Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-188
188. országos ülés deczcniber 12. 1876. ]79 ellenkezik. Hát például főbenjáró bűntényeknél sokszor előfordul, hogy többen vannak bűnösök és nem tudni a főbűnöst; hanem tudjuk azt, hogy öt-hat ember követte el a bűnt. Hát már akkor a keresetet abbahagyjuk, mert nem tudjuk, hogy melyik a főbűnös? Vagy pedig talán mert a főbűnöst elengedtük szökni ós nem lenne sikere a pernek, ha a keresetet meginditanók: azért kellene azt félbehagyni? Ez ellenkezik a büntetés theoriájával ós ellenkezik az állam ügyészi fogalommal és kötelességgel. Egyéb alig van, a mit mondani akarnók, egyszerűen csak kijelentem, hogy az előadottaknál fogva nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom a Zsedényi képviselőtársam által beadott különvéleményhez. Csak arra van még észrevételem, midőn az igen t. közlekedésügyi minister ur azt mondta .Zsedényi képviselő urnák, hogy nem érti az észjárását, hogy elveti a törvényjavaslatot: mert ezek meg ezek a botrányok követhettek el; ha pedig a keleti vasút megvétetik : akkor a bűnvádi eljárás megindítása elmarad. Hiszen ezzel a szerződéssel még nem mondunk le a jogról, hogy a bűntény megbüntettessék. Már méltóztassék megengedni, a mit a minister ur mondott, t. i. hogy meg van szerezve a megvétellel a jog, ezzel a főügyészi jelentéssel mindent lerontott. Én appellalok az egész házra, hogy e botrányt ne méltóztassék elpalástolni és a törvényjavaslatot elfogadni, nehogy valaki azt mondhassa rólunk, hogy az egész képviselőház azon ügyekezett, hogy eltitkolja a bűnt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Engedje meg a t. ház, hogy miután ina az ülés 3 óráig tart, azt öt perezre felfüggeszszem. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, folytatjuk az ülést. Knöpffer Vilmos: T. ház! A keleti vasút kérdése valódi tükre a múlt évtizednek hazánkban; midőn a szabadságnak egyszerre igen szabadon bocsájtott gyeplője alatt, a nemzet addig megőrzött morális talajába a eorruptió csirái belopoztak és inegfogamzattak. Ez azonban nem localis magyarországi baj; ez a modern civilizatiónak Európában átalános tüneménye, mely már lehetővé teszi, hogy a régi megállapodott viszonyok teljes fel forgatásával a legobseurusabb emberek is, ha elég tág lelkiismeretük és vakmerő merészsógök van, könnyen ós hamar milliókat szerezhessenek. Mi erdélyiek, kiknek bőven alkalmunk volt a keleti vasút keletkezése és kiépítése körüli titkos és nyilvános eljárásokat közelről észlelni, fájdalommal kellett egyfelől, hogy azon óriási hibákat nézzük, melyek ezen vasútvonal erőszakos megállításánál az állam, a nemzet és a vidék, különösen a székelyföld érdekei ellen követödtek; másfelöl bámulhattuk azon könnyelmű és vesztegető építési rendszert, mely a csalásnak és lopásnak mindenütt tárt kaput nyitott. Igenis, egy becsületes hitelképes magyar vállalkozó consortiuin kijátszásával ezen nagy vállalat egy ösmeretlen kalandornak azért, mivel a lehetőnél olcsóbban anjánlkozott, átengedtetett, pedig a hogy a következés megmutatta, már akkor nem lehettek intentiói a vasút solid kiépítésére tiszták, hanem minden áron lelkiismeret nélküli nyerészkedés volt a rúgó; nem csoda, ha ez irány átharapódzott kezelőire, alvállalkozóira és a kisajátítással megbizott embereire is. Ezen szerencsétlen vasúti vállalat az államra nézve különösen azért volt káros, mert az államuak nem az volt a feladata, hogy csak Erdélyben zsákutezát építsen. Nem az volt föladata, hogy az erdélyi részek részint gazdasági, részint iparczikkeit hihordhassa, a mit akár melyik vasút 6 hót alatt mind kihordhatja; hanem az államnak feladata volt azon téren, a hol még addig semmi vasút nem létezett: egy oly vasúti fővonalat felállítani és kiépitettni, amely biztosítsa egy felöl Magyarországnak nyugatról jövő és Magyarország szivén Budapesten keresztül menő, másfelől északról Oderberg-Kassáról jövő világkereskedelmet ós forgalmat keletfelé, ós azt ugy irányozza, hogy a legrövidebb és legolcsóbb utón érhesse el a fekete tenger különböző raktárainak központjait, Érni nézve az akkori ministerium egy térképet küldött az egyes dicasteriumoknak, hogy véleményöket ez iránt nyilváníthassák. Több rendbeli erdélyi hatóságok, különösen a székely székek és városok, ezt a kérdést felderítve és a vonalnak egyenes útját és természetét kijelölve, részint irásbeliíeg részint küldöttségileg elő is adták. De hasztalan volt; mert az a görbe vasút, a mely a magyar megyéknek nagyobb részét, de különösen a székely földet tökéletesen kikerülte, kivévén azon egy zsákutezát, mely Marosvásárhelyen végződik, ós melyen csekély forgalom mellett legfölebb a képviselő könnyebben -juthat ide a központra : azoknak mellőzésével építtetett, ámbár a természet maga megmutatta, hogy Erdélyen keresztül csak egy fővasutvonal létezhetik, a Maros völgyön, a mely egyfelől összeköttetésbe hozhatta volna a nyugot és éjszakról Magyarországon keresztül irányzott vasúti hálózatokat a fekete tenger különböző raktáraival és kikötőivel, anélkül hogy többe került volna. így a hazánkat kerülő csernoviczi pálya az egész világkereskedelmet elfoglalta, sőt Magyarországon keresztül a keleti ut már nem kerestetik, nem is fog kerestetni, mert ez a vonal annyival hosszabbítja az egész utat, hogv drágább 28*
