Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-190
206 190. országos ülés deczeniber 14. 1876. Ordódy Pál előadó: Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását a pénzügyi bizottság nevében Földváry Mihály: T. képviselőház! A költségvetési vita alatt nem szólaltam fel, mert elvbarátim meg nem ezáfolt érvekkel bizonyiták be, hogy a kormány közgazdasági s pénzügyi téves politikája megfoszt bennünket a reménytől, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyre állitassék. Elfogadtam azonban a költségvetést: mert kell hogy parlamenti ministerium, megszavazott költségvetéssel kormányozzon. Volt ugyan rá példa — 1875. februárban — amidőn az akkori ellenzék nagy tekintélyű vezérének kezdeményezése folytán, ép e padokról a költségvetés már átalánosságban sem szavaztatott meg. No de azok rendkiviili idők voltak, egy nagy pártalakulás küszöbén bizton hittük, s előérzetünk nem csalt, hogy az apropriatió kérdésekor, már nem azok fognak ülni a ministeri székeken, kik a költségvetést bemutatták. Ismétlem tehát, hogy a költségvetést a mondott indokból megszavaztam. Ám de elérkezett az idő, a midőn arról van szó, hogy a költségvetésben megállapított összegek felhasználása ezen kormányra bizassók-e? azaz birja-e teljes bizalmunkat: igen. vagy nem? Felelni fogok reá egész őszinteséggel. {Halljuk ! Halljuk!) Szerintem t. ház, bizalmi kérdéseknél vagy a sziv sugallata, vagy a higgadt megfontolás bir elhatározó befolyással. — Mig a elsőre hallgatni, társadalmi téren sokszor igen nemes cselekmény ; a politikai küzdtéren mindenkor téves lépés. — A rokonszenves érzelmeknek el kell itt nómulniok, a ministereknek nem jellemére, munkásságára, hanem az általok követett politikai irányra kell tekintenünk. (Helyeslés bal felöl.) Nem szabad mérlegbe vetnünk azt, — a mit pedig egész készséggel elismerek, — hogy a kormány jó szándéka kétségbe nem vonható, hogy a reánk nehezült bajokat nem ő okozta. Itt e helyen csak a higgadt megfontolás adhat szavazatunknak irányt, s kell, hogy a ministereket — mint ilyeneket — megkülönböztessük a magán egyénektől, s mondjunk bírálatot az általok felmutatható eredmények szerint! Lehet, hogy a kormány bazaíias buzgalmában túlbecsülte erejét, nem ismerte fel a helyzet nehézségeit. Mindegy. A tények után kell bírálatot mondanunk; a jó akarat nem elég. [Igaz! Ugy van: bal felöl. Tény, hogy a kormány a hozzá kötött jogosult várakozásnak meg nem felelt, adott programmját meg nem valósitá s az országra rótt njabbi súlyos terhek mellett sem rendezé megzavart államháztartásunkat ; tény, hogy az adóképesség emelésére mit sem tett. És szóljak-e a bécsi kiegyezke dósról? A törvényes alap elhagyása már is megboszulta magát s megtermé keserű gyümölcsét, (ügy vart: bal felöl) már az eddig történtek is szomorú elégtételt szolgáltatnak nekem s elvbarátaimnak. És ki tagadhatná, hogy ezen egyezkedésnek ismert alapelvei éles ellentétben állanak a fusionalis kormány programinjával, sértik a nemzet közórzületót: mert az ország jogainak feladásával, anyagi romlásunkra vezetnek. (Helyeslés halfelöl.) Ez a főkórdés, mely engemet s elvbarátimat a kormány álláspontjától elválaszt, s már csak ezen kérdésnek czólba vett helytelen megoldása miatt is kell. hogy meg vonjam tőle bizalmamat. (Helyeslés balfelöl.) De a midőn bizalmatlansági szavazatomnak kifejezést adni egy perczig sem habozom: minden feszély nélkül kijelentem, hogy azon — fájdalom — már alig reménylhető, de meglehető esetben, hogyha a kormány bár váratlan események közreműködése folytán, eddigi téves politikájával szakit, s reá lép a jogosult térre, melyet a vám s kereskedelmi szövetség kérdésében, s a magyar önálló bank ügyében ez országnak a törvény biztosit s az országos közvélemény követel, reám s elvbarátim őszinte támogatására bizton számithat. (Élénk helyeslés balfelöl.) Kijelentem azt is, hogyha netalán állami létünk bár honnét veszélyeztetnék, a hazafias kötelességek teljesítésében magunkat felülmúlni, senki által nem hagyjuk. (Ugyvan! balfelöl.) Ezúttal azonban — mint legközelebb Mocsáry Lajos t. képviselőtársam magát kifejezé — együtt bizalmatlankodunk a ház azon oldalával; ámde megnyugvással constatálom, — most alkalmilag — hogy ő maga teljesen beigazolta, hogy pártállásunk még is nagyon különböző. (TJgyvcnl balfelöl) Azt mondja t. képviselőtársam, felelve Bánhidy Béla barátomnak, hogyha mi az önálló vámterülethez ragaszkodunk: miért nem követeljük egyszersmind az önálló magyar hadsereget, hiszen mindkettőnek kivívása egyformán nehéz. Engedje t. képviselőtársam megjegyeznem, hogy ring az elsőre világos törvény adja meg Magyarországnak a jogot; hogy a másodikat elérhessük egy létező s általunk tiszteletben tartott törvény — az 1867. XII. — megváltoztatása, s ahhoz a törvényalkotás három factorának hozzájárulása szükséges. (Helyeslés a balfelöl.) És engedje — talán nem egészen ildomos többi czólzataira — milyenek a félprogrannu fél lelkesedés emlegetése— csak azt jegyeznem meg, hogy mi nem keressük az alkalmat ellenzékieskedni, de a, midőn a közérdek követeli s meggyőződésünk parancsolja: nem is térünk ki előle soha. (Élénk helyeslés balfelöl.) És végre engedje önökkel szemben felhoznom a nagy száműzöttnek azon mondatát, melyre Madarász képviselőtársam legjobban fog emlékezni: hogy „a politika az exigentiák tudománya. "
