Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-190
190. országos UléR deezeniber 14. 1876. 207 A most fenforgó kérdésnél pedig különbözünk abban, hogy mig önök gunyoros hévvel mutatnak reá, hogy igazuk volt, a midőn a kormány iránt soha bizalommal nem viseltettek: én és elvbarátim hazafiúi mély fájdalommal constatáljuk, hogy reményeink nem valósultak. A törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Élénk helyeslés balfelöl.) Bujanovits Sándor: T. képviselőház! Ha bár azok közé tartozom, kik tisztelve a háznak tanácskozási szabályait, felszólalásaikban mindenkor a napirenden levő tárgyhoz szorosan ragaszkodnak és a t. ház nagybecsű figyelmét a napirendtől való eltéréssel, vagy a lefolyt vitatkozások felelevenítésével fárasztani nem szokták, mindemellett kénytelen vagyok ma, midőn az 1877-ik évi állam-költségvetésre vonatkozó törvényjavaslat iránti véleményemet alőadni bátorkodom, egyúttal kiterjeszkedni némelyekre azok közül, miket az igen t. pénzügyminister ur a költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott észrevételeimre válaszolni jónak látott, annál inkább, minthogy a tárgy azonosságánál fogva, akkor előadott észrevételeim a napirenden levő tárgyra nézve is, meggyőződésem alapját képezik. Midőn ezt teszem, érzem erőm gyengeségét és helyzetem kényes voltát, részint azért, mert a pénzügyminister urnák sem ékesszólásával, még kevésbé szakképességével nem rendelkezem; részint azért, mert tudom, hogy az én gyenge szavaim az ő állításai ellenében e házban, vagy legalább e ház igen nagy részénél vajmi csekély hatással bírhatnak. De t. ház! akkor, midőn a zárszámadások adatainak idézésénél megbocsáthatlan felületességgel vádoltatom: önmagam iránti kötelességem és a ház iránt tartozó tiszteletem parancsolják, hogy idézeteimet és állításaimat, a melyeken okoskodásom nyugodott és a melyek ha helytelenek, helytelen az azokból levont következtetés is, tőlem kitelhetőleg igazolni megkísértsem. A költségvetés átalános tárgyalása alkalmával előadott igénytelen nézeteim rövid foglalata az volt, hogy miután a jelen kormány által az állami kiadások némely ágaiban eszközölt és — mint azt magam is elismertem — nagy mérvű megtakarítások daczára, és daczára a közjövedelmek fokozásának, melyek mellett a eataster átalakításából eredő többlet hozzáadásával 14 millió írttal emeltük a közterheket: a pénzügyi bizottság az 1877-ik évi hiányt a költségvetés tárgyalása alkalmával 18 a /a millió írttal irányozta elő; mely hiány azonban a zárszámadási adatok figyelembe vételével a 30 milió frtot megfogja közelíteni, én a költségvetési előirányzatot teljesen reális alapokra fektetettnek nem tekinthetem és nem tartom kielégítőnek a kormánynak az egyensúly helyreállítására irányuló tevékenységét; s ebből kifolyólag egész pénzügyi és közgazdasági politikáját nem tartom helyesnek és czélravezetőnek ; (Halljuk !) és ezért a pénzügyi bizottság azon állításában, hogy ez utón haladva, államháztartásunkban az egyensúly néhány év múlva helyre lesz állítva: nem osztozhatom; sőt ellenkezőleg látva és tudva azt, hogy a kormány pénzügyi és közgazdasági politikájában a deficzit elenyésztésére biztos támponttal nem bírunk: én ezen politikához a magam részérő] bizalommal nem járulhatok. Ez volt előadásom eszmemenete. Állításaim igazolásául hivatkoztam az ország jelenlegi anyagi helyzetére, hivatkoztam a múlt évek zárszámadásainak eredményeire, és az ezen évi kezelési kimutatásokra. A t. pénzügyminister ur állításaimat főleg három irányban támadta meg. Először, hogy az 1877-ki bevételi előirányzat kiszámításánál hibás alapokból indulva ki, 10 millió írttal tévedtem. ' Másodszor, hogy azt állítottam, hogy az indirect adók épen oly összeggel csökkentek, mint a milyennel felemeltük a direct adókat; és harmadszor, hogy a zárszámadások adatait helytelenül idéztem, sőt azok idézésében a legnagyobb felületességgel, azokat nem is olvasva, jártam el. Mind a három állítás, hogy ne mondjam vád : — súlyos; annál súlyosabb, tekintve az egyént, kitől ered, nemcsak azért, inert ő jelenleg az ország pénzügyeinek élén áll: hanem azért is, mert az ő szava a házban mindenkor és méltán nagy sulylyal és nyomatékkal bir. (Halljuk!) A t. pénzügyminister urnák ezen három állítására kívánok a t. ház kegyes engedelmével válaszolni. (Halljuk.) A t. pénzügyminister ur előadásának folyamán ezeket mondja: Bujanovics képviselő ur, élénken hiv föl engem arra, hogy a zárszámadások alapjáról le ne térjék. A fölhívást elfogadom. De engedelmet kérek, ha a magam részéről viszonozom azzal, hogy ha ő a zárszámadások alapján áll, és azok alapján érvel ellenem, álljon helyesen azok alapjára. Az én barátom 10 milliót keres, s azt ő nem találja . . . ő tehát 10 milliót nem talál. Midőn számit, két tétel összeállításából indul ki. Az én t. barátom csakugyan nem is hibázott többet kettőnél. de e kettőt aztán elhibázta. Azt mondja ugyanis, hogy a rendes bevételt praeliminálom 212 millióval ; de azt elfelejti, hogyha ezeket összeakarja mérni az 1874.ki rendes bevételekkel, először is a hitelmüveletekből áthozott 5 milliót le kell vonni; miért? mert az 1874-ki az általa idézett számokban ez nincs benn. Ez tévedéseinek elseje és az általa keresett összeg 10 milliónak első fele. A másik fele az általa keresett 10 milliónak abban rejlik, hogy t. barátom összeméri, az 1874-ki zárszámadás eredményével az 1877-ki évi praeliminarót. Ugyan kérem, hasonló joggal összemér-
