Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

190- országos illés deczember 14. 1876. 213 akárhány példát tüntett fel arra nézve, hogy a legszorosabb viszonyokban élő államok közt a barátság, az egyetértés felbomlott és sokszor véres harczokban, elszakadásban végződött, csupán csak azért: mert az egyik állam érdekei a másikkal meg nem egyeztek: A hol tehát ily érdekek és ily közjogi viszonyok léteznek, hogy az egyik fél anyagi érdekei folytonosan sértetnek a másik fél javára, vagy ha a valóságban nem is sértetnének, a mit ón ugyan meg nem engedek, mert ón azt hiszem, hogy tényleg és tettleg sértettnek, és azt be is bizonyítom; de ha valósággal nem sértetnek, hanem az egyik fél csak hiszi, hogy megsértetvén érdekei mindenkor a másik által, annak kedvére megröviditetik: már ezen hit magában is elegendő arra, hogy a két fél közt a barátságos egyetértést, az együttlétet hosszú időre lehetetlenné tegye. Uraim, miután köztünk és Austria közt oly közjogi viszonyok léteznek, a melynek folytán Magyarország mindig csak károsodik az osztrák országok és tartományok javára: lehetlen, hogy Magyarország ezen állapotot soká kiállja. Hogy előbb nem jajdult fel oly nagy mérvben, természetes következménye annak, hogy a fokonként rá jövő elszegényedést annak előtte kevésbé érezte: most pedig napról-napra inkább és inkább érzi, ós azért, mert napról-napra élénkebben érzi, az a feljajdulás napról-napra élénkebb fog lenni. Azért, a mig ezen állapot tart. a tökéletes egyetértés a két kormány ós a két nemzet közt, az összetartás és különösen azon összetartás, melyet az európai constellatiók jelenleg igényelnének : nézetem szerint létrehozható nem lesz. A tapasztalás bizonyítja, hogy daczára annak, hogy a mi kormányunk, a mely alakulása alkalmával épen a vám és kereskedelmi szerződés revisiója, egy önálló jegybank felállításától remélt nagy jövedelmi szaporulatot Magyarország részére nyerhetni: még ezen jövedelmeket is legnagyobb részben a bécsi ministerekkel folytatott alkudozásokban feladta, s még sem volt képes azt az eredményt előidézni s elérni, hogy legalább a jó egyetértés, a barátságos viszony a két fél közt fentartassék. íme e jelen pillanatban roszabb a viszony köztünk minden tekintetben, mint valaha, midőn oly európai bonyodalmaknak nézünk elébe, melyek legközelebbről s legnagyobb mérvben ép saját hazánkat érdeklik, tehát ezen egyetértés és jó barátság ép azon időben szűnik meg, a midőn mindenik félnek legnagyobb szüksége volna arra, hogy egymást kölcsönösen támagassák és erősítsék. Ha annyi áldozat árán nem volt képes elérni azon főczélt, melyet kitűzött, hogy a két fél közt az egyetértés és jó barátság fentartassék: akkor uraim, ha Magyarország az alkudozásokban törvényes jogainak és a méltányosság egész mérvét fogja követelni, a minthogy követelni önérdekében saját maga iránti kötelessége: ezen egyetértés és barátság még kevésbbó érhető el. Ily körülmények közt t. ház, azt hiszem, hogy nincs más hátra mint az, hogy azon érdek közösséget, a mely nem szüksógszerüleg folyik a két államnak egymás iránti állásából: felkeli bontani, meg kell szüntetni azon határig, a meddig azt a törvény megengedi, a mely határig az kölcsönös megegyezés által megszüntethető. A mi azon közjogi állapotot illeti uraim, mely köztünk és az osztrák tartományok közt fenáll: az egy kölcsönös alkudozás folytán létrehozott törvények kifolyása és következménye. Senkisem fogja kétségbe vonni, hogy a törvény — még akkor is, ha az két fél közti szerződést képez : — vagy van határidőhöz kötve, vagy nincs. Ha határidőhöz van kötve: annak lefolyása után; ha nincs határidőhöz kötve: kölcsönös megegyezés és megállapodással bármikor megváltoztatható, tehát megváltoztatható a viszony, mely köztünk s az osztrák tartományok közt létezik. De vannak e szerződésnek — különösen pedig az ország anyagi és közgazdasági érdekeit illetőleg — pontjai, melyek időhöz vannak kötve, s melyek időtartama a törvény szerint lejárt vagy felmondható. Ugyanazon törvények, melyek ezen uj szövetséget, ezen uj közösügyes állapotot megállapítják, xigyanazok biztosítják és fentartják részünkre azt, hogy ha ezen anyagi és közgazdászati viszonyokat érdeklő törvényekre nézve köztünk az egyetértés létrehozható nem volna: akkor mind két rész visszanyeri törvényes független önrendelkezési jogát. Uraim ! midőn azt látjuk, hogy nem az ország, hanem a kormány által elfogadott áldozatok árán is, csak azon eredményt értük el, hogy nagyobb a két fél közt az ingerültség, mint valaha volt: akkor uraim, az eszélyesség, a józan ész logikája azt kívánja, hogy szüntessük meg azon viszonyt, mely csak viszályra, egyenetlenségre vezetett bennünket, {Helyeslés a szélső balon) szüntessük meg annál inkább: mert hisz a törvény világosan megengedi ós pedig még azon törvény is, mely ezen viszonyt megalapította. De ha ezen törvény nem is engedné meg: saját önfentartási jogunk parancsolja azt, hogy tegyük meg. De itt még a törvény is észszerűen azt mondta: hogy ha a tapasztalat azt mutatná, vagy ha az egyik fél magát megkárositottnak hiszi, akkor a szerződés felbontható legyen és ámbár a szerződés 10 évre köttetett, már az első őt év lefolyása után ezen állapotot még lehet változtatni; mert hiszen természetes, hogy anyagi ügyekben szerződéseket senki nem köt a czélból, hogy azok állandóan, maradandóan kárára legyenek. Azért vannak az