Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-180
16 180. országos Illés deezeinber 4, 1876, nyeges tényezője ez is, hogy egymást megértsük. Érdekében áll ez mindegyik nemzetiségnek. Es ezen egymást megértés, ép oly polyglott országban nagy mérvben eszközölhető az által: ha van egy államnyelv, mely valamennyi polgár ért, és a mely összekötő kapocsul szolgál a különböző népfajok között {Élénk helyeslés és éljenzés.) Helfy Ignácz:T. ház/ Midőn a közoktatásügyi táreza átalános vitatásánál felszólalok, bátor leszek a t. ház engedelmével egvuttal azon indítványt is kifejteni, melyet az alapok és alapítványok tárgyában benyújtani szerencsés voltam. Én azt hiszem, midőn igy eljárok: az időkímélés érdekében járok el, nehogy e miatt két vita legyen. Mielőtt azonban azt tenném, kötelességemnek tartom átalánosságban a közoktatásügyi táreza, illetőleg e táreza mikénti vezetésére néi'.ve néhány átalános megjegyzést tenni; úgyszintén érinteni, habár rövid szóval is azon fontos határozati javaslatot, melyet Irányi t. barátom benyújtott és mely a túlsó oldalról némi ellenzésre talált. Mindenekelőtt köszönetet mondok a t. mintatér urnák, hogy szives volt ezúttal az általános budgetvitában tárezájára vonatkozólag a maga részéről egy — bár rövid beszéddel megnyitni. 0 azt mondta: Sokan talán ezt fölöslegesnek fogják találni. Magam íészéről elismerem, hogy ezt nem találom fölöslegesnek. Ily fontos tárczánál, mint ez, amelyet épen a jelenlegi mintatér ur már annyi év óta kezel: ez igen helyes és. igen természetes, hogy ő maga érezte mintegy kötelességéi annak, hogy elmondja egyszer a nemzetnek, hogy minő szellem vezérli őt e táreza kezelésénél. Az igaz, hogy ezt nem igen fejtegette, és hogy maga azzal fejezte be beszédét, hogy a mit mondott, az inkább az ő eljárását jellemzi; anynyiban igaz jellemezte, hogy beszédében a t. mintatér ur, mint rendesen, igen nervosus volt és nagyon haragudott. Haraggal kezdte; panaszkodott azért, hogy tárczájával szemben, mi nem tudom tulajdonképen kiket értett, — tehát az egész ház. mindent kicsinyel, roszal; pedig ha van szakministerium, melynek nincs oka e házban panaszkodni, az bizonyára a közoktatási mintaterium, mert hisz első alakulása óta az egész ház minden oldaláról úgyszólván egyhangúlag a lehető legnagyobb lelkesedéssel támogatta ezt. Ha némelykor volt is panasz ez oldalról: az sohasem volt azért, mert igen sok költetett; hanem ellenkezőleg akárhány indítványt hozhatnék föl, a mikor ép ez oldalról több költséget hoztunk javaslatba. Tehát mondom e panasz átalában alaptalalan és a t. mintatér ur haragjának okát egész másutt kell keresnem. A. t. mintatér ur átalánosságban e táreza vezetésére nézve két dolgot mondott, a mi szerintem kiváló ügyeimet érdemel. Az egyik az, hogy ő a legnagyobb költséget a legfelsőbb oktatásra fekteti Ezt több izben hangoztatja a f. mintatér ur, egyébiránt tanúskodik erről maga a költségvetés, mert mig egyrészről a népnevelési^ szánt összeg évről-évre fogy ; ellenkezőleg a legfőbb intézetekre évről-évre nagyobb összegeket költünk. A t. mintatér ur ezt azzal indokolta, mert meggyőződése szerint ahol nincs kifejlett egyetemi legfelsőbb oktatás : ott nem lehet jó népoktatás sem. Szerinte a tudomány ugy jő, mint a napsugár felülről. Én a bizottságban és a házban is kimondottam és ismétlem, hogy e felfogásban egyátalában nem osztozom. Méltánylom, becsülöm én a legfelsőbb oktatást, és szívesen hozzájárulok szavazatommal azon áldozatok hozatalához, melyekre a nemzet koronként felhivatik: de előnyt adni annak az oktatásnak, vagy épen a népnevelés és középtanitás rovására emelni a legfelsőbb oktatást, ezt correct eljárásnak nem tartom. A tudomány terjesztésének eszköze sem nem tölcsér, a melyen felül azt beletöltsék és alul odamegy,, a hová kívántatik ; sem nem hátultöltő fegyver, melyet alulról töltenek. Annak ép ugy, mint a melegnek egyszerre kell átkarolni a nép minden rétegét és egyidejűleg kell előmozdítani ugy az egyiket, mint a másikat. Én csak annyit tudok, hogy a legmagasabb tudomány a világon ép ugy az „a b c"-én kezdődik, valomint a legmagasabb mathesis az „ egyszeregy "-en. Tehát minden esetre az alapot le kell fektetni. Engedje meg azonban a t. mintatér ur, hogy megmondjam, hogy az ő véghetetetlen szeretete a legfelsőbb oktatás, az egyetemi oktatás iránt nem ezen fennen hirdetett elvben rejlik. Én ezt egész nyíltan kimondva, egyebekben látom. Ha én nyugodtan vizsgálom: mikép folyik a mi egyetemi oktatásunk, mikép történnek ott a kinevezések és sok egyebek, miként később lesz szerencsém érinteni: azt látom, hogy szereti az egyetemet, mert ott lehet leginkább elhelyezni bizonyos kedvencz embereket. (Mozgás.) A tapasztalás azt mutatja, hogy a mi egyetemünk, egyátalában felsőbb tanintézeteink mint bukott mintaterek és incompatibilissé lett ministertanácsosok nyugdíjintézete. A mint volt mintatér tanácsos számára nem találtunk helyet: azonnal kineveztetik egyetemi tanárrá-. Most is láttuk nem régen egy ministeri tanácsos lett egyetemi tanárrá kinevezve. (Somssich Pál közbeszól: Magántanárrá.) Ezt hosszasabban nem kell indokolni. A második, a mi a minist er urat vezérli, engedje ineg, hogy, azt is nyíltan megmondjam : — a párt szellem. Én egy országban sem láttam azt, a mit épen ezen tárczánál tapasztalunk, hogy t. i. az irodalom és a tudomány confiscáltassék egy párt számára. Az sehol a világon nincsen igy."
