Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-180

180. országos ttié* deezember í, 1836. II leszámítva azokat, a kik eltávoztak vagy mégha- I íáloztak. S ugyanezen jelentés szerint kellene az országban még 7000 tanító, hogy a szükségletnek teljesen elég legyen téve. No, ha minden évben csak 12-vel tudjuk szaporítani tanítóink számát, akkor, midőn még 7000 uj tanítóra van szükség : akkor nem tudom mily megnyugvással remélhet­jük megérni azon időt, melyben tanerőkben hiányt nem szenvedünk ; — vagy mikor a szükséglet csak 1 U részének elég lesz téve. (Élénk helyeslés.) Né­hol ezen kimutatásban nagyobbak az iskola-sza­porodások, mint a tanítóké. Hogy hogyan lehet tanítók nélkül iskolákat állítani: azt én nem tu­dom. (Tetszés.) Hogy uj iskolákat állithassunk, megfelelő számban kell tanítókat is előállítani. E czélra pedig szükséges volna azt is tudnunk, hogy évenként körülbelől hány tanitó hal el, tehát mily nagy azon létszám, a mely a mortalitás miatt pótlandó. Akkor tudnók azt is. hogy a tanitóké­pezdékben mennyi tanítót kell képezni évenként, hogy az évi halandóság következtében megüresedő helyek betölthetésén felül az uj iskolákra is bizo­nyos számmal maradjanak. Csak ily adatok alap­ján lehetne a közoktatás terén az eddigi foltozga­tás helyett tervszerűen és épen azért átalánosabb siker biztosításával haladni. A tanítók számát illetőleg legyen szabad a t. ház figyelmébe egy igen érdekes adatot ajánlani, a mely nagyon bizonyítja azt, a mit évek óta bá­torkodom itt ismételni, hogy nekünk nem bizonyos theoriák szerint, hanem a saját gyakorlati szük­ségünkhez képest kell cselekednünk. (Halljuk!) Az állami 16 fíuképezdében tanúi összesen 982 növendék, a 4 nőtanitóképző intézetben 486. Méltóztassanak itt a számarányt összehasonlítani és tessék fölvenni, hogyha oly arányban látogat­nák a Üuképezdéket, mint a nőképezdéket: a 16 tanitóképí'zdében a mostani 38Ö helyett 1908, te­hát ezerrel több tanitó képeztetnék az országnak ugyan annyi tanárral, ugyan annyi intézet kiadá­saival, mint most. Nem mondom, hogy az aránytalanság egye­düli oka a női tanképezdékben való bennlakás: de mindenesetre ez is egyik nagy oka, az, t. i hogy a szegény növendékek ott biztos ellátást nyernek. Méltóztassék ezt megpróbálni a fin tanitóképezdók­ben is. A mi pedig ez esetben a költségek szapo­rodását illeti, tessék kiszámitani: mennyibe kerül most egy-egy tanitó kiképzése az országnak, mi­kor 16 fitanitóképezdét kell fentartani, annyi ta­nárral és 986 növendékkel, s mennyibe kerülne egy-egy tanitó, ha ugyanannyi tanerő és ugyan­annyi tanintézet mellett 1900 tanítót lehetne ne­velni. (Tetszés.) Azt hiszem, hogy akkor, midőn nekünk az idő oly drága, midőn a minister ur adatai szerint még 7U00 tanítóra van szükségünk: ez minden­esetre igen figyelembe veendő körülmény, és azon egypár ezer frtot, a melylyel az ország többet költene a lakásokra, bőven kifizetnék az ered­mények. A másik szempont az, a melyet t. barátom Rónay István képviselő ur véleményem szerint igen ügyelemre méltó felszólalásában hangsúlyo­zott, és azt hiszem, hogy okoskodásának éle épen oda irányul, hogy ne csak az iskolák külső fel­állításáról és feszereléséről gondoskodjunk; hanem gondoskodjunk magának az oktatásnak rendezésé­ről és fejlesztéséről. Erre annyival inkább gondot kellene fordítani ma, mivel aránylag ehhez nem annyira pénz, mint inkább értelem kell, (a miben nem szenved szükséget a kormány) és erélyes akarat. En e tekintetben részletesen nem akarok szólani, mert ez ügyet minden évben volt sze­rencsém szóba hozni. Röviden csak arra legyen szabad ismét fölkérni a t. kormányt, hogy legyen szives mindenekelőtt egy, a gyakorlati szükség­nek megfelelő tantervet megállapítani a népisko­lák számára. Majdnem naponkint halljuk a panaszt a nép­iskolai törvény kivihetetlensége fölött. És ezen panaszok nagy része olyan, a melyeknél ha figye­lembe vesszük: meglátjuk, hogy nem a törvényre vonatkoznak, hanem a törvény kivitelére és kü­lönösen a tanításra. Én nem akarok mostan a tanterv részletes bírálatába bocsátkozni ; jellemzéséül csak azt em­lítem meg, hogy van benne olyan órarend, mely szerint egy osztályban egy-egy tantárgyat egy tanitó egy negyed óráig tanit; kérdem: mily si­kere lehet annak a tanításnak, ha egy negyed órá­ban az egyik osztályban, másik negyed órában a njásik osztályban, harmadik negyed órában egy harmadik osztályban kell tanítania egy falusi tanítónak ? (Helyeslés) A tananyagot s beosztását illetőleg nem tu­dom, hogy tudják azt faluhelyen eltanitani ; hanem azt tudom, hogy itt a fővárosban például előké­szítő osztályokban, a hová nagyrészt képzettebb növendékek jönnek, mint faluhelyen, e tanterv teljesen kivihetetlen. E tanterv szerint a tizenegy éves falusi gyermekek geometria tanulása közben már épület-terveket készitnek és rajzolnak. Ha ilyen tanterv szerint tanítunk : igen természetes, hogy — a mint Rónay István képviselő ur mon­dotta — ha szorosan vizsgáljuk e dolgot: maga az oktatás nemcsak, hogy nem haladott, hanem sok tekintetben valósággal hanyatlott. Első szükség volna egy, a gyakorlati viszo­nyoknak tényleg megfelelő helyes tanterv meg­állapítása ós annak azután szigorú végrehajtása. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents