Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

180 188. országos ülés deezember 12. 1876. lesz, mint a csernoviczi görbe körüljáró vonal. A vidékre, a székely földre még károsabb volt a vonal ilyféle kiépítése. Az erdélyi részeknek, a melyek oly rnesszék minden a nagykereskedelmi piaczoktól, terményeit és iparczikkeit hosszú utakon küldheti csak a világpiaczra, és minthogy terményei alig érhetik a szemekre nézve a 5--6, legfeljebb 7 szemet és ennélfogva nem concurálhatnak a körülfekvő bánáti, havasalföldi, moldvai és galicziai síkságokkal, a hol 10—15 szem is termesztetik. Azon Erdélynek, mely utalva van nem anynyira földmivelésre. mint egyéb kincseinek és erőinek kifejlesztésére: csak két jövedelmező forrása lehetne, a melyek nemcsak fentartását biztosithatnák, hanem lehetővé tennék, hogy azon erdélyi részt, különösen a hargitai hegycsoport körülfekvő székely földet oda emelnék, ahol az ausztriai részekben Morvaország áll, azaz ipari és gyáripari helyekre, mert csak a székely földön van, talán egész Magyarországon, a legolcsóbb ós legélelmesebb kézierő, csak ott vannak sebes vizi erők, erdők s elég kőszén. Annál fogva hivatása csak akkor érvényesítettnek, hogyha a keleti vasút ugy épült volna, hogy a székely föld e parlagon rejlő kincseit megnyitotta volna; de kikerültetett tökéletesen s Marosszék egy kis része jutott egyik zsákutcza végpontja közül. Udvarhelyszék , Csik- és Háromszék egészen kiestek belőle, pedig a térképen, melyet akkor a kormány közszemlére bocsátott: összeköttetés volt tervezve Brassó és Gyergyó-Szt.-Miklós közt. Ha ezen tul mentek volna az egész hargitai hegycsoport egy vasgyürü által lett volna körülvéve

; mely a székely föld erdeit és kincseit felébresztette volna. Hogyha •— Kolozsvárt, Marosvásárhelyt Brassóval, — ahogy legelőbb tervezve is volt, kiépült volna : onnan a fekete tenger alsó részeit, részint Galacz, részint Kustendse és Várna elérhető lett volna; túlfelől Gyergyoszalamástól az Orotva patakán innenfelöl és túlfelől a Putna patakán le elérhette volna Jassyt, a honnan a bender-odessai vonallal a fekete tenger északi nagy kikötéjét elérhette volna és igy mind a nyugoti, mindaz éjszaki világkereskedelemnek olyan utat nyithatott volna, mely versenyezhetett volna az akkor még csak építésben levő csernoviczi vasúttal. Tudom én azt t. ház, hogy azt fogják mondani, mire valók e recriminatiók : mire való olyakat említeni, a mik nem változtathatók'? De ón ép azért hozom ezeket a ház előtt, mert az orvoslást a jövőben lehetőnek tartom, és azért szólok e tárgyhoz és fogadom el e törvényjavaslatot annyiban, a mennyiben e vasútnak megvásároltatása czéloztatik: mert nem akarom elzárni az erdélyi részeket az országos ós némileg a világ kereskedés elől, remélvén azon eltévesztett vasútnak tovább fejlesztését, helyreállitását és jóirányban való tovább épithetését ós correctióját. — De mig egyfelől e törvényjavaslat mellett adom szavazatomat; másfelől csatlakozom, ismét erdélyi szempontból — azon nézethez, hogy azon ezer gyanú, azon mind a kormány, mind a bizottságok, mind a kir. ügyész által felhozott insinuatió ujjal mutatása ne függjön a levegőbe. hogy a kormány utasittassék ezen ügyet vizsgálat által kideríteni, mert előttem áll egy erdélyi embernek a képe, ki akkor a ministeri székben üllt, s a ki magát ma védeui nem tudja. Azon egyén Erdélynek büszkesége s nem akarom, nem akarhatja egy hazaii is, hogy azon egyén szellemi árnyékát gyanú környékezhesse. Ezen szempontból óhajtom, hogy a vizsgálat ejtessék meg, azért is, hogy mind az akkori közlekedési minister minden gyanútól menten kitűnjék, mind pedig, hogyha bűnösök vannak : azok kiderittessenek. Azért a Hegedüs Sándor képviselő nr által beadott határozati javaslatot pártolom. Paczolay János: T. képviselőház! Szokásom szerint csak pár szóval akarom előadni véleményemet, nem akarván a t. házat hosszasan uutatni. Én a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak és az annak alapjául szolgáló szerződésnek dátumát tekintve, nem csodálkozom, hogy a törvényjavaslat és a szerződés a t. ház asztalára letétetett. Ha ugyanis visszaemlékezünk arra, hogy minő szép reményekkel biztatott bennünket a t. pénzügyminister ur, azon időben midőn ezen törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, a midőn ő még azt remélte, hogy képes lesz a 153 millió frt függő adósságot rente-adóssággá átváltoztatni; midőn azt remélte, hogy egy pár negyed óv múlva 80 milliós kölcsönt fog köthetni az államra nézve kedvező feltételek mellett: nem csodálkozhatom — mondom, — hogy a t. pénzügyminister ur elég bátorsággal bírt e törvényjavaslatnak és a szerződésnek beterjesztésére. S ha a t. ministerium e törvényjavaslatnak mai napon való tárgyalását kéri : ezt is csak azon körülménynek tulajdonitom, hogy a t. minister ur azon társaság irányában, melylyel e szerződóst kötötte, megakarta tartani szavát, annyiban, hogy a törvényjavaslatot és a szerződést a ház tárgyalása alá bocsátja, De ha tekintjük a mai körülményeket és ha tekintetbe veszszük, kogy az előbb érintett szép remények mint ködfátyolképek elenyésztek, hogy a legszomorúbb, a legnyomasztóbb pénzügyi viszonyok között vagyunk, olyanok között,hogy piaczról-piaczra járva, a pénzügyminister egy krnyi kölcsönt sem képes kötni, olyanokban, hogy a szegény adósoktól, illetőleg magunktól a legszükségesebbre szolgáló pénzt is confískálják az állami adó kifizetése alapjában, hogy ily kö-