Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

188. országos ülés deczeiuber 12. 1876. 189 nyös-e az állam érdeke szempontjából vagy sem? és ezen szempontból ítélve meg az ügyet, ón azon erős meggyőződésben vagyok — az általam nem isinétlendŐ : mert mások, különösen a közlekedési minister ur által elmondott okoknál fogva. — hogy nem csak azért, hogy a külföldi pénzpiacokon ezen hitelünket rontó dolognak valahára vége le­gyen ; de határozottan államgazdászati, vasut-poli­tikai szempontokból ezen egyezmény megkötése az országnak hasznára válik. (Helyeslés a kö­zépen.) Félnek Simonyi Ernő és Zsedényi Ede kép­viselő urak az állam kezeléstől s azt mondják; — és Simonyi képviselő ur bizonyítja is, — hogy vasutaink közül az államvasutak kezeltetnek a legroszszabbul. Én t. ház, nem szándékozom lándzsát törni az államkezelés mellett; de hogyan áll a dolog ? Osak azokat fogom idézni, a miket a képviselő ur elmondott. Azt mondja „az állíttatik, hogy a ke­Jeti vasút nem hozza be a kezelési költségeket; igen ám de az államvasút, a mely 150 millió írtba került: csak 2 milliót hoz be." Ugyan, ho­gyan következik ebből, — ha csak ettől függne a dolog, — hogy a keleti vasút jobban van ke­zelve ; mert hisz az államvasút ezen két milliót nem bruttó hozza be, hanem a kezelési költsége­ken felül; ha tehát az egyik a kezelési költséget sem födözi, a másik pedig azon felül, ha nem is a befektetett tőkének megfelelő, de tekintélyes tiszta jövedelmet hoz : akkor mindenesetre ezen utóbbinak kell jobban kezelve lennie. Én tehát nagyon kérem a t. házat, hogy a törvényjavasla­tot elfogadni méltóztassék. A mi pedig a dolognak másik részét illeti, én mint megjegyeztem, nem tartom a két dolgot olyannak, melynek egyike a másikat bármely irányban gátolhatná; sőt ha a különvélemény utján a két dolog össze nem kapcsoltatott volna: mindjárt a tárgyalásnál magánál különválasztásu­kat kértem volna. De ma is azt tartom, hogy annyira nem gátolja az egyik a másikat, hogy szavazni a két dolog felett, ugy amint ez szabá­lyaink szerint is lehetséges: a kérdés kétfelé osz­tásával kétszer fogunk. De mind a mellett s ha­bár azt fogja talán reám is mondani a képviselő ur, hogy arra akarom birni a házat, hogy a bűn­nel czimboráljon: nem tekinthetem sem az attól való idegenkedést, hogy ilyeneknek magamat ki­tegyem, sem bármely más indokot elégségesnek arra, hogy midőn meg vagyok róla győződve, hogy a közügynek, az országnak érdekében az áll, hogy ha nem lehet eredménye az eljárásnak, akkor az meg ne indittassék: hogy ez iránt véle­ményemet is határozottan ki ne mondjam. Méltóztassék meggyőződve lenni a t. ház, — és ez az, a mi a kormányt vezeti, — a kormány nem mulasztotta el a határozatnak eleget tenni; mert azon határozat alapján kellett a kormánynak jogi vélemények meghallgatása folytán elhatároznia, hogy tegyen-e ezen ügyben tovább valamit, vagy ne, s a kormány azon nézetben volt s azon né­zetben van ma is, hogy mihelyt egyszer valósággal ugy áll a dolog, hogy ez ügyben eredményre jutni nem lehet: az állam érdeke semmi tekintet­ben azt, hogy az ügy bíró elé vétessék, nem kí­vánja. Én megvallom a magyar államra nézve abból, ha hónapokon keresztül fognak írni: Vom grossen Skandál in Ungarn, semmi jót nem várok; nem használ ez künn, nem használ bent. Sem abban nem látok előnyt, a mit Simonyi Ernő képviselő ur fölhozott, hogyha sok ember, meglehet, hogy nagyszámú ember a bíróság elé hurczoltatik, ha­bár ártatlansága kitűnik is, mert nem csak ugy áll a dolog, mint a képviselő ur mondotta, hogy ha aztán bizonyítékok hiánya miatt fölmentetett: akkor mégis elitéli a közvélemény. Engedelmet kérek, ez nem így van. Ha valaki a bíró által teljesen ártatlannak nyilváníttatott is, de hónapo­kon keresztül nyilvánosan meghurczoltatott: nem tudja magáról lemosni a bélyeget, mely reá süt­tetett. Nem vagyok ugyan bűnügyekben oly philan­thropikus, hogy azt mondjam, hogy inkább ma­radjon büntetlenül ezer bűnös, minthogy ártatlanul bűnhődjék egyetlenegy ember ; de mégis mindig meggondolandónak tartom azt, hogy ártatlan em­bert megbélyegezni nem szabad. Ragályi Nándor (közbeszól-.) De nincs ár­tatlan egy sem. (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: A t. kép­viselő figyelmeztette a parlamentet, a képviselő­házat, hogy a képviselőháznak a bűnnel czimborálni, bűnt palástolni nem szabad. Tökéletesen igaza van ; de én meg azt mondom hozzá, hogyha va­lamely esetben két embernek nézete az iránt, hogy meginditandó-e valamely kereset vagy nem : eltérő — még nem teszi azt, hogy az egyik a bűnnel ezim­borál, a bűnt palástolni akarja, a másik az erköl­csiség bajnoka. Fölfogásban való különbségnek azt tartom, kénytelenek vagyunk egymásnak meg­engedni, és nem jogosult senki másnál mindig erkölcstelen, piszkos indokokat keresni. (Ugy van! a középen.) Én, t. képviselőház, ismétlem tehát, hogy a törvényjavaslatot, mint államgazdászati vasut-po­litikai szempontokból az országra nézve előnyöst elfogadtatni kérem. Tudom, t voltak más nézetek; némelyek példáid e vasutat a tiszai vaspályával akarták összekapcsolni; de méltóztassanak megen­gedni, hogy az ország érdekében nem az lett volna, hanem van igenis, hogy most már, midőn a tiszai vaspályára is az állani a befolyást magának megszerezte: a keleti vasút jöjjön az állam kezébe

Next

/
Thumbnails
Contents