetni reméljük, kijelöltük a megtakarításokat, melyeket még a jelen budget keretében is lehet tenni; kijelöltük az uj forrásokat, melyeket nyithatni remélünk és még a jelen esetben is — méltóztassék elolvasni az általunk beterjesztett határozati javaslatot, — ott el van mondva a mód, a melylycl mi jelenleg is hisszük, hogy segitni lehet az ország bajain s fel is hívjuk a házat, utasítsa oda a kormányt, hogy ezen iráuyt kövesse. Futólag megjegyzem, hogy e tekintetben ellentótben állott a t. kormánypártnak két szónoka Tóth Vilmos és Várady Gábor. Az első ugyanis azt állította, hogy ő már meg van győződve, hogy a kormány minden igéretét teljesítette; az utóbbi pedig szemrehányást tett Simouyi Ernő képviselőtársamnak, hogy ő harmadik költségvetésről miért beszél, a mikor ez tulajdonkép csak az első, ugy hogy szerinte 2 — 3 esztendeig kellene egy loyaíis ellenzéknek várni: míg szabadságot vehet magának, valamely kormányt megtámadni. Volt a t. képviselő urnák egy érve, melynek súlyát nem tagadom s ez az, hogy vannak bizonyos perczek, melyekben kötelessége lehet még az ellenzéknek is a kormányt nemcsak nem gyengíteni, hanem ellenkezőleg erősíteni. Ezen érvére bátor leszek együttesen felelni akkor, a midőn a t. kormányelnök beszédére fogok röviden reflectálni, miután a kormányelnök ur beszédének végén ugyanezen érvvel élt. A mi az egész kérdést illeti, én azt mondom t. ház, hogy midőn egy kormánynak összes működését megitélem: én ugy szoktam eljárni, mint el szoktak járni a kereskedelmi világban. Midőn ugyanis arról van szó. hogy valamely kereskedelmi vagy bankház gazdag-e vagy sem? azt szokták felelni: majd meglátjuk, a mikor liquidálni fog. Ha valamely kormányt megítélek: azt nézem, mily állapotot hagyna maga után, ha liquidálnia kellene, ugy a mint mi kívánjuk a mostanitól, hogy liquidáljon. Ám lássuk a pénzügyi téren minő volna a jelen esetben a liquidatió! S ezzel óhajtom bebizonyítani azt, hogy Simonyi Ernő t. képviselő urnák igaza, volt, midőn azt állította, hogy minden tekintetben rosszabb helyzetet teremtett a t. kormány, mint a minő azelőtt volt. A midőn az Andrássy-kormány megbukott: némi defícatet hagyott ugyan hátra, de hagyott hátra virágzó hitelt is; a midőn a Lónyay-kormány megbukott, a deficzit természetesen már nagyobb volt; de még mindig nagy volt az ország hitele; midőn a Szlávy-Kerkapoly-kormány megbukott : a dehczit igen nagy, a pénzügyi helyzet már zilált volt; de e kabinéi megtett annyit, hogy megválva a kormánytól, hagyott 153 milliót, hogy meg lehessen élni addig, míg egy jobb kormány, jobb rendszert bír követni; midőn a Bittó-Grhyczy-kabinet megbukott : hagyott ugyan nagy deficzitet, de hagyott a pénztárban pénzt, a melylyel ezen deficzitet fedezni lehessen, hogy az állam a fizetésképtelenségnek ki ne legyen téve. Ha már most a jelenlegi t. cabinet liquidálna: ugyan mennyit találnánk a pénztárban? Mivel lennénk biztosítva az államnak íizeétskcptelensége ellen? Talán azon a levegőben létező fedezettel , melyet a pénzügyi bizottság proponál ? Tény, fájdalmas tény tehát, hogy rosszabb helyzetben soha nem hagyott kormány valamely országot, mint a milyenben ez hagyna minket. Az administratiót tekintve, van egy fölforgatott administratiónk; a réginek helyébe tettek egy kísérletet, melynek kedvező eredménye fölött vajmi komoly kételyek forognak fenn. Felforgatták a tör-