Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-190
190. országos Ülés deczember 11. 1876. 22S Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljukl Halljuk!) Mindössze is nem sok az, a mit ez alkalommal mondani szándékozom. {Halljukl) Nem sok azért, mert én legalább részemről mindazon nagy fontosságú tárgyakhoz nem kívánok szólni, a melyek itt egyik vagy másik képviselő ur által előhozattak. Ezekre vonatkozólag legfölebb is némely ellenünk emelt vádra kívánok reflectálni a nélkül t hogy magának a dolognak lényegébe belemennék, mint a mely azt gondolom, hogy ma, midőn azon tárgyak napirenden nincsenek, eredményre, egyébre, mint az időnek elvesztegetésóre nem vezethet. (Helyeslés a középen.) És itt legelsőben is az én t. barátom Földváry Mihály képviselő ur állításaira kell refleetálnom. (Halljuk! Halljukl) A t. képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy a kormány feladta az ország jogát; a t. képviselő ur azt mondja, hogy a kormány megsértette a törvényt, a mely az országjogát biztosítja; tette pedig mindezt a vám-szövetségre és a bankügyre vonatkozó tárgyalások alkalmával akkor, midőn a t. ház előtt májusban megismertetett alapokat elfogadta Én, t. ház, nem hiszem, hogy valaki azt állithassa, hogy a kormány vagy az ország, ha valamely jogának gyakorlatára nézve szomszédjával egyezkedik és ezen egyezség alapján akarja bizonyos számú évekre érvényesíteni érdekeit: ez által már a jogot feladta vagy a létező törvényt megsértette volna. De még ezt nem is tekintve, ha az én t. képviselőtársam ellenkező nézetben van, nagyon csodálkozom, hogy erre ily sokára jött rá. Emlékeztetem t. barátomat és sokakat azok közül, a kik mint elvrokonaim most bizalmukat tőlünk megvonják, hogy midőn a kormány nyilatkozott aziránt, hogy mennyire ment a bank- és vámszövetség kérdésében: ők határozottan állították és vitatták, hogy igenis ezen kérdésekben nem mehetnek a kormánynyal, de minden egyébben meglehet, hűségesebben fogják támogatni megmaradt pártjánál. (Nagy mozgás balfelb'l. Elénk helyeslés a közéfen. Igaz! Ugy van!) Paczolay János: Sohase mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek. nem mondtam, hogy azon t. pártnak minden tagja nyilatkozott igy, hanem hivatkoztam arra a képviselő úrra, a kinek beszédére az imént feleltem és arra, hogy többen nyilatkoztak igy. [Elénk helyeslés és derültség a középen.) Már most vagy van jogfeladás és törvénysértés, s akkor csodálkozom, hogy a t. képviselő urak akkor azt az állást foglalták el, melyet jeleztem ; vagy nincs, a mint hogy nincs s a mint hogy ők is akkor igy látták a dolgot, mert tévesztett politikáról, de nem jogfeladásról szólottak: akkor pedig engedjék meg, de annak, a mit akkor nem láttak magok sem. annak minden ujabb közbejött esemény nélkül, a mely erre vonatkozhatnék, mert hogy a kormány most is azon az alapon áll, ezt ma is nyilvánította: annak — mondom — előtérbe tolása lehet minden, lehet keresett indok a bizalmatlanság nyilvánítására, de ennél több — nem akarom mondani, más mi lehetne •— semmi viszonyok között nem lehet. (Élénk helyeslés a középen.) Hogy hazánk mai viszonyai elég kedvezők-e arra, hogy indoko,t keressünk ott, a hol nincs, a bizalom megvonására ? a felett határozzanak a t. képviselő urak magok. (Élénk helyeslés a középen.) Igaza van t. barátomnak az érzelemnek nem szabad a politikában szerepelni, talán inkább mondhatnám, hogy nem kellene szerepelnie; mert nyomait ennek mind nálunk, mind másutt, minduntalan felleljük; de abban már nincs igaza, hogy az nem esik latba , hogy nehezek voltak a viszonyok; mert ha valaki bár egyes embernek, bár valamely kormánynak eljárását igazságosan és nem pártszempontból bírálni akarja, midőn ez eljárás fölött itél: az egyszerű igazság követelménye okvetlenül az, hogy a viszonyokat is megfontolja, melyek között azon kormány működését megkezdette. (Helyeslés a középen.) Sok, a mi hiba, a mi mulasztás, a mi megbocsáthatlan vétek, bizonyos viszonyok között, az igen természetes következményévé válik a nehéz, a másféle viszonyoknak , és sok, a mi mulasztást jelezne az eredmény szempontjából könnyebb viszonyok között, eredménynek is elég akkor, ha a viszonyok nehezek voltak. (Élénk helyeslés a középen) Még ha igaz volna is azon vád, hogy, mint állítják, három, mint reetifíeálták másfél év alatt a kormány a pénzügyek terén előlópóst mutatni nem tud, a mi, hogy nem igaz, sokszor ki lett mutatva; de vannak oly viszonyok, melyek között, ha valamely állam pénzügyi és gazdászati viszonyai hanyatlásnak indultak, egy vagy másfél évi működésnek az is elég: ha ezen hanyatlás továbbfoíyama meggátoltatott, hogy megkezdődhessék azután az előlépés. ítéletet hozni tehát ugy, hogy kimondjuk azt, hogy figyelembe nem veendő, vajon nehezek voltak-e a r körülmények: igazságosan senkinek nem lehet. (Élénk helyeslés a középen.) T. ház! A mi Simonyi Ernő t. képviselő urnák beszédjét és indítványát illeti, a t. képviselő ur és mindazok, a kik ezen a téren a kormányt megtámadják, azon kezdik, — s ezt hallottuk már a nyár folyamában, hallottuk a budget vita folyamán, halljuk minden alkalommal, — hogy a kormány oly egyezségre lépett, a mely rosszabb, mint az eddigi helyzet. Simonyi Ernő: Ma nem mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: Ma nem; de máskor tetszett mondani, és ezt mondták a budget vita alatt folyton.
