Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-180

160. országos Illés deczember 4. 1876. 11 {Helyedé* a széhö balon.) Az egész ministersége alatt nem fog a t. minister ur példát mutatni, hogy oly embert nevezett volna ki, a ki nem az ö" politikai-pártjához tartozik. Emlékezünk rá mindnyájan, hogy volt köztünk egy igen jeles szakférfiú, a kinek szaktudományát elismerte egész Európa és daczára annak, hogy az egyetemi tanácsa is javaslatba hozta azt, hogy a boldogult Horn Ede neveztessék ki egyetemi tanárrá: az még sem neveztetett ki, mert az ellenzék padjain ült. Es ezen szellem uralkodik mindenütt, irodalmi társulatokban és tudományos társulatokban, mert ezeknek szelleme olyan, milyent a minister ur ad. Én sajnálom, hogy az egyik, a kiről szólani akarok, nincsen jelen, tehát az igazságot nem mondhatom ki ugy, mint azt szemben kimondanom lehetne. Mi hozzájárulunk és pedig évenkint az akadémiának ós sok más társulatnak fentartásához. Nevezzen azonban nekem a minister ur esetet, hogy ezen társulatokba más jutott volna r be, mint a kormány-pártnak embere. (Trefort A§crston közoktatásügyi minister közbe szól: nincs befolyásom arra!) Engedje meg a t. minister ur; de erre befoly asa van a minister urnák. Avagy kérdem : nem igaz-e, hogy olyan embereket, mint Irányi Dániel és Simonyi Ernő t. képviselő társaim, megilletné bizonyos hely a tudomány és irodalom terén, nem is említve fel azt, hogy a külföldnek legcivilisáltabb országaiban közelismerést tudtak maguknak kivívni és nemcsak egyes concret kérdésekben tűntek fel, melyek magukban véve is eléggé igazolják előbbi állításomat Ha Irányi Dániel t. képviselőtársam nem is tett volna egyebet, minthogy megírta a legcivilizáltabb nemzet számára a magyar szabadságharcz történetét; ha Simonyi Ernő nem is tett volna egyebet, minthogy lankadatlan tizenöt évi munkásságával a Rákóczy-irodalmat annyira gazdagította : akkor is nem illené-e őt meg egy ily megtiszteltetés ? Önök azonban mindazt, a mi csaK egy garas jövedelemmel van is összekötve: a maguk embereinek juttatják s magát az irodalmat és tudományt is a párt eszközévé tették. (Helyeslés a széhö baloldalon.) A t. minister ur. miután jól kiöntötte haragját, azután kimondotta azt, hogy nem tudom, milyen szerencsétlenségnél fogva, a magyar nemzet, mint ilyen sehol sincsen gratiáj álban, így például a ministeri székből kijelentette sajnálatát a fölött, hogy a magyar nemzetben, nem is egyes osztályaiban — nincsen meg a kellő érzék a művészet iránt, sehogy sem akar

( gyökeret verni ezen érzék a magyar nemzetben. Én nem engedhetem minister urnák a jogot, azon székből a nemzetet igy megbántani; először, mert az állítás nem való ; a magyar nemzetben van érzék a művészet iránt KÉPVH. NAPLÓ 1875-78 IX. KÖTET. és ha még nem átalánosodott el : az részint a múlt szerencsétlenségben rejlik, részint azon átalános szellemben, mely európaszerte uralkodik. A minister ur nem idézhet a jelen korból egy országot sem, melyben a művészet valami rendkívüli módon virágoznék; a mennyiben pedig virágozik, engedelmet kérek, a magyar nemzetnek nincs oka szégyenleni magát, a mely adott Európának a festészet terén egy Munkácsyt, a szobrászat terén egy Izsót, a zenészeiben Lisztet, egy Joachimot. Egy ily nemzetnek nincs joga a ministernek szemére lobbantani, hogy nincs érzéke a művészet iránt. Ebből csak azt látom t. ház, hogy daczára annak, hogy annyi év óta ül a minister azon a széken: még sem hal ki belőle azon publicista, ki a magyar nemzetet barbárnak nevezte. (Derültség a szélső balon.) T. ház! Nagyon sok észrevételem volna még ezen tárczára ; hanem miután nagy fontosságú azon indítvány, melyet indokolni akarok, csak néhány megjegyzést akarok tenni azokra, miket egy előttem szólott t. képviselő ur elmondott, s ezután röviden jelezni fogom álláspontomat Irányi képviselőtársam határozati javaslatával szemben. Megjegyzésem Borlea képviselő urnák szól, ki panaszkodott, hogy a magyar nemzet nemcsak nem mozdítja elő a román nemzet culturáját, hanem egyenesen elnyomja azt. Engedelmet kérek, én mint erdélyi ember azon helyzetben vagyok, hogy megmagyarázhatom neki, hogy miért nem halad előre az oláh civilisatio ? Ha a magyar nemzet előre haladt a müveitségben : ezt köszönheti azon áldozatoknak, melyeket hozott, és azt hiszem, hogy ő a magyar történelemben jártas annyira, hogy ezt onnan tudhatja. Ha voltak múltban a jeles iskolái, ezt köszönheti az egyesek és a társulatok áldozatkészségének. Utánozzák a románok példánkat és én nagyon fogok örülni, ha előrehaladnak a civilisatio terén. De mikor azt látjuk, hogy pl. megalakul Erdélyben egy romáu irodalmi társulat kis részvényekre alapítva, de nem akad elegendő román, hogy azt felkarolja ugy annyira, hogy azon két magyar ember, a ki ezen társulatnak tagja, sokkal többel járult azon társulat létrehozatalára, mint a románok összevéve: akkor azt hiszem, nincs oka a képviselő urnák panaszkodni. Méltóztassék neki elolvasni, hogy miként alakult a magyar tud. akadémia és e két tényt összehasonlítani, és azután vonja kérdőre saját nemzetiségét: hogy mért nem halad előre'? Irányi t. képviselőtársamnak határozati javaslatára annál kevesebb mondanivalóm van, mert azt hiszem, hogy azon remek beszéd után, a melylyel ő azt indokolta és azon hathatós támogatás után, melyben Hegedűs László képviselő ur részéről részesült: fölösleges volna arról sokat be3