Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

190. országos ülés deczember 14. 1870. 231 hány szavára refleetálok — előadására nincsen semmi megjegyzésem; mert hanem is merem azt mondani, hogy együtt akadékoskodunk ; {Derültség) hanem mégis, engedjen meg, egy kengyelt nyomunk a ozélra nézve ; bár az eszközökre nézve nem: mert a ozél az, hogy megbuktassuk a kormányt. {Derültség.) És itt mindjárt legyen szabad t. barátomnak (Földváry Mihály felé fordul) megjegyeznem, hogy én mondtam azt, hogy együtt bizalmatlankodunk és nem Mocsáry képviselőtársam. Nem gondolnám, hogy ezzel valami nagyot mondtam, mert nem hiszem, hogy ezzel feltaláltam volna azt a pontot, melyből a földet megakaszthatja az ember; hanem hát csak én mondtam. (Derültséy.) Azt mondja t. barátom, hogy ők sajnálkozva jelentik ki, hogy nincsenek bizalommal a kormány iránt; mi meg daczczal. Ebben lehet különibség, de az eredmény ugyanaz: mert ha többségünk volna, ezzel a kétféle bizalmatlansággal csakugyan megbuktatnánk a kormányt (Derültség), a mi ha megtörténik, majd mikor arról lesz szó, kik foglalják el a vörös bársonyszékeket: csak akkor fogja látni mindenki, hogy köztünk külömbség van. (Derültség.) Hogy utánozzam az előttem szólót, előre is ki kell jelentenem, hogy én nem akartam szólani; hanem az én t. barátom Tóth Vilmos, ha megengedi (Tóth Vilmos: "Kérem szerencsémnek tartom Derültség) oly szépen rakta össze a szavakat (Elénk derültség) s azután oly ékes hangon mondta azokat eí, t hogy nekem is kedvem kerekedett beszélni. (Elénk derültség.) Engedjen meg, hogy mondott olyat, — ámbár valami lényeges dolgot s nem nagyon sokat mondott, (Derültség) — hanem egyet mégsem hagyhatok szó nélkül, — a mi ellen tiltakozom az összes történelem tanúbizonysága szerint. Azt méltóztatott ugyanis mondani, ha nem épen szóról szóra is, de az értelme az volt, akaratja ellen is, hogy a kormányt minden tetteiben a többség pártolta, s ezzel akarta bizonyítani, hogy a kormány tette helyes és igaz volt. Mióta Krisztust felakasztották: egész a mai napig (Derültség) ez ellen bizonyít a történelem. Azért hogy többségnek bizalmánál fogva kormányoz valamely kormány: eljárása még nem helyes, mert akkor mindeníele ököljog, háború, a hol a többség győz ós az ártatlanokat és becsületeseket leveri, mind igazságos volna. Csak ennyit voltain bátor megjegyezni. Hanem ha már felálltam, legyen szabad a tárgyhoz is pár szóval hozzá szólanom (Halljuk!) s erre meg az igen t. ministerelnök ur adott alkalmat. Én tudom, mert jól ismerem az igen t. ministerelnök urat, hogy semmi szándéka nem volt, midőn ezen oldalhoz (A haloldalra mutat) szólt, hogy átterelje innét a nyájat; tudom, hogy nem az volt szándéka; hanem mégis, miután ő előhozta a régi dolgokat, mikor még egy párton voltunk: engedje meg nekem is az igen t. ministerelnök ur azon viszonynál fogva, melyben mi

; egykor, — ő mint vezér, én mint közkatona egy zászló alatt szolgáltunk — hogy ón is felkérjem valamire az igen t. ministerelnök urat. (Halljuk \) Meg fog engedni, hogy én — nem mondom hogy ő, hanem én — azt hiszem, hogy a fusiónak létoka megszűnt, megszűnt pedig az én nézetem szerint, ellenében Tóth Vilmos t. képviselő urnák, azért: mert nem teljesíthették azon programmot, melyet felállítottak, t. i. abból a két pontot, — nem is említem azt a közigazgatási dolgot, mert hisz abból nem lesz semmi sem ; (Derültség) — hanem azt a kettőt, t. i. a pénzügyet és — melyik is a másik? (Nagy derültség), — igaz, a vámügyet. Tehát megszűnt a létok, mert hisz kérem méltóztatnak beszélni itt igen sokszor, hogy így rendezzük a pénzügyet, meg amúgy és már gyarapodunk és közeledünk a megoldáshoz ; de méltóztassanak megengedni, ezt csak itt méltóztatnak mondani; de ha én történetesen ugyanazon egyénekkel ott kün összejövök : soha sem hallottam azt egytől sem, (Derültség) hogy ezen alapokon Magyarország pénzügyeit rendezni lehessen ; és tessék elhinni, Magyarországon egy embertől sem hallottam, hogy erősen meg volna győződve, hogy ezen alapokon az ország pénzügyeit rendbe lehetne, vagy valaki rendbe tudná hozni. Lehet, hogy ez csak az én vélekedésem, de a fusió létoka megszűnt. Továbbá, mert nem lehet egyezkedni, s megvallom, hogy nem hiszem, hogy valaki oly bátor volna, hogy azok után, a mik ott történtek: az egyezkedést az osztrák kormánynyal kezébe vegye ; s így, miután a fusió létoka megszűnt, kérdem: vajon az igen t. ministerelnök ur — már engedjen meg, de én nem akarok senkit sem sérteni, hanem itt igaz az a deák mondás „pars pro tető", mert akár a ministeriumot, akár a pártot veszem, csak ő intézkedik, — miután az igen t. ministerelnök ur úgyis világosan kijelentette, hogy elveit nem adta fel, hanem csak felfüggesztette : nem látja-e eljöttnek az időt arra, hogy azon elveket ismét leakassza? (Derültség.) Tessék elhinni az igen t. ministerelnök urnák, hogy ő is tapasztalhatta, én meg igen régen tapasztalom, hogy most is igaz a régi nóta: „Nincsen ebben semmi virtus?" Pártolom Simonyi Ernő határozati javaslatát. (Derültség.) B. Bánhidy Béla: T. ház! Csak röviden az igen t. ministerelnök úrhoz lesz néhány szavam. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy mi, t. i. én és igen t. elvtársaim megígértük volna azt, hogy a vám és bankkórdósen kívül minden egyéb kérdésben a kormányt támogatni fogjuk és pedig hűségesen. Én bátor leszek az igen t. ministerelnök ur figyelmét felhívni azon nyilat-