Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

15)0. országos ülés deezember 14. 1876. 211 összegeket. Ezen összegek vita tárgyát többé nem képezhetik: azokhoz szólni nem kivánok. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az 1877-ik év hiányát 20 és fél millió forintban állapítja meg és felhatalmazza a kormányt, e hiány fedezése ozéljából járadékkölcsönkötvények kibocsátására, esetleg a vasúti beruházási kölcsönkötvényeinek darusítására, esetleg más ideiglenes hitelmüveletek, tehát értékpapírok elzálogosítása, előlegek felvétele, stb. eszközlésére. Én t, ház, az ily tágkörű alternatív meghatalmazást nem tartom helyesnek: mert meggyőződésem szerint ezen meghatalmazás mellett valamennyi hitelműveletből fog majd jutni valami, és ez complicálni fogja államháztartásunk kezelését, és ez csak rontani fogja az ország hitelét. Helyesebbnek tartottam volna, hogyha a pénzügyi bizottság ezen müveletek közül az egyikre, vagyis a járadék kölcsön kiboesájtására szorította volna a meghatalmazást. Még helyesebbnek tartottam volna a kormány és a pénzügyi bizottság részéről : hogyha a fedezés módjának valamivel biztosabb alapját tudta volna feltalálni; de ezt sem a kormány sem a pénzügyminister ur fel nem találván, ehhez természetesen nem szóihatók. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat végrehajtási záradéka azonban egyszersmind bizalmi szavazatot is jelent a kormány politikája iránt. Mi e házban a múltban számos alkalommal kijelentettük már, hogy a kormány politikáját nem helyeseljük, hogy az iránt bizalommal nem viseltetünk ; s ha már nem ajándékoztuk meg a kormányt bizalmunkkal annak működése kezdetén, az elért eredmények után valóban nincs okunk e meggyőződésíink megváltoztatására. És azért a magam és elvtársaim nevében kijelentem, hogy a törvényjavaslat végrehajtási záradékát bizalmi szavazatnak tekintve, nem fogjuk azt a t. kormánynak megszavazni. (Helyedén a jobboldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Midőn a költségvetési törvényjavaslat átalános tárgyalásához hozzá szólok, nem szándékom ezen törvényjavaslatnak egyes tételeit bírálat alá venni. Ez iránt a költségvetés átalános tárgyalásakor a

; ház minden oldaláról elmondattak a nézetek. Én igen röviden kivánok csak reflectálni némely dolgokra, melyek e törvényjavaslattal összeköttetésben vannak. A mi annak pénzügyi oldalát illeti, kétségtelen az, hogy most az előirányzatban nem véve tekintetbe azt, hogy még okvetlenül be fognak következni póthitel kívánságok, hogy a jövedelmek a zárszámadások tanúsága szerint oly mérvben mint itt előirányozva van, befolyni nem fognak, hogy tehát a defiozit nagyobb fog lenni, mint a minőnek elő van irányozva. Már most is ezen első előirányzatban a hiány a 20 milliót meghaladja; én meg vagyok győződve, hogy mire az év végére értünk, minden rendkívüli és előre nem látható eseményeket számon kívül hagyva: a hiány oly nagy fog lenni, mint a milyen nagy volt a múlt évben, tehát olyan nagy lesz a folyó év végén. Miután én a jelen kormánynak pénzügyi kezelését és pénzügyi politikáját azon időtől kezdve veszem tekintetbe, a mióta a kormányra lépett, t. i. az 1875-ik évi költségvetés benyújtása óta, kénytelen vagyok constatálni azt: hogy most a harmadik évi költségvetés benyújtása alkalmával ezen kormány a pénzügyek rendezésében absolute semmi haladást nem tüntet fel. A pénzügyminister ur szereti azt mondani, hogy igenis van haladás és hogy azon haladást kimutassa: összehasonlíthatja az 1873. és 1874. évi előirányzatokkal. Igen, de ezekről most szó nincs; szó van arról, hogy mit tett a jelenlegi kormány, a mely az 1875., 1876. és 1877. évi budgetekét terjesztette elő? Ezen három budgetben én nem látok semmi haladást, semmi változást. A deflczit a 30 millió irtot mindig jóval meghaladja, és meg vagyok győződve a múlt tapasztalatok, zárszámadások és a tényleges viszonyok számbavételével, hogy a jövő évi költségvetésben szintén tetemesen meg fogja haladni a 30 milliót. De még azon költségvetés irányában, melyre a t. minister ur hivatkozni szokott, sem mutat e költségvetés semmi haladást. Mert mi a különbség benne? 1873-ban volt 64 millió deficzit. Igen; de ezen 64 millióban van 18 millió vasúti beruházás. Most van 3, tehát 15 millióval kevesebbet ruházunk be; 20 millióval felemeltük az adót, ez együtt 35 millió ; 30 milliót tesz legalább is deficzitünk, ez 65 millió. Hol van tehát azon haladás, melyet 1873. irányában mostani budgetünk felmutatni képes lenne. {Igaz a szélső baloldalon.) En egyátalában nem látok haladást benne. Ha valami észlelhető: hát inkább visszaesés. Egyébiránt ámbár Őszintén megvallom, nem vagyok a mostani kormány gazdálkodásának sem bámulója; de ezen eredményeket nem vagyok hajlandó egészen a kormány rósz gazdálkodásának tulajdonítani. Tulajdonítom azt igen nagy részben azon szerencsétlen viszonyoknak, azon szerencsétlen kormányzati rendszernek, melyet a kormány követ, s mely nem engedi, hogy az ország pénzügyi rendezése lehetséges legyen, (Helyslés a szélső balfelöl.) mely alapon sem a jelen, sem a múlt kormány nem volt képes az ország pénzügyeit rendben tartani, sem semminő más kormány nem lesz képes azt rendbe hozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E szempontból indulva ki, én a költségvetési törvényre csak azon észrevételt akarom tenni, hogy ezen költségvetési törvényjavaslat annál hiányosabb s annyival roszabb a múlt évek költ27*