Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

188 188. országos ülés deezember 12. 1786. dolog az, hogy tudni kellene: volt-e csakugyan csalási szándék. Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól; de én legalább ugy tudom, hogy bűnügyi keresetnél — és ő arról szól — épen a dolus kérdése az, a mely mindenekelőtt megállapítandó és megoldandó. (Helyeslés a középen.) A t. képviselő ur továbbá megtámadta a királyi ügyészt, a ki pedig itt csak ugy szerepel, mint jogi tanácsadó, azért, hogy azt mondja a királyi ügyész, „hogy a mi pedig a ministeri felelősséget illeti, s hogy fönforog-e itt a minister feleletre vonatásának esete: erről nyilatkozni az én körömhöz nem tartozik;" Simonyi Ernő képviselő ur pedig magában abban, hogy a királyi ügyész ennyit is mond, már az alkotmány és a parlamentalismns elleni sérelmet lát. Az országgyűlés két oly régi bajnokának, a képviselőház két oly régi tagjának a parlamentalismusról ily ellentétes fogalma lévén, már ez maga kételyre bírhatná az embert valamely állítás helyessége iránt. Én részemről határozottan merem állítani és e részben merek hivatkozni az egész világ parlamentalis praxisára, hogy egy királyi ügyésztől épen az lett volna a hiba, — ha elkövette volna, de nem követte el, — ha a ministeri felelősség iránt, ha az iránt, hogy van-e annak itt helye vagy sem: akart volna véleményt mondani, (Helyeslés a középről); mert e fölött a törvényhozást illeti meg az Ítélet. En tehát határozottan kénytelen vagyok az ellen szót emelni, hogy az, a ki a jogi véleményt adta: ily módon kellő alap nélkül megtámadtassák és hogy ott, hol ő magát nem védheti, a vita keretébe vonassák akkor, a midőn itt vannak azok, a kik nem ugyan azért, hogy ő azon véleményt irta. de azért, hogy azt alaposnak tartván, azon alapon mondották ki a maguk véleményét, feleletre vonhatók, és azon helyzetben vannak, hogy védhetik is magukat. (Helyeslés a középről.) En t. ház, nem akarok azon térre sem menni, a miből kiindulva — teljes őszinteséggel elismerem — igen eszesen és ügyesen indokolta nézetét egy t képviselőtársam, azt mondván — s előadásának ezen részével mindjárt kifejtendő okoknál fogva egyet értek ugyan vele, — hogy a kereset megindításának ő semmi helyét nem látja; nem látja pedig azért, mert hiszen ha czélszerü ezen vasútnak ily módon való megvétele, akkor azon állami tisztviselők, kik e vasutat ily helyzetbe hozták, ha hozták, nem megrovást, hanem még dicséretet érdemelnek. Ez igen élezésen van mondva ; de azt gondolom, hogy a képviselő ur maga sem fogná ezen eljárást követni; mert mellőzve most azt, hogy voltak-e hibák vagy sem, valamely vétel a már meglevő helyzetben lehet hasznos az országra nézve; de azért azok, a kik e helyzetet előidézték, még lehetnek hibásak ; hibaért pedig, még ha az eredmény jó is, dicséretet senkisem érdemel. (Élénk helyeslés a középről.) En t. ház. mindezek folytán megkívánom jegyezni még azt, hogy a részvényesek nem azokkel egyeztek meg, a kik a bűnöket, a mint Simonyi képviselő ur mondotta, elkövették; hanem megegyeztek érdekeik szempontjából az ország kormányával: — nem tudom ugyan, hogy Simonyi Ernő képviselő ur nem-e a mostani kormányt és átalában a magyar kormányt akarta-e bűnösnek nevezni; de akkor legyen szives ezt őszintén megmondani : mert az egyesség a részvényesek részéről a kormánynyal köttetett, nem pedig az általa vádolt igazgatótanácscsal. De különben azt is határozottan kénytelen vagyok, — s ezt az alkalmat használom föl rá — kimondani, hogy bármi történjék is, határozza el bár a képviselőház a perek folytatását, de engedelmet kérek, hogy itt mindjárt decretáltassék, a mint Simonyi Ernő képviselő ur tette, hogy itt bűnök vannak, számos bűnősök, igazgatótanács, (Felkiáltás a szélső baloldalon: Ugy is van]) s isten tudja még ki: azt kimondani nem lehet. Ugy látszik a képviselő ur már nem is azt akarja megállapittatni, hogy van-e bűn, hanem ő csakis a fogság tartamának kimondását kívánná a törvényszékekre bízni. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, hallgassa végig valaki a képviselő ur beszédét, ha így lehet beszélni: akkor már nem vizsgálatnak van helye: akkor kár vizsgálatot csak kérni is. De a képviselő ur, midőn el nem fogadja a törvényjavaslatot, akkor másfelől meg azt mondja, hogy az nem elégítheti ki a részvényeseket s vádolja az országot, azt mondván: a magyar képviselőház hitelt sem érdemel, mert erőszakkal harmincz millió vagyonát vette el a részvényeseknek. En akkor, midőn ezen 30 millió megszavazásáról volt szó, nem voltam mellette a megszavazásnak, a mint mindenki tudja; de már akkor egészen más szempontból, mint Simonyi Ernő képviselő nr; — Simonyi Ernő képviselő ur akkor is és akkor még hosszabban és melegebben, mint most, ügyvéde volt a részvényesek érdekeinek; — én az állam érdekének voltam ügyvéde, és merem mondani, hogy a mi a részvényeseket illeti, ha ezen, a képviselő ur által úgynevezett erőszak el nem követtetett volna: azok elvesztették volna a vasutat a nélkül, hogy méltányosan és jogosan azon részhez is igényt tarthattak volna, a mely most nekik ezen egyezség folytán átadatik. A mi már magát a törvényjavaslatot és általában az egész ügyet illeti, én azon meggyőződósben vagyok, hogy — mint mondám — a törvényjavaslat megítélésénél nem abból kell kiindulni, rnik történtek; hanem abból, hogy a törvényjavaslat az adott, a meglevő helyzetben elő-