Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

230 190. országos ülés deczember 14. 1876. statálom, hogy általános nézet szerint, mindazok szerint, a mik megjelentek a nyilvánosságban: ma nem áll ugy a kiegyezés ügye. nem oly kedvezően, mint állott ezelőtt igen rövid idővel. Meglehet, hogy később jobbra fog fordulni, meglehet, hogy előnyösebb feltételek fognak kivivatni ; de ma nem ugy áll a dolog. De azért az én t. barátom mégis bizalommal viseltetik a kormány iránt. A bizalom t, ház, olyas valami egyéni dolog, mint a szinek érzéke, az egyik látja a vörös szint, a másik nem, e felett vitatkozni nem lehet. JT. képviselőtársam bizalommal viseltetik. Megmondotta : miért. En ugyanazon okoknál fogva, én is megmondván : miért, nem viseltetem bizalommal a jelenlegi kormány irányában. Legyen szabad már most csak igen röviden egy pár megjegyzést tenni arra, a mit a t. ministerelnök ur méltóztatott mondani. A t. ministerein ök ur egy nagyon szerény állítást mondott, a melyet én a legnagyobb készséggel aláírok. Szerénynek mondom, mert azok után, a miket épen ezen kormánytól az országnak nagy része várt, — nem mi, hanem az országnak nagy része — ezen állítást ma már mindenesetre szerénynek kell neveznem. A t. ministerelnök ur t. i. azt mondta, hogy oly súlyos viszonyok és körülmények között, a milyenek beállottak, — és itt is nem a szavakra fektetem a súlyt, hanem az értelemre — elég már most az, ha egy kormány legalább a hanyatlás fokozatát megakadályozta. Igenis: nagyon elég, nagyon sok; de nem elég és nem sok azon kormánytól, a melynek létrejöttét az ország épen azon szempontból tette lehetségessé, hogy ne a hanyatlást tartsa föl, hanem a kibontakozást hozza létre. Tehát mondom, egy nevezetes nyilatkozata a t. minister urnák, a melyet igenis megjegyzek, s azt hiszem jó lesz elfogadni és tudomásul venni. A t. ministerelnök ur azután a különböző ellenzékekhez fordult. Hogy mit mondott a többi ellenzéknek, arról nem szólhatok; de a többi között azon ellenzéknek is, a melynek én tagja vagyok, azt mondta: igen természetesnek találja, hogy nem szavazhatjuk meg az appropriátiót: mert hisz nem vagyunk akadékoskodó ellenzék. En nagyon értem ezen czélzásnak élezés élét. és miután én magam sem vagyok ellensége az éleznek, még ha saját rovásomra történik is: én is igen jól mulattam és nevettem rajta, hanem talán mégsem egészen ugy áll a dolog. En azt hiszem ós ismétlem: ez egyéni vélemény, melyben lehetnek eltérések, hogyha akadékosak voltunk is bármikor: a jelen ülésszak alatt aligha érdemeltük meg e vádat. (Helyeslés a jobbfelöl.) — Mi megszavaztunk több dolgok között egy költségvetést is az országnak; igaz, hogy nem a kormánynak. Ez meglehet, hogy a kormánypárt részéről igen finom distinctiónak vétetik, de hát ez már parlamenti szokás, főkép azon hires államban, melyre annyiszor szoktunk hivatkozni, mi megszavaztuk az országnak és tartózkodtunk az egész budgetvita alatt felderíteni bizonyos sérelmeket, tartózkodtunk rámutatni bizonyos sebekre és kíméletlen ujjal érinteni némelyeket, a melyek az országra nézve igen károsak lehettek volna Való, hogy e mellett megemlitsük azt is a legszelídebb módon, hogy nem láttunk lehetséget a kibontakozásra ezen az utón, és miután a kormány ezen az utón halad: mi nem viselhetünk bizalommal a kormány iránt. Ha ezt méltóztatnak akadékoskodásnak nevezni : ám legyen. De ha akadékoskodunk az appropriatiónáL mi arról nem tehetünk. Ha a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése akadékoskodás : akkor a t. ministerelnök ur állítása szerint a bizalom vagy bizalmatlanság nyilvánítása nem lényeges dolog. Meglehet, hogy abban is igaza van: mert oly nagy pártra támaszkodik, hogy a mellett minden bizalmatlanság eltörpül. Es ezt éreztette is velünk a ministerelnök ur, miután azt mondta, hogy értené azt, ha elég erősek volnánk, hogy megbuktassuk a kormányt. Ha elég erősek volnánk, hogy megbuktassuk a kormányt : nem vártuk volna e pillanatot, hanem rég megbuktattuk volna. Mi nem vagyunk elég erősek arra; de azt hiszem, hogy soha sem leszünk mi, sem más ellenzék elég erősek, ha épen a legfontosabb kérdést-kben mindig meghajlunk a viszonyok súlyának nevezett phantom előtt. Ezt mi nem tehetjük és azért mikor bizalmatlanságunkat kifejezzük, az által, hogy azt akadékoskodásnak nevezi a ministerelnök ur: nem fogjuk eddigi magunktartását feladni; nem fogunk ezentúl sem akadékoskodni s nem nyulunk kíméletlen kezekkel azon sebekhez, a melyek csak az országnak fájnak, de nem a kormánynak. Es miután én ezeknél fogva csakugyan nem viseltethetem bizalommal a kormány iránt: a pénzügyi bizottság javaslatát nem is fogadhatom el. (Helyeslés szélső a jobb fel Öl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! En csak szavaim helyreigazítása végett szólok. Teszem ezt is csak azért, miután a t. képviselő ur kifejezte beszédében, hogy azon mondásomat, melyet helyreigazítani kívánok, megjegyzi magának a jövőre nézve. Ezért akarom azt helyreigazítani. En mondtam, hogy bizonyos viszonyok közt elég, ha egy kormány a hanyatlást megakasztja ; igaz, de nem esak ezt mondtam. En azt mondtam: nem ismerem el, hogy határozott előlépés, előhaladás ne lenne: de még ha nem volna is, sokszor elég a hanyatlás megakadályozása. Ragályi Nándor: Az előttem szólt igen t. képviselő ur — nem a t. ministerelnök ur ne-