Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-190
208 19 °- országos Illés deezeinber 14. 1876. hette volna 1873, 1872. 1871-el, sőt visszamehetett volna az 1868-kira. Lehet-e az 1877-iki praeliminaré alaposságát az 1874-ki zárszámadások alapján megítélni akkor, mikor az 1875-ki évi zárszámadások az adóemelésen kivül egy jelentékeny bevételi többletet mutatnak? Nettó véve a bevételi emelkedést, az állam bevételei 1874-ről 1875-re még 7 millióval emelkedtek, ós abból nem több, mint pár millió esik az adóemelésre, közel 5 milló a jövedelmek többi ágazatára. Ez az általa keresett 10 milló második fele, és ez után azt hiszem, ő maga is szives lesz elismernihogy miután az 1877-ki költségvetést az 1874-el összemérni absolute lehetetlen : az általa keresett 10 milliót szerencsésen megtaláltuk. (Elénk derültség,') Először t. ház, hogy miért mértem össze az 1874-iki zárszámadások eredményét az 1877-iki előirányzattal: ennek okát előadásomban világosan megjegyeztem. Azért mértem össze a 1877iki előirányzatot az 1874-iki évi zárszámadások eredményeivel, mert az 1874-iki év azon legközelebbi esztendő, melynek pénzügyi eredményeiben a kormány jelenlegi pénzügyi és közgazdasági politikája még befolyással nem birt. Ha bár tehát én az 1875-iki zárszámadások eredményeiből és az 1876-iki kezelési kimutatásokból kiindulva, teljesen és ugyanakként érvelhettem volna, mint a hogy érveltem; habár véleményem következményeinek megállapítására az 1874-iki zárszámadások eredményeire egyátalában nem volt szükségem: belevontam az 1874. évi zárszámadások eredményét az összehasonlítás keretébe azért, mert igazságosnak, szükségesnek, és méltányosnak tartottam, hogy akkor, a midőn a jelenlegi kormány pénzügyi és közgazdasági politikáját bírálat tárgyává tesszük, visszapillantsunk azon utolsó, legközelebb eső évre, melyben a jelenlegi kormány politikája a pénzügyi eredmények előidézésere még befolyással nem birt. — Nem egészen önkényesen választottam tehát. — a mint az igen t. pénzügyminister ur állítja, — az 1874 évi zárszámadások eredményeit az összehasonlítás alapjául ; hanem választottam azért: mert szükségesnek tartottam, hogy akkor, a midőn politikája iránt birálatott mondunk, visszatekintsünk azon legközelebbi évre is, melyben még ezen politika nem szerepelt. (Helyeslés a szélső jobbfelöl.) Azt mondja továbbá az igen t. minister ur, hogy az 1877-iki bevételi előirányzat kiszámításánál tévedtem csak két tételben; de ezen két tételt aztán becsületesen eltévesztettem. Szerinte akkor, midőn az 1877. évi bevételi előirányzat jogosultságát megakarjuk bírálni, és azt a 1874. évi zárszámadásokkal összeakarjuk hasonlítani: nem szzbad figyelmem kivül hagyni azon 5 millió frtnyi bevételt sem, mely 1874-ben a rendes bevételek közt nem, de a hitel és pénztári müveletek közt benfoglaltatott s azóta a rendes bevételek közé állíttatott. Teljesen igazsága van az igen t. minister urnák. Ezen 5 millió frtot figyelmen kivül hagyni nein szabad, és én figyelmen kivül nem is hagytam. Én ugyanis az 1877. évi bevételi előirányzat jogosultságának megbirálásánál kiindulva a 74. évi zárszámadások eredményeiből 188 millió frtnyi rendes bevételt vettem kiindulási alapul, — ezen rendes bevételben pedig a pénzügyminister ur által emiitett 5 millió frtnyi hitel és pénztári műveleti bevétel már benne van. Az 1874. évi zárszámadások szerint a rendes bevételek ugyanis 182.900,000 frtot tettek, hozzáadva ezen 182.900,000 frtnyi bevételhez a hitel és pénztári müveletekből áthozott 5 millió t frtot: tesz az egész összeg 188' millió frtot. És én nem 182*900,000, de 188 millió rendes bevételből indultam ki. Nem tévedtem tehát a kérdéses 10 millió első felében. A mi már a második 5 millió frtot illeti, az igen t. pénzügyminister ur ennek előirányzását az állami bevételek 1875 és 1876-bán észlelt természetes gyarapodásával igazolja ós indokolja. Én azonban t. ház, épen az állami bevételek ezen természetes gyarapodását, illetőleg az abból eredő bevételi többlet előirányzásának jogosultságát vettem tagadásba, tekintettel az ország közgazdasági viszonyaira, tekintettel a gazdasági életünk minden ágában uralkodó pangásra, akkor midőn a közterhek, a direet adóknak 14 millióval való felemelésével fokoztattak, s akkor, a midőn maga a t. pénzügyminister ur saját bevételi előirányzatát, tekintettel az ország közgazdasági helyzetére, a 75-iki bevételnek előirányzatához képest 7 millióval mérsékelni volt kénytelen. Én tehát nagyon sajnálom, hogy a kérdéses 10 milliót el nem vesztettem; de még jobban sajnálom, hogy a pénzügyminister ur meg nem találta, •—• meg vagyok róla győződve, az ország érdekében jó hasznát vette volna. (Tetszés.) Az én számitásom a 1877-iki évi bevételi előirányzat jogosultságának megbirálásánál igen egyszerű és átlátszó. Az 1874-iki rendes bevételek tettek 182.900,000 frttot; ehhez hozzászámítva a hitel és pénztári müveletek 14 millió frtnyi bevételeiből a múlt évi pénztári maradványok levonása után íenmaradó 5 millió frtot: ez kerekszámban 188 millió frtot tesz. 1875-ben és 1876-ban felemeltettek a közterhek 14 millió frttal; ezt hozzátéve az 1874-iki 188 millió frtnyi bevételhez, tesz együtt 202 milliót, és ezen 202 millió frtnyi bevételi előirányzat nézetem szerint teljes jogosultsággal bír. A pénzügyi bizottság azonban 212 millió frtnyi rendes bevételt irányoz elő, tehát 10 millió frttal többet. Ezen 10 milliót a bevételek természetes gyarapodásával ós az adóhátralékok beállításával indokolja.
