Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

2S2 190. országos ülés deczember 14. 1876. kozatra, melyet ezen párt akkor kibocsátott, midőn a szabadelvű pártból kilépett. Ott meg volt világosan mondva az, hogy igenis mi a bécsi egyességet el nem fogadjuk; de minden egyéb kérdésekben függetlenül akarunk és fogunk eljárni. (Helyeslés a független szabadelvű. •párt részéről.) Ez volt a mi nyilatkozatunk, mely, ugy látszik, hogy az igen t. ministerelnök ur figyelmét akkor kikerülte. Ezen nyilatkozat alapján állunk ma is: inert igenis mi nyilatkozatainkkal inconsequentiába esni nem akarunk és nem fogunk. (Hdyeslés a független szabadelvű párt részéről.) Szemünkre veti továbbá a t. ministerelnök ur, hogy mi a jelenlegi nehéz viszonyok közt a bel­viszályok és fenyegető külpolitikai helyzet nyomása alatt a kormányt megbuktatni akarjuk. A bei­viszályokra megjegyzem , hogyha itt csakugyan aggodalmas a helyzet: annak oka nem mi vagyunk ; hogy az igen t. kormány annyi hosszú alkudo­zások után a bécsi kormány nyal egyetértésre jutni nem birt: ennek oka szintén nem mi vagyunk. A mi a külpolitikai helyzetet illeti, arra nézve, a mennyiben az monarchiánkat illeti, itt lehetnek sérelmeink; de hogy minő külpolitikát akar c monarchia követni: arról biztos tudomásunk nincs ; mert az igen t. kormány mindeddig titkot csinál abból, hogy külügyeink minő irányban fognak vezettetni és itt megjegyzem, hogy igenis eljöhet az az idő ós lehet rá alkalom, hogy mi épen azért óhajtjuk a kormányt megbuktatni, mert oly külpotitikát akar inaugurálni, melyet mi az ország érdeke szempontjából elítélendőnek tartunk. T. ház! A jelen kérdésben az én és elvtár­saim helyzete igen tiszta, világos és egyszerű. Mi nem fogadjuk el az egyességet sem ina, sem máskor, tehát azon kormány iránt, mely ezen egyességet megkötötte, vagy megkötni szándé­kolta, mely ínég ma is a májusi stipiüatiót alap­ján áll: mi ezen kormány iránt jelenleg a bizalmi kérdés felvetésénél bizalmunkat nem nyilvánít­hatjuk. Én igen nagy tisztelettel viseltetem az igen t. ministerelnök ur hazaüas meggyőződése iránt, habár abban a jelen esetben nem osztozhatom; de egyet megkövetelek a ház minden igen tisztelt tagjától, a kormány igen t. tagjaitól és külö­nösen a ministerelnök úrtól: hogy ne követeljen a mi pártunktól oly eljárást, melynek tisztessó­gessége iránt a hitet megrendíthetné, hogyha mi máskép járnánk el e hazában és szóles Európában. (Ugy vaui a független szabadelvű párt részéről.) És most, mielőtt bevégezném rövid felszóla­lásomat, még egy felhívást vagyok bátor intézni a t. ministerelnök úrhoz. Ő t. i. a felirati vita alkalmával azt mondta: ha nem sikerülne Ausz­triával a vám- és bankkérdést Magyarország érde­keinek megfelelőleg megoldani: akkor ő igenis elérkezettnek látná az időt, hogy a törvényes térre lépjen. Tegye ezt a ministerelnök ur ma, ós mi az igen t. kormányt teljes erőnkből, egész oda­adással támogatni fogjuk. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Nem szándékozom beszédet mon­dani, hanem ismét helyre kell, hogy igazítsam szavaimat: ugyanis annyiban, hogy azt, a mit én mondtam s a mire előttem szóló képviselő ur hivatkozott, nem mondtam pártról, hanem mond­tam annak egyes tagjairól, tehát ezzel szemben a párt-nyilat kozát nem czáfol meg s utalhatok a házban tett nyilatkozatra, mely igazolja állításomat s e mellett számtalan azon időben privátkörben tett nyilatkozatokra; tehát én azt, hogy párt részéről történt a nyilatkozat: egyátalában nem mondtam. Ha megengedi a t. ház, még egy felhívásra felelek és egy felvilágosítást kérek én is. A mi az előliem szólott t. képviselő ur fel­hívását illeti, kit biztosithatok róla, hogy legke­vésbbé vagyok az, ki bárkinek jó s hazafias szán­dékát kétségbe vonja, ha legellentótesebb nézetben vagyok is vele : mondom, felhívása folytán kinyi­latkoztatni kívánom, hogy épen azért, mert min­denkinek kötelessége azt tenni, a mi meggyőző­dése szerint a haza érdekében fekszik, nekem is kötelességem bármely lépést csak akkor tenni, mikor az meggyőződésem szerint a haza érdeké­ben fekszik és addig, bármennyire szólittassam is fel másra: ezt nem teszem, legyen a következ­ménye reám nézve bármi. (Helyeslés a középen) Ez felvilágosításul a felhívásra. A mire pedig én kérek felvilágosítást, az t barátom Eagályi Nándor képviselő úrra vonat­kozik. T. barátom megemlékezett azon időről, mikor még egy párton voltunk és a mikor valóban sok jó időt töltöttünk és fölemlítette, hogy vessünk véget a dolognak, a mint monda, hogy ismét fel­függesztett elveimet vegyem elő. Csak egyet sze­retnék tudni és ez az, hogy arra, hogy hozzá ismét közelebb álljak: hová kellene mennem. Egy időben külön ültünk egymással szemben ellenkező irányban; azután ültünk együtt: most megint ülünk szemben igy ellenkező irányban. (A szélső balra mutat.) Nem tudom, a három közül: melyik­hez csatlakozzam? (Élénk derültség.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tanácskozást holnap délelőtt 10 órakor fogjuk folytatni, az osztályokat pedig kérem, hogy a legközelebb be­nyújtott három kereskedelmi szerződést holnap délután 5 órakor tárgyalás alá vegyék. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 órakor.)

Next

/
Thumbnails
Contents