Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-180

ii 180. országos ülés öleezember 1. 1876. oktatási ügyekre fordit, a törvényhozásnak, a kormánynak és a hatóságoknak czólszerübb eljárásával több eredményt lehetett volna elérni. (Igaz! Ugy van!) Hanem e tekintetben két módot látnék szükségesnek. Bocsánatot kérek az ismétlésért. Én azokat, a miket ma szerencsém van a t. ház figyelmébe pár rövid észrevételképen ajánlani, volt szerencsém e házban már többször elmondani, — fájdalom — hogy még ma is a kívánalmak ós óhajtások körébe tartoznak Ma is ugy látom, mint már 1873-ban e helyen mondáin, a mit a közoktatás nevén teszünk : az valóságos foltozgatás. Allitunk iskolát, a hol egy buzgó ember akad, ki a dolgot megindítja, vagy a hol a tanfelügyelő a közelében levő helységekben a hiányt igén észreveszi ; de tervszerű eljárásról nincs szó ; holott az első feladat, azt hiszem, ép az volna, hogy az egész ország közoktatásügye tervszerűen rendeztessék és vezetessék, és másodszor épen azon időt, mikor nagyobb mérvű anyagi erőt nem fordíthatunk ezen ügyekre : használjuk fel arra, hogy az oktatásnak kevesebb pénzbe kerülő intensiv fejlődósét eszközöljük. E két szempontnak kellene, véleményem szerint, eljárásunkat ma irányozni. A tervszerű eljárásból következik az is, hogy a legszükségesebbet tegyük meg előbb, s a kevésbé szükségeset halaszszuk későbbre. A t. minister ur szives volt most már az 5. jelelentóst a ház elé terjeszteni, az összes közoktatási és közművelődési ügyekről. Sajnálattal kell megvallanom, hogy ép e napokban kapván azt kezemhez, midőn a jegyzői kötelességek is elfoglaltak : nem vizsgálhattam át minden részleteiben annyira, hogy bírálatába mernék bocsátkozni. Azonban egy pár betekintésre is több oly hézagot s ellenmondást találtam, mely miatt az ember egyébb részeknek sem igen mer hinni. De magam is ismerem az ily adatok összeállításának nehézségeit és tudom, hogy nem teljesen megbízhatóságokért nem a t. minister ur vádolható. x\zonban azt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az ilynemű jelentés, a hogy ez van összeállítva, ha minden adataiban teljesen megbízható volna is: a gyakorlat szükségét nem elégíti ki. Majdnem minden budget-tárgyalás alkalmával bátor voltam a t. kormányt arra kérni, hogy legyen szives a ház elé terjeszteni azt is, hogy azon összegeken, melyeket az ország a közoktatási czólokra megszavazott: mit alkotott, hogy hol és mit állított elő? hogy lássuk az eredményt. Azt hiszem, teljes joggal kivánhatjuk ezt a kormánytól, mert, ha minden adatot a közoktatásról nem tud ia összeszedni: azt kimutathatja, hogy a törvényhozás által megszavazott összegekkel, hol és mit alkotott. E kimutatás szolgál egyfelől megnyugtatásul, hogy a múltban hozott áldozatok nem lettek czeltalanul befektetve; másfelől útmutatásul a jövendőbeli teendőkre. (Helyeslés.) E kérelmünk, nem teljesíttetett. A tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával Madarász képviselő ur ezt (nem ugyan oly széles keretben, mint én több alkalommal kértem) határozati javaslatba is foglalta. E határozati javaslat szerint utasíttatott a közoktatási minister, hogy a népnevelési szükségletek czimén megszavazott összegekre nézve „minden következő évben részletes kimutatást terjeszszen a képviselőház elé, melyben nem csak a megye, tankerület vagy nagyobb város, de a községeknek is megnevezésével ki legyen tüntetve az, hogy mire mennyi állami kiadás ós állami segély fordíttatott." E javaslatot a t. minister ur elfogadta, ós a ház határozattá emelte. Megengedem, hogy az 1876-ik évi költségvetéshez lóvén indítványozva, talán ugy is volna értelmezhető, hogy az 1876-ik évről szóló jelentés 1877-ben fog előterjesztetni! Azonban azt hiszem, hogy az ügy érdeke megkívánta volna, hogy a mostani tárgyalás alkalmával kezünk között legyen a lefolyt évről is ily kimutatás, annyival inkább, mert több év óta a budget-tárgyalás alkalmával e kívánság mindig kifejeztetett: mennyire szükségesek volnának a jelentésben ily gyakorlati hasznos adatok. Erre pár esetet leszek bátor fölhozni. (Halljuk'.) 1868. óta, mióta a népiskolai törvény szentesittetett, majdnem egy évtized folyt le. Hogy az első években a kormány nem volt tájékozva : hol, melyik községben mi a teendő, hol nincs iskola s hol kellene tehát állítani''' az természetes. Ott voltak a kezdet számtalan nehézségei, a közegek nem voltak meg kellő számban. Azonban most 8 óv múlva már tudnunk kellene, hogy Magyarországban, melyik községben van ós melyikben nincs iskola ós hol van ugyan iskola, de a tankötelesek egy negvedrésze sem fór bele stb. Ha ez ki volna mutatva, mit a jelentésben nem látok : akkor az ország tájékozva lenne a népnevelés terén a valódi szükségek s a teendők iránt; akkor lehetne az ügy tervszerű rendezéséhez fogni, és módokat keresni a szükséglet fedezéséről. Ugyané czélból kellene ismernünk a tanítók létszámának, halandóságának, s mozgalmaiknak kimutatását is. — Szathmáry Károly t. barátom nagy megnyugvással mondotta, hogy képezdeink biztosítanak aziránt, hogy jövőben kellő számú tanerőink legyenek. Sajnálom, hogy én ily megnyugvásban nem lehelek: mert a képezdék száma sem elegendő. A törvény 20 fériiképezcle s azonkívül női képezdék felállítását rendelte el ós a kormány állított a női tanképezdókkel együttt 20-at: 10 fiés 4 női kópezdót; (két női képezde keletkezőben van.) — Hogy ez nem elég, mutatja a ministeri jelentós, a mely szerint az idén átlag csak 12-vel szaporodott az egész országban a tanítók száma,