Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

212 190. országos ülés űeezemll>cr 14. 1876. ségvetési törvényeinál, hogy ez az előirányzott hiányfedezésére egyátalában semmi biztos alapot nem jelöl ki, hanem azt mondja: hatalmaztassék fel a pénzügyminister, mint az előttem szóló Bu­janovics képviselőtársam is megjegyezte, három­féle pénzügyi operatiót is tenni. A pénzügymi­nister azonban a jelen viszonyok közt kénytelen bevallani, hogy egyátalában nem biztos arról: vajon ezen operatiok bármelyike sikerülni fog-e neki, mikor, hol és milyen föltételek alatt? Ez egy positiv deficzit fedezetét semmi körülmények közt nem képezheti. Ilyen pénzügyi helyzet fen­tartása hosszabb időre teljes lehetetlen. Én tehát tökéletesen egyetértek az előttem szólott Földváry képviselőtársammal arra nézve, hogy ezen törvényjavaslat tekintetbe vételével és ezen törvényjavaslat megbirálása után lehetetlen, hogy a jelen kormány iránt bizalommal viseltes­sünk. Én sem viseltethetem bizalommal iránta, különösen azon tekintetből, melyet alakulásakor főczéljának jelölt ki. t. i. az ország háztartásában megzavart sulyegyen helyreállítására irányzott törekvést. Ez volt a kormány megalakulásának főezélja, ezért sokat tett. Két egymással ellenkező politikai irányt valló párt egy tömeggé alakult csak azért, mert azt mondta, hogy az ország más­kép veszve van, máskép az ország pénzügyeit rendezni nem lehet. Föladták elveiket, fölacbák politikai nézeteiket, egyesültek egy politika köve­tésére csak azért, hogy az ország pénzügyi zava­rát orvosolhassák, Mozt beterjesztik a harmadik évi költségvetést és ezen harmadik évi költség­vetés a pénzügyek roszaságának orvoslásában egy hajszálni haladást sem tüntet föl. 1874-ben, midőn az országnak pénzügyi állapota már némileg a a képviselőházban is fölismertetett: akkor a kép­viselőház egy 2l-es bizottságot küldött ki, hogy ez terjeszszen be javaslatot az iránt, miképen lehetne az ország pénzügyeit rendezni. Ezen bi­zottságnak egy 9 tagból álló albizottsága beter­jesztett egy javaslatot és ezen javaslat szerint az 1877. évi költségvetésnek csak 800,000 frt hiányt, azaz semmi hiányt sem kellett volna fölmutatnia: mert valamint 30 millió frt hiány a tárgyalás alatt lévő költségvetéseiben óriásilag nagy hiány, ngy 800,000 frtnyi hiány olyannak tekinthető, mely semmitsem nyom. íme, t. ház, azon bizott­ság, a mely szorgalmasan működött, a mely a jelen kormány több tagját is magában foglalta, azon tervet terjesztette elő a képviselőháznak, hogy az 1875., 1876. és 1877. évek alatt az ország pénzügyeinek rendezése lehetséges lesz, és hogy 1877-ben máj' csak egy nominális csekély hiány fog maradni; a helyett most épen oly nagy hiány­nyal találkozunk, mint a minővel találkoztunk a múlt évi költségvetésben. Uraim! ez minden esetre olyan eredmény, mely bizodalomra legalább igényt a kormánynak nézetem szerint nem ad, sem irányunkban, kik elejétől fogva nem bíztunk benne és azért ellen­zéket képeztünk; de még azok irányában sem, kik bíztak benne: mert a tények erősebben szólnak minden ígéreteknél, minden phrasisoknál, minden szép szavaknál. De uraim, midőn én a kormány iránt ez okoknál fogva bizalommal nem viseltethetem : én nem elégszem meg azzal, hogy a törvényjavas­latot nem fogadom el; hanem különösen tekin­tettel Európa jelen válságos állapotára; tekintettel azon veszélyekre, melyek a külbonyodalmak foly­tán Magyarországot fenyegethetik; tekintettel azon körülményre is, mely a legközelebbi időben fel­merült, hogy a kormány által követett közgaz­dászati politika folytán mi azon állammal, mely­lyel épen azért léptünk szorosabb kapcsolatba, hogy külbonyodalmak idején, válságos időkben egymás erejére támaszkodhatva, egymást erősit­sök, egymást kölcsönösen megvédjük — mondom ezen állammal szemben is a kormány által köve­tett közgazdászati politika folytán oly helyzetbe jutottunk, hogy nagyobb az ingerültség most a két állani polgárai közt, mint volt valaha, a mit mutatnak azon kifakadások, melyek a két törvény­hozásban történnek, a két kormány között pedig az utóbbi időben oly dísztelen viszály tört ki, mely azt mutatja, hogy nemcsak egyetértés nem lehetséges közöttük, hanem még csak a tisztes­séges érintkezés is alig eszközölhető. (Igazi a szélső balfelÖl.') Ily körűiméinek közt uraim! ón azt hiszem, hogy ott megállani, hogy a tárgyalás alatt levő költségvetési törvényjavaslatot nem fogadjuk el: nem lehetséges. Nézetem szerint kötelessége a törvényhozásnak azon igen komoly jelenségeket, melyekre utaltam, tekintetbe venni, komolyan meg­fontolni a helyzetet, és ha lehetséges, oly intéz­kedéseket tenni, melyek a minket fenyegető ve­szélyt elhárítják. Én azt hiszem, ez lehetséges; én azt hiszem, hogy lehetséges: mert először is ha te­kintem, hogy mi a bajnak oka, kútforrása ? és azt találom, hogy ezen bajnak kútforrása azon köz­jogi viszonyokban rejlik, melyek következtében az egyik fél anyagi érdekeiben magát a másik fél javára és a másik fél által megkárosítva látja, látta vagy hitte. Igen természetes, hogy ha az anyagi érdekekben bármi szoros barátságban levő két fél közt az egyik folytonosan a kárt vallja, a másik folytono­san nyerészkedik rajta: ott a barátságos viszony fen nem tartható. Mert bármi más viszály kie­gyenlíthető legyen is: a folytonosan és mindenkor örökké tartó anyagi áldozatokat semmi fél nem fogja megbírni és semmiféle két szerződő fél ezt egymás közt kiegyenlíteni és elfogadni nem fogja. Nem egy államban történik, a történelem

Next

/
Thumbnails
Contents