Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

222 190. országos ülés deczember 14. 1876, Ugyanezt mondhatnám t. ház az adókezelést táxgyazó eljárásra nézve is. Hiszen alig másfél hónapja annak, hogy a törvény órtelmébeni adókezelés és ellenőrzés körüli eljárás életbeléptettetett, és én nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonja azt, hogy már is tapasztalható a kedvező hangulat, már is mutatkoznak jelenségek arra, melyeknél fogva bizton föltehetjük, hogy az eddigi visszaéléseknek útja lesz vágva, és tovább haladva ez utón, azok végleg meglesznek szüntetve. A bankkérdósről és a vám s kereskedelmi szövetségről nem szólok; azon álláspontot, melyet e kérdéssel szemben én is elfoglalok, és azon indokokat, melyek reám nézve irányadók, Tóth Vilmos t. képviselőtársam elég világosan körvonalozta. Csupán megjegyzem Simonyi Ernő t. képviselőtársamnak határozati javaslatával szemben, hogy már azon izgatottság, azon lázas ingerültség, melyet a mi kormányunk által elfoglalt álláspont a Lajtán túl előidézett: legnagyobb bizonyítéka annak, hogy kormányunk elment a legszélsőbb határig, és megtett mindent, a mit emberileg tenni lehet. És Simonyi Ernő t képviselőtársam a Magyarország ós Austria közti jó egyetértést és békességet akarja helyreállitani: akkor midőn azt mondja, hogy nem kellett itt a kormánynak megállapodni, hanem egy vonallal tovább kellett mennie, tehát az önálló vámterületet felállítania. És ezzel akarja ő a jó egyetértést Magyarország és Ausztria között helyreállítani?! T. ház! Csak azt akartam eonstatálni, hogy a kormány ezen rövid idő alatt mindazt megtette, a mit emberileg megtenni lehetett, programmjának minden tételét ez időig csak nem betűszerint beváltotta, s nekem nincs semmi okom, s egyikünknek sem, kik e párthoz tartozunk, hogy ezen bizalmunkat, melynél fogva a kormány férfiai körül sorakoztunk, csak távolról is megingatva lássuk. Sőt ellenkezőleg, ezen bizalom tetemesen szilárdult azon tapasztalásunknál és azon meggyőződésünknél fogva, hogy a mit a t. kormány ezen rövid idő alatt kivitt: ennél többet senki e házban és e házon kivül kivinni képes nem lett volna. Ezek után t. ház, Simonyi Ernő t. képviselő társam azon állítására kívánok reflectálni, melynél fogva ő azt mondja, hogy ez harmadik költségvetése a jelen kormánynak. Engedelmet kérek, hogy rectifieáljam ezt. Talán csak a második költségvetés ez. Mert hiszen azt az első költségvetést, melyet elődétől átvett, és melynek épen tárgyalása folyamán lépett a kormányra, esak nem fogja ezen kormány költségvetésének tekinteni. Hiszen ez a tényekkel ellenkező állítás volna. Az első költségvetést a kormány szeptemberben, a kormányzás 5—6-ik hónapjában terjesztette elő; ezt sem vehette,, a képviselő nr igazságosan azon kormány oly költségvetésének, mely már szigorú bírálat tárgya lehetett volna. Hiszen a rendszernek megfelelőleg, a melynek alapján a kormány a költségvetés reformálását a sulyegyennek helyreállítását elvállalta : az ezen rendszerbe illő törvényjavaslatok csak a következő télen jöttek a ház elé, és alig néhány hónapja, hogy ezen törvények életbe léptek. Ez tehát a kormánynak valósággal olyan első költségvetése, a melyre nézve a bírálat szigorú mórtéke alkalmazandó. Sőt tovább megyek, mert ha csodát nem akar művelni a képviselő ur. —pedig ő sem tud csodát tenni, — alig lehet kívánni, hogy alig néhány hónap alatt az eredmény, az állami egyensúly helyreállítására irányzott törekvés ezen költségvetésben már minden tételben észlelhető legyen. A mit Földváry képviselőtársam mondott, arra nézve csak kettőt jegyzek meg. Azt moudá a t. képviselő ur, hogy elhagyta a törvényes tért, ós hogy a törvényes tér elhagyása megboszulja magát. Óhajtottam volna, hogy a képviselő ur ez állítását be is bizonyította volna. Felteszem róla, hogy hiszi és akkor, ha hiszi ezen állítását: akkor engem meglepett, hogy a képviselő ur megelégedett azzal, hogy a kormánynak bizalmatlansági szavazatot nyilvánítson; mert ez esetben elutasithatatlan kötelessége lett volna azon kormánynak, mely a törvényes alapot elhagyta, a költségvetést nem megszavazni, de a vád alá helyezést indítványozni. Azt is mondta t. képviselőtársain, hogy midőn Magyarország államisága veszélyeztetve lesz: akkor ő és pártja ismét a kormány körül fognak sorakozni és a kormány rendelkezésére állani. Én nem tudom, hogy mikor látja eljöttnek lenni az időt a t. képviselő ur, hogy Magyarország államisága veszélyeztetve lesz V vagy bevárja-e azt a pillanatot, midőn talán Buda várát fogja bombázni az ellenség ? Vajon nem látja-e elég komolynak a jelen pillanatot arra, hogy gondolkozzék e pillanatban azon eshetőségről, hogy Magyarországnak államisága még veszélyeztetve is lehet, akár a belügyeket, akár a keleten tornyosuló felhőket tekintsük is. Mindenesetre elég komoly pillanat ez arra, hogy Földváry és pártja ez igéretöket beváltják. Azt hiszem, hogy bár nincs e pillanatban Magyarország államisága veszélyeztetve ; de megeshetik, hogy azon pillanat talán nincs messze, legalább könnyen jöhetnek ilyen eshetőségek. Nagyon késő dolog az, ha egy égő ház oltására akkor sorakozunk: a mikor már 1 egerősben lobog• nak a lángok. Azt hiszem, hogy a hazafi kötelessége akkor sorakozni, mikor a veszély közeledik, s e veszély nagyon közel van. Elfogadom a költségvetési törvényjavaslatot. (Helyeslés a középen.)